Ilyen arányok mellett talán jobban érthető az előző post, és a dolog súlyához képest komolytalan fotók is.
Innen a link.
Így néz ki az olajfolt Magyarországhoz viszonyítva
Ilyen arányok mellett talán jobban érthető az előző post, és a dolog súlyához képest komolytalan fotók is.
Innen a link.
Cenzúrázza a BP a Mexikói-öbölben készült fotókat?
Kínában állami cenzúrával ellenőrzik az internetet, az arab világban betiltják a közösségi oldalakat az első Mohammedet ábrázoló karikatúra után, Amerikában pedig a jelek szerint a BP olajtársaság tarthatja távol a sajtót az olajkatasztrófától.
A parti őrség közleménye szerint ma reggelre sikerült egy ún. top-kill módszerrel elzárni azokat a csöveket, melyekből lassan egy hónapja szivárgott az olaj a tengerbe a fúrótorony helyén (a műveletet élő web-cam közvetítésen is lehetett követni). A mentési és helyreállítási munkák minden nyilvánosságot megkapnak, az igazi katasztrófáról viszont nem mondható teljesnek a sajtóból visszaköszönő kép.
Kezdettől fogva gyanúsan kevés és többnyire unalmas kép érkezett a katasztrófáról, amit már akkor furcsának találtam: hazai terepen egy ekkora szenzáció esetén minimum azt várná az ember az amerikai sajtótól, hogy a partvidék teljes hosszában, méterenként táborozó fotós és videós stábok ötpercenként élőben jelentkeznek a helyszínről. A dolog nem csak nekem tűnt fel, a témával a Newsweek egy mai cikkében foglalkozik.
Már a szivárgás első hetében érkeztek műholdas felvételek, amiken jól kivehetően kisváros méretű olajfoltok lebegtek a vízen, alig néhány száz kilométerre a Mississippi folyó deltájától. Ezután napokig semmilyen izgalmas (bár ez a szó elég morbid, a katasztrófára gondolva) kép nem érkezett, és azóta is alig lehet olyan fotókat látni, amik az ilyen olajfoltokat, vagy a hatalmas károkat szenvedett élővilágot mutatnák be (akad azért egy, két ellenpélda)
A környéken dolgozó riporterektől egyre több olyan történetet hallani, hogy a parti őrség nem engedi a sajtó munkatársait a a területre. Az ipari területeken nyilván akkreditációhoz kötött a fotózás és az is megérthető, ha a felderítő gépen épp nem marad hely a fotósnak, de ennél komolyabb lépések is történtek az ellenőrzött tudósítás érdekében.
A cikk szerint parti őrség visszafordít minden hajót az öbölben és a nemzeti parkok közelében, ha azokon sajtósok is utaznak, ugyanígy nem szállhatnak vízre a sajtó munkatársai saját hajókon sem. Az egyetlen ellenőrizetlen lehetőséget a halászhajók jelentették, ám pletykák szerint a BP már a halászokra is nyomást gyakorol, felhasználva a befolyását a környéken. A legtöbb halász aki eddig fedélzetére engedte a fotósokat, már szóba sem áll velük, féltve az állását vagy engedélyét.
A térségben magánrepülők csak a BP beleegyezésével repülhetnek, engedély hiányában ezer méter alá nem ereszkedhetnek, ilyen magasságból pedig nem lehet használható képeket készíteni. A korlátozás biztonsági előírás, mely kivételesen szigorú, ha a gépen a sajtó képviselői utaznak. A legtöbb ilyen repülő nem kapott berepülési engedélyt az elmúlt hetekben. Az öbölben gyakorlatilag kizárólag a BP-vel szerződött parti őrség gépei és helikopterei repülhetnek,
A vízi és légi korlátozásokkal elérhető, hogy csak olyan területekről készüljenek képek, ahol a szennyezés minimális, vagy ahol a védekezési munkák sikeresen haladnak. Így történhet meg, hogy amerika legnagyobb ember által okozott környezeti katasztrófájáról csak a steril, kémcsövet egy fazéknyi olajba dugdosó képek jutnak el a sajtóig. Aggasztó tény, hogy a helyi hatóságok egy olajtársaságnak alárendelve hoznak intézkedéseket, a nyilvánosság kárára.
