A következő címkéjű bejegyzések mutatása: technika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: technika. Összes bejegyzés megjelenítése

Mondjátok meg a véleményem a Fuji Xpro1-ről

Milyen béna gépteszt az, aminek ez a címe. Pedig ez van, nem tudok dönteni.

Bő háromnegyed órát sétálgattam ma a Fuji Xpro1 cserélhető objektíves csúcskompaktjával, de nem tudom, hogy csalódtam-e benne vagy lenyűgözött. Valószínűleg mindkettő.

A gép felépítésével nincs gond. A váz igényes fekete, könnyű, ott tapad, ahol kell. Az objektívvel együtt (35mm 1.4) jó a súlyeloszlása, kézre áll. A gombok ott vannak rajta, ahova nyúlna értük az ember. Minden fontos funkció külön gombról, azonnal elérhető. A záridő tárcsával változtatható, a rekesz meg az objektív gyűrűjét tekergetve. Nagyon menő érzés nyomkodni. Tényleg az.

8-900 ezer forint a gép, ha két objektívet veszünk hozzá (35mm1.4 és 18mm1.8). Ha csak egyet választunk, 700e körül lesz, akkor a 18mm-t érdemes az ~1.5 szorzó miatt. Ez sok pénz egy hobbigépért, az Xpro1 pedig hobbigép. Sajnos.

Mikor elvittem sétálni, otthagytam cserébe a D700-at, 24-70 2.8-al, ami kedvező csillagállás esetén nem sokkal kerül többe a 3 objektívvel szerelt Xpro1-nél. Abban a tudatban hagytam ott, hogy ez a kompakt gép képes kiváltani a csúcskategóriás Nikonom legalább néhány funkcióját. Mint kiderült, nem képes.

Kis túlzással ugyanúgy viselkedik az Xpro1-is, mint a legtöbb kompakt. Távolról sem olyan reszponzív a gép, mint amit ennyi pénzért el lehetne várni. Elveszti a pillanatiságát a fotózás. Nincs az, hogy lenyomod a gombot és akkor elkészül a kép, és már látod is, hanem megnyomod a gombot, visszatér készenléti állapotból (ha előtte 1-2 percig nem használtad), fókuszál, aztán kattint, aztán megint nyomsz egy gombot, vársz, és megjelenik a kép.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy:
 *klikk*, Na, NAA, *katt* 
Ilyet se láttatok még géptesztben leírva, mi? A Na, és a NAA nagyjából annyi idő, amíg végignézed a keresőben, hogy elmúlt a pillanat, amit el akartál kapni. Erre nem lesz jó az Xpro1, és szerintem ezen a gyakorlás sem segít. A képek visszanézése ugyanilyen lomha. (aztán persze lehet, hogy csak hozzászoktam, hogy a felsőkategóriás dslr-ek mennyire gyorsak)

A másik zavaró dolog az EVF működése volt, ami exponálás előtt egy pillanatra felvillantja a kész képet, meg a mért értéknek megfelelő expót. Ezt én fölösleges villogásnak értékeltem, de ízlés dolga. A tesztpartnernek bejött.

Az AF viszonylag kis százalékban volt pontatlan, de akkor nagyon. Néha minden ok nélkül kiugrott végtelenbe a fókusz exponáláskor, ez elég zavaró lehet, ha valóban ilyen gyakran csinálja. Amúgy a fókusz gyorsasága és pontossága nagyjából azt a szintet hozza, amit egy 150-200ezres optikától várni lehet. Korrekt.

Így ért véget a rövid próbálgatás. Aztán jött komoly meglepetés: A képminőség elég durván jó. A rawból konvertált jpg, simán hozza közel azt a szintet, amit a Nikonom is. És ez elég nagy szó. A képekből egyáltalán nem egy kompakt gép szokott mélysége, jóhátezcsakkompaktgép képminősége köszön vissza, hanem teljesen profi végeredmény. Éles, szép képek. Szépen mosott élességen kívüli tartomány (nice bokeh!), minden ami kell.

 Tényleg, basszus, ragozhatnám napestig, de olyan a végeredmény, amit az árkategória DSLR-jei hoznak. Nagy kár, hogy az árkategória DSLR-jei ugyanezt megbízhatóbban hozzák.

