Szakdolgozat értékelés

Szakdolgozat értékelések. Tegnap vettem át mind a kettőt. Elég jó pontokat kaptam a két bírálótól, de nekem ez mindig gyanús. Valahogy sosem tudok őszintén örülni semmilyen sikernek. Megszotkam azt, hogy ha bármit csinálok arra konstruktív kritikát kapok a fejlődés érdekében, és sosem dícséretet (<3 hvg).

Szerintem bármilyen értékelésnél az a normális, hogy hibákra hívjuk fel a figyelmet. Ez ellen szól talán hogy én is ezt teszem és emiatt nincsenek művészbarátaim. Dehát. Na.

Ha végigolvasok egy oldalnyi dicséretet mindig az az érzésem, hogy: jó csináltam valamit. Ami jó. És ennyi.
Egy oldal kritika után pedig azt érzem hogy valóban komolyan vesznek, és látnak bennem valamit amit érdemes tovább egyengetni. Ezért nem bízok a fotós felvételiben sem. Mosolygott és bólogatott a zsűri a szóbeli közben, ami szerintem egyértelműen kedvezőtlen előjel.

Mindennel egyben azért elég büszke lehetek magamra a két értékelés után. Remélem tényleg így van. A tovább után el lehet olvasni őket. (további bejegyzések gomb a like alatt. bugos ez a cucc)


Bázisugrás a víz alatt

Ez gyönyörű. Két fotós/búvár művészeti projectje: egy víz alatt filmezett bázisugrás a Bahamákon, a világ második legmélyebb víznyelőjében (Dean's Blue Hole 202m). Fantázia project, tehát nem merültek valóban 202m-re segédeszközök nélkül. Ezt sem a technika, sem a búvár nem bírták volna ki. Annyi realitás van benne azért, hogy szabadmerüléssel, légzőkészülék nélkkül vették fel a jeleneteket (a kötél és uszony nélkül merülés világrekordja egyébként 95m).

Így vagy úgy, brutálisan szép percek. Szigorúan HD-ban.








Szerencsére a videó 5DMarkII-vel készült így nem lóg ki nagyon a blog tematikájából. Utána néztem kicsit a vízalatti tokoknak, de azt hiszem ezek azok a kiegészítők, amiket nem fog senki megvenni nyaralás előtt, útban a reptérre:

A boltban kapható legdrágább típusokkal kb 60-70 méterig lehet merülni, ezek 1600 dollár körüli áron kaphatók és a váz plusz az objektív számára biztosítanak védelmet. Külön vehető mellé vízalatt használható lámpa és vaku is (és kell is, ilyen mélyen kevés a fény a filmezéshez), amihez a tok mégegyszer ennyibe kerül. Közel tehát ~8-900e forintból lehetne összehozni egy ilyen felszerelést. KELL.


Facebook bérlet a Mai Manó Házba

Szívből örülök minden kezdeményezésnek, ami a közösségi média valamilyen felületét igyekszik használni promóciós célokra. Ez a jövő, ezt mindenki tudja. A Mai Manó Házba egy Lájkért cserébe most lehetőség nyílik korlátlan kiállításlátogatásra, ami több mint jó ajánlat.

Július 15-ig Facebook bérletet lehet váltani a Manóba 3000Ft-ért. A kártyával dec. 31-ig minden kiállítás ingyen látogatható, tehát ha egy évben elmennél megnézni 3-4 tárlatot, már visszahozta az árát. Bejelölitek a Mai Manót Facebookon, bementek az épületbe és a könyvtárban (legfelső emelet) kértek egy Facebook kártyát.

És hogy miért jó gyakran látogatni a kiállításokat?

Én most a felvételik alatt jöttem rá, mire/miért jó képben lenni a kortárs fotóban. Átnéztem több évnyi Fotóművészet és Balkon magazint, véletlenszerűen belelapozgattam sok fotós könyvbe a könyvtárban, és rengeteg ötletet, inspirációt szereztem. Nem azért, hogy utána ezeket másoljam. Azt meghagyom az igazi kortársművész ismerősöknek. ;)

Látni azt hogy más az adott szituációban mit vett észre, mankót adhat a kereséshez bármilyen helyzetben.

Ugyanez a helyzet a kiállításokkal. Megtanít sorozatokban gondolkodni, szélesíti a látókört, új ötleteket adhat önálló témákhoz. El lehet rá vinni barátnőt, közösségi program, szép.

enyém lett az első. ^.^

A hivatalos szöveg:

"Váltsuk valóssá netes együttlétünket, itt a Facebook Bérlet, használjátok ki:) Baráti Kör „F” fokozat nevet viseli és felmutatásával ez év végéig látogathatjátok meg a Mai Manó Ház kiállításait.
A bérlet ára 3000.- Ft, (jelenleg 1000.-Ft egy kiállításra a felnőtt belépő a Mai Manó Házba) és mint azt jeleztük 2010. december 31-ig mindegyik kiállításunkat – akár többször is – megtekinthetitek vele.
Az akció időtartama: 2010. június 15 – július 15."

BKF Fotográfia szak felvételi - III. forduló

Végre. Tegnap volt a harmadik forduló, a gyakorlati feladat. Négy óra alatt kellett egy 6-12 képből álló sorozatot összehozni a megadott témák valamelyikéből. A három lehetőség Utcai divat, Kicsi-Nagy és Nonfiguratív voltak, én az elsőt választottam.