Még egy érdekesség, bár ez inkább apró ferdítés, mint cenzúra:
Infografika egy BP-s sajtótájékoztatóról:
A képen a zöld csíkok a semlegesített és elkerített olaj mennyiségét ábrázolják az eltelt idő függvényében. A tájékoztatón a BP-s alkalmazott épp arról magyaráz, hogy az egyre hatékonyabb módszerekkel egyre több olajat sikerül kezelniük. Könnyen lehet úgy is értelmezni, hogy mióta az új módszereket alkalmazzák, nagyságrendekkel több olajat sikerül elkülöníteniük.
Az ábrán ezzel ellentétben az eddigi összesített mennyiségeket mutatják, ami értelem szerűen csak nőhet az idő függvényével. A valós kép az ábra helyes értelmezése szerint, hogy az egyre több tengerbe ömlő olajat ugyanolyan hatétkonysággal semlegesítik.
A parti őrség közleménye szerint ma reggelre sikerült egy ún. top-kill módszerrel elzárni azokat a csöveket, melyekből lassan egy hónapja szivárgott az olaj a tengerbe a fúrótorony helyén (a műveletet élő web-cam közvetítésen is lehetett követni). A mentési és helyreállítási munkák minden nyilvánosságot megkapnak, az igazi katasztrófáról viszont nem mondható teljesnek a sajtóból visszaköszönő kép.
Kezdettől fogva gyanúsan kevés és többnyire unalmas kép érkezett a katasztrófáról, amit már akkor furcsának találtam: hazai terepen egy ekkora szenzáció esetén minimum azt várná az ember az amerikai sajtótól, hogy a partvidék teljes hosszában, méterenként táborozó fotós és videós stábok ötpercenként élőben jelentkeznek a helyszínről. A dolog nem csak nekem tűnt fel, a témával a Newsweek egy mai cikkében foglalkozik.
Már a szivárgás első hetében érkeztek műholdas felvételek, amiken jól kivehetően kisváros méretű olajfoltok lebegtek a vízen, alig néhány száz kilométerre a Mississippi folyó deltájától. Ezután napokig semmilyen izgalmas (bár ez a szó elég morbid, a katasztrófára gondolva) kép nem érkezett, és azóta is alig lehet olyan fotókat látni, amik az ilyen olajfoltokat, vagy a hatalmas károkat szenvedett élővilágot mutatnák be (akad azért egy, két ellenpélda)
A környéken dolgozó riporterektől egyre több olyan történetet hallani, hogy a parti őrség nem engedi a sajtó munkatársait a a területre. Az ipari területeken nyilván akkreditációhoz kötött a fotózás és az is megérthető, ha a felderítő gépen épp nem marad hely a fotósnak, de ennél komolyabb lépések is történtek az ellenőrzött tudósítás érdekében.
A cikk szerint parti őrség visszafordít minden hajót az öbölben és a nemzeti parkok közelében, ha azokon sajtósok is utaznak, ugyanígy nem szállhatnak vízre a sajtó munkatársai saját hajókon sem. Az egyetlen ellenőrizetlen lehetőséget a halászhajók jelentették, ám pletykák szerint a BP már a halászokra is nyomást gyakorol, felhasználva a befolyását a környéken. A legtöbb halász aki eddig fedélzetére engedte a fotósokat, már szóba sem áll velük, féltve az állását vagy engedélyét.
A térségben magánrepülők csak a BP beleegyezésével repülhetnek, engedély hiányában ezer méter alá nem ereszkedhetnek, ilyen magasságból pedig nem lehet használható képeket készíteni. A korlátozás biztonsági előírás, mely kivételesen szigorú, ha a gépen a sajtó képviselői utaznak. A legtöbb ilyen repülő nem kapott berepülési engedélyt az elmúlt hetekben. Az öbölben gyakorlatilag kizárólag a BP-vel szerződött parti őrség gépei és helikopterei repülhetnek,
“It’s a running joke among the journalists covering the story that the words ‘Coast Guard’ affixed to any vehicle, vessel, or plane should be prefixed with ‘BP,’ "...“It would be funny if it were not so serious.”
A vízi és légi korlátozásokkal elérhető, hogy csak olyan területekről készüljenek képek, ahol a szennyezés minimális, vagy ahol a védekezési munkák sikeresen haladnak. Így történhet meg, hogy amerika legnagyobb ember által okozott környezeti katasztrófájáról csak a steril, kémcsövet egy fazéknyi olajba dugdosó képek jutnak el a sajtóig. Aggasztó tény, hogy a helyi hatóságok egy olajtársaságnak alárendelve hoznak intézkedéseket, a nyilvánosság kárára.