És akkor itt jön a kérdés, hogy ajánlanám-e, és ha igen, akkor kinek? Mindenképp ajánlanám annak, aki nem riport / esemény / hír témákban gondolkodik, feleslegesnek tartja anagygépet cipelni, de kompromisszumok nélküli képminőséget akar viszontlátni a képein. És erre van is elég pénze.

H viszont józanul végiggondolom, eltekintek tőle, hogy mennyire hangulatos a nyakamban lógó Xpro1, akkor egy dslr egy fényerős fix objektívvel még mindig jobb ár/érték, és méretben sem sokkal nagyobb, és később jobban bővíthető, és, és és.

Amúgy, a 4-6oson lehellótouristoztak, amikor lógott a nyakamban a gép, és a belváros összes turistacsalogatója odajött, hogy hellomibensegíthetesetleg. 


Meg hát ezek nem igazi tesztfotók, ez nem is volt célom vele. Csak sétáltam vele egy kört a legnagyobb nyári kánikulában.


Mi újat hoz a 4Gs iphone kamera fronton?

A nyolc megapixeles kamerát mindenhol megírták már, nem is az a lényeg. A Wired-nél viszont azt is tudják, hogy

- Okosabban háttérvilágított érzékelőt kap, ami nagyobb érzékenységet biztosít alacsony fénynél;

- F2.4 szemben az iphone4 F2.8-as rekeszével;

- Új lencséket kap, amik 30 százalékkal élesebb képet ígérnek;

- Marad a 3.84mm-es objektív, tehát a látószög megegyezik majd az előddel (átszámolva fullframe-re nagyjából 35mm-nek megfelelő látószög);

- Fejlettebb arcfelismerő;

- Gyorsabb képfeldolgozó szoftver és beépített képszerkesztő app; - meg amúgy is, a gyorsabb processzorral eleve nem lehet semmi lassulás.

- Egyszerű megosztás cloudba vagy webkettőbe';

- 1080p mozgókép, képstabival;

Megéri váltani?

Én biztosan fogok, mivel a 3gs-em már az utolsókat rúgja. Szar a home gomb, elrepedt a műanyag az aksitöltőnél, döcög, satöbbi. Nekem megéri, de ha négyesem lenne, nem sietném el a rendelést (ha csak azt nézzük, hogy fotózáshoz mennyivel nyújt többet az elődjénél).

Megéri point&shoot kompakt gép helyett ezt választani. Egy 30-40 ezres fullautomata szappantartó hasonló tudással rendelkezik, akkor meg már inkább egy darab eszköz, ráadásul a képek memóriakártyáról másolgatásával sem kell többet bíbelődni. 

Megéri munkához is használni. Egyre többször adunk híreseményekről mobilos képeket az első néhány percben. Azok a képek pont jók, amíg jut idő leülni a laptophoz valami nyugodtabb pillanatban, hogy elküldjük a rendes képeket. 

Engem ezek a tesztképek meggyőztek, hogy egy remekül használható p&s kamerát kapunk a kiváló telefonunk mellé az iphone 4gs-el. 



Ron Garan a fotós bloggernauta

Az elmúlt hetekben egy rakás látványos képet és videót lehetett látni a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről, amiket Ron Garan űrhajós készített az ISS kupolájából.

Azt hiszem Ron az első, aki ilyen alaposan és szépen végigfotózott mindent odafent. Nikon gépekkel dolgozott, nem úgy mint a régi űrhajósok a Hasselbladokkal, erről régebben írtam már.

Visszaérkezés előtt még írt egy bejegyzést az élményeiről erre a blogra, érdemes elolvasni.

Tőlem ezért nem kapsz díjat a Goldenblogon

Hahaha, na, de tényleg:

A Goldenblog fotó szakosztály egyik szakmai zsűrije voltam, ami remek alkalom volt arra, átnyálazzak SOK hazai fotóblogot (a nagyját eddig is követtem), és leszűrjek hatalmas tanulságokat. Íme:

Kezdjük ott, hogy mit tekintünk fotóblognak. Egységes álláspontunk volt a zsűrivel, hogy a flickr/picasa/inda megosztókat nem tekintjük annak. Azok tárhelyek. Még ha tágan értelmezve tényleg ellátnak fotóblog funkciókat is.

Fotóblog iskolai definíció: az erre alkalmas felületen tálalt, folyamatosan frissített képes blog, ahol a szerző a saját képeiből vezet egy