Wallpeople Budapest a Gödörnél

Itthon a Lecool magazin szervezte a Gödör üvegfalára a Wallpeople 2010 kiállítást, amit a néphagyomány szerint április 10-én tartanak világszerte.

Annyi a dolog lényege, hogy bárki leviheti a képeit, kipakolhatja a falra egy-két órára, aztán sípszóra szabadrablás jelleggel mindenki hazaviheti a képet, ami megtetszik neki. Szimpatikus kezdeményezés, bár nem vittem és nem is hoztam el semmit. Ennyi év alatt nem igazán sikerült még olyan képet csinálnom, amit szívesen mutogatnék nyomtatásban.

Nem tudom ez miért van, a nyomtatott kép számomra misztikus és szent dolog, valahol elérhetetlen magasságokban a digitális felhők felett (hülye hasonlat, lehet csak az SR-71 pilóta naplójának a hatása még mindig).

A képek hátuljára sokan ráírták az elérhetőségüket, honlapjuk címét, e-mailt ilyeneket. Volt aki jókívánságokat hagyott rajtuk, ilyen "minden jót kívánok, a következő hét napban csinálj valamit, amit még soha, és boldog leszel" - meg hasonló bullshitet.

Volt viszont egy vicces idézet, ami tetszett: 

Minden képben van valami jó, és minden jóban van valami rossz.

Képek kampánycsend idejére

Már csak három oldalnyira vagyok a szakdolgozatom utolsó mondatától, viszont félóránként meg kell állnom pihenni a csúcsra vezető emelkedőn.

Ha nem zuhant volna ma le az a bizonyos repülő, valószínűleg eszembe se jut felkeresni a  Gazeta Wybrocza.pl-t, annak ellenére, hogy külpol. újságíráson mennyire istenítette az oktató tavaly.

Fényévekkel színvonalasabb a fotórovatuk, mint itthon bárkinek. Kötelező RSS-be rakni. Tele van színvonalas, nagyfelbontású sorozatokkal, mint például ez a zsidó ünnepet bemutató. (Antiszemitizmus elleni demonstráción voltam én is fotózni a héten, az meg hétképe is lett, bibiii.)

Kicsit elgondolkodtatott. Ha tőlünk kettővel Északra van igény egy ennyire jól összerakott fotórovatra, itthon miért nincs?

Ha már Lengyelország, akkor ott van Pep Bonnet lengyel szénbányászokról készített sorozata is. Bár nem egy Acélváros, de hangulatban közelít hozzá. Pep Bonnet egész portfolióját érdemes átnézni. Kegyetlen jó képek, még akkor is, ha távol áll tőlem az a hdr-szerű túlhúzott tónusvilág, amivel elég gyakran él.

Amennyiben szeretnénk a szombat délutáni nyugalmunkat tovább zavarni, Túry Gergő torokszorító sorozata a Bethesda kórházról is rendelkezésünkre áll hozzá. Ennél embert próbálóbb témát hazai keretek közt nem nagyon tudok elképzeni, pedig gondolkodtam rajta, mi lehetne.

Steril eyecandynek meg itt van a  Pixels, amiben a 8bit igázza le a világot. A legjobb kreatív dolog a héten. Másztszí. Meg ez is a victoria's secret modelljeiről. Bármi is legyen az a Victoria's Secret.

Most ennyi, megyek és befejezem a szakdogám. Vagy nem.

4K! Párnacsata a Clark Ádám téren

Gondoltam erről csak akkor írok már, ha az utolsó beleragadt tollpihét is sikerül kiszednem a fotóstáskából, de mára beláttam, ez teljességgel lehetetlen.

Fotós szempontból a tavalyi, pesti helyszín sokkal jobb volt. Itt a hegy lábánál hamar árnyékba borult az egész rendezvény és elég lapos képeket lehetett csak csinálni. Pályi Zsófinak az origótól azért sikerült szépen megoldani a helyzetet.

Én elég sokat trükköztem Lightroomban, mire - ha nem is jó, de legalább - parasztvakker szintre tudtam hozni a képeket. Szinte mindegyik kapott gradient (szürke) filtert, meg néhol kénytelen voltam egy-két képrészletet kivilágosítani, ez még talán mind belefér a nem-etikátlan photoshop kategóriába.

A photoshop sem segít rajta, hogy igazából nem sikerült jó pillanatokat elkapni. Ez utóbbit szeretem arra fogni, hogy szinte felemelni nem volt helyem a gépet, elég sokat lövöldöztem vaktába.

Nem sok fotós merte a tömegbe vetni magát, pláne amikor durvábban kezdett szállni a toll a párnákból. BEZZEG én beugrottam a közepébe minden ilyennek. Nem is tehettem mást, hiszen végig a 12-24 volt a gépen, objektívet cserélni minden bizonnyal azonnali szervízt jelentett volna.

Végeredményben elég gagyi képeim lettek, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Capa valami olyasmit mondhatna erre, hogy "Ha elég közel voltál, mégsem elég jók a képeid, akkor bizony balfasz vagy, keress más hobbit." 


Nézettség, meg visszajelzések alapján viszont annyira nem lehetnek rosszak (sőt, komolyan meglepődtem hányan nézték a hvg.hu-n, meg flickren őket). Valószínűleg a saját mércémmel van baj.


A végére egy kis magamutogatás. yours truly akcióban:

attilla.hlab.hu

gerillapress.hu

Valamint egy Facebookos commentből az esemény kapcsán megtudthattam kicsoda is Völgyi Attila (fotóriporter) - aki olyasmi blogot ír, amilyet én is szeretnék majd egyszer. Innen is Helló neki. 

"It's a weapon, engage"

A Wikileaks-re tegnap felkerült videón egy 2007-es "baleset" látható Iraqból. Helikopterről nyitnak tüzet egy nyolcfős társaságra, akikről azt feltételezték, hogy RPG-vel, meg AK47-esekkel vannak felszerelkezve.

Mint kiderült a társaságnál nem volt fegyver, ráadásul ketten a Reuters helyi tudósítói voltak, és a vállukon lógó fényképezőgépeket nézték fegyvernek.

Kicsit egyoldalú a tálalás, bár akkor sem egyértelmű (szerintem nekem sem lett volna), hogy valóban fegyvereseket látok-e, vagy civilieket. Arról nem is beszélve, hogy többi áldozat ettől függetlenül lehetett akárki is. 

Miért nem hordanak ilyenkor PRESS mellényt a riportek, meg írják ki a kocsijukra is nagybetűkkel, hogy ők tudósítók, és nem lövöldözni indultak? 

Mindenesetre szomorú és sokkoló 17perc.

szerk: A hvg.hu ma megjelent írása, további részletekkel.

Szerk2: Fotó a szétlőtt furgonról a New York Times archívumában