Még egy érdekesség, bár ez inkább apró ferdítés, mint cenzúra:
Infografika egy BP-s sajtótájékoztatóról:
Az ábrán ezzel ellentétben az eddigi összesített mennyiségeket mutatják, ami értelem szerűen csak nőhet az idő függvényével. A valós kép az ábra helyes értelmezése szerint, hogy az egyre több tengerbe ömlő olajat ugyanolyan hatétkonysággal semlegesítik.
Hova ne menjünk nyaralni?
Legalábbis ha olyan helyeken szeretnénk járni és fotózni, ahova a legkevesebb turista látogat:
Európát és a sárga területeket nyugodtan messzire kerülhetjük, a lila helyeken még mindig sok a turista, de talán nem kell verekedni velük a jobb helyekért, a szürke részek pedig csak ránk várnak, hogy felfedezzük őket.
Az térképet a panoramio képmegosztó geotaggelt képei alapján állították össze. Google Maps-re vetítve interaktív formában is böngészhető.
Story Beyond the Still - Közösségi minisorozat
A fórumokon játszható szólánc-szerű szöveges asszociációs játékok, de akár ezek képes megfelelői is elég huszadik századi őskövületnek tűnnek a Canon által szponzorált Story Beyond the Still projectet nézve.
Az ősi online közösségi játék tuningolt verzióját Vincent Laforet indította (reverie megvan gondolom) Vimeo-n. A Chapter 1-ben elindított történetét az utolsó jelenetet alapul véve kell folytatni. Bárki küldhet be videót az általa kigondolt folytatással, de csak a nyertesnek hirdetett klip viszi tovább a cselekményt a következő epizóddal. A nyertes videó mellett a többi induló anyagát is meg lehet nézni, így minden epizód után 6-7 felé ágazik a sorozat.
Lost rajongóknak kifejezetten élvezetes lehet össze-vissza is nézni a klipeket, ők hat év alatt már hozzászokhattak, hogy egy történetből semmit nem értenek.
Az ötlet persze nem új. Amióta videómegosztó oldalak léteznek, ez a játék is él rajtuk. A Beyond the Still-t a HDDSLR kamerák kizárólagos használata, és az igen magasra tett vizuális mérce teszi különlegessé. Minden beküldött anyag profi munka, az eddigi nyertes részek - bár teljesen más stábok készítik őket - egységes látványvilággal építkeznek egymásra.
Négy fejezet készült el eddig a történetből, ezeket sorban embedelve meg lehet nézni itt is, aki pedig kedvet kapott az alternatív folytatásokhoz, az Vimeon a projectnek dedikált oldalon nézelődhet. Otthonülős pünkösd hétfői programnak tökéletes.
Első fejezet:
Második fejezet:
Harmadik fejezet:
Negyedik fejezet:
Az ősi online közösségi játék tuningolt verzióját Vincent Laforet indította (reverie megvan gondolom) Vimeo-n. A Chapter 1-ben elindított történetét az utolsó jelenetet alapul véve kell folytatni. Bárki küldhet be videót az általa kigondolt folytatással, de csak a nyertesnek hirdetett klip viszi tovább a cselekményt a következő epizóddal. A nyertes videó mellett a többi induló anyagát is meg lehet nézni, így minden epizód után 6-7 felé ágazik a sorozat.
Lost rajongóknak kifejezetten élvezetes lehet össze-vissza is nézni a klipeket, ők hat év alatt már hozzászokhattak, hogy egy történetből semmit nem értenek.
Az ötlet persze nem új. Amióta videómegosztó oldalak léteznek, ez a játék is él rajtuk. A Beyond the Still-t a HDDSLR kamerák kizárólagos használata, és az igen magasra tett vizuális mérce teszi különlegessé. Minden beküldött anyag profi munka, az eddigi nyertes részek - bár teljesen más stábok készítik őket - egységes látványvilággal építkeznek egymásra.
Négy fejezet készült el eddig a történetből, ezeket sorban embedelve meg lehet nézni itt is, aki pedig kedvet kapott az alternatív folytatásokhoz, az Vimeon a projectnek dedikált oldalon nézelődhet. Otthonülős pünkösd hétfői programnak tökéletes.
Első fejezet:
Második fejezet:
Harmadik fejezet:
Negyedik fejezet:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)