Szakdolgozat értékelés

Szakdolgozat értékelések. Tegnap vettem át mind a kettőt. Elég jó pontokat kaptam a két bírálótól, de nekem ez mindig gyanús. Valahogy sosem tudok őszintén örülni semmilyen sikernek. Megszotkam azt, hogy ha bármit csinálok arra konstruktív kritikát kapok a fejlődés érdekében, és sosem dícséretet (<3 hvg).

Szerintem bármilyen értékelésnél az a normális, hogy hibákra hívjuk fel a figyelmet. Ez ellen szól talán hogy én is ezt teszem és emiatt nincsenek művészbarátaim. Dehát. Na.

Ha végigolvasok egy oldalnyi dicséretet mindig az az érzésem, hogy: jó csináltam valamit. Ami jó. És ennyi.
Egy oldal kritika után pedig azt érzem hogy valóban komolyan vesznek, és látnak bennem valamit amit érdemes tovább egyengetni. Ezért nem bízok a fotós felvételiben sem. Mosolygott és bólogatott a zsűri a szóbeli közben, ami szerintem egyértelműen kedvezőtlen előjel.

Mindennel egyben azért elég büszke lehetek magamra a két értékelés után. Remélem tényleg így van. A tovább után el lehet olvasni őket. (további bejegyzések gomb a like alatt. bugos ez a cucc)

Szakdolgoztam

Elkészült életem legrosszabb időráfordítás/olvasószám - aránnyal jellemezhető írása: a szakdolgozatom.

A Hírportálok és újságírók a közösségi médiában címet viseli és a témát boncolgatja 8 fejezeten, 70 oldalon és SZÁZÖTVENEZER karakteren keresztül.

Csütörtökön hajnali négy óra tájt került pipa a wördben az utolsó javítási ajánlat átugrása gombra, reggel 8-kor már keltem is és vittem a copycatnek, beköttetni. Lefotózni természetesen elfelejtettem leadás előtt. ÉN.

Senkinek nem kívánnék olyan nyomasztó élethelyzetet, amiben végig kell olvasnia egyéb/jobb elfoglaltság hiányában. A bevezető azért innen elérhető .pdf-ben.

és most tovább a fontosabb dolgok felé.