Elég korrektül le volt szabályozva a játék: A BKF egy kilométeres körzetében kellett a képeket csinálni, téma adott, leadni pedig nyers képeket kellett (nem raw, nem úgy nyers), mindenféle utómunka nélkül. A három téma is jól átgondolt volt. Mindenki megtalálhatta benne, amit meg tud csinálni.

Ahogy elnéztem a többi fotóst, a társaság 80%-a rögtön ész nélkül rohanni kezdett az Őrs Vezér tér irányába. Én leültem inkább egy fél órára gondolkodni, hogy mit is szeretnék utcai divat címén fotózni. A másik két témát élből elvetettem: a nonfiguratívhoz nincs szemem, a kicsi-nagyhoz meg semmi jó nem jutott eszembe. Makrózni meg nem akartam.

Az utcai divat bizonyult a legnépszerűbb témának. A legtöbb felvételiző akivel összefutottam mind a metró környékén vadászott emberekre, helyzetekre. Én először divat plakátokkal akartam összehozni járókelőket meg színeket. Nem találtam változatos posztereket és ha rá is akadtam egyre, akkor sem volt garantált, hogy bármilyen érdekes helyzet összeállna ilyen rövid idő alatt. Elég csúnya ráfutás lett az ötlet.


Bevallom Nick Turpin lebegett végig a szemem előtt a fantasztikus utcaképeivel. Hamar felpofoztam magam és megmagyaráztam a gépháznak, hogy azok a képek évek munkájával lettek olyanok, négy óra alatt nekem kevés az esélyem hasonlóra. Mire ezt beláttam már el is vesztegettem két órát a négyből. Igazán értékelhető kép nélkül.

*pánik*felülkerekedés*

Elkezdtem nagyon nézelődni: bazársor, pláza, metrómegálló, Ikea-park - semmi olyan, ahol ne láttam volna másik két-három fotóst. Úgy döntöttem megállok az Őrs közepén - ahol a legtöbb az ember, ott a legjobb az esélyem találni valami érdekeset.

Álltam egy-két percig, majd felfigyeltem az utcai árus négy szemüvegtartó polcára, amiknek a tetején kis tükrök voltak. Bámultam a tükröket, amikben fel-feltűnt egy elsuhanó kéz, egy táska, kalapok, lábak, egész alakok - mindenféle testrészek attól függően gazdájuk milyen messzire sétált az üvegtől. Belefotóztam az egyikbe kíváncsiságból, és ezt láttam:


Megtetszett a gyenge minőségű üveg torzítása és ahogy a tükörből nézve teljesen más hangulatát lehet megteremteni ugyanannak az utcaképnek. Jó lett a giccses hatást keltő keret is, elég groteszk módon kelti életre az utcai divatot (ami valójában nem is divat. Mindennapi emberek mindennapi viselete. Vagy épp ez az utcai divat?), nekem pedig ez volt a célom. Az első kép után eldöntöttem, hogy ezt fogom csinálni. Az ötlet mellé praktikus is volt. Nem kellett többet sétálnom (~másfél órám maradt ekkorra a feladatból).

Próbáltam részletekre, divatelemekre vadászni: cipőre, táskákra, ékszerekre, kalapokra, arcokra, testhelyzetekre. Aki próbált már tükörből fotózni, tudja mennyire nehéz fókuszt találni, pláne ha közben a tárgyak folyamatosan (bár kiszámíthatóan) mozognak is. Szerencsére egy Nikon 70-200mm 2.8 VR II (köszönöm Ákos!) volt nálam, ami hihetetlen gyors és kegyetlenül pontos. Bizton állítom, hogy nem sikerült volna egy átlagos objetkívvel ennyi idő alatt megoldani a feladatot. Alig tévesztett a tükörben, ha igen azt is a gépház(én) hibájából félrecsúszott fókuszpont miatt.

A tükrök kb. írólap méretűek voltak, minden motívum egy-két mp-re villant fel bennük. Ennyi idő volt éleset állítani és kattintani. Sokat kellett előre gondolkodni, kinézni ki fog arra jönni, mit visel ami érdekes lehet és úgy helyezkedni, hogy sikerüljön lekapni az össze-vissza álló tükrökben. Kegyetlenül élveztem. Bár nem sikerült minden esetben jól időzíteni. (mindegyik kép spontán készült, nem állítgattam senkit)

Gyakorlatilag másfél órát ugrabugráltam, guggoltam, hasaltam és nyujtózkodtam a három tükör előtt. Tippem sincs mit gondolhattak rólam a járókelők vagy a többi fotós, de szerencsére ott megvolt az a jó tulajdonságom, hogy ha géppel a kezemben koncentrálok valamire, akkor a teljes külvilág megszűnik létezni. Nem igen zavartattam magam, a koncentrációból csak szegény árus "mikor fejezi be már" kérdései zökkentettek ki egy-egy pillanatra.

 A leadott 12 képet ~90-ből válogattam ki. There: (flickren, ha ott jobb)






Prelim Exam - Street Fashion #1


Prelim Exam - Street Fashion #2


Prelim Exam - Street Fashion #3


Prelim Exam - Street Fashion #4


Prelim Exam - Street Fashion #5


Prelim Exam - Street Fashion #6


Prelim Exam - Street Fashion #7


Prelim Exam - Street Fashion #8


Prelim Exam - Street Fashion #9


Prelim Exam - Street Fashion #10


Prelim Exam - Street Fashion #12


Prelim Exam - Street Fashion #12


Prelim Exam - Street Fashion #13
FIGYELEM DUPLA ZOKNISZANDÁL


Prelim Exam - Street Fashion #14


Prelim Exam - Street Fashion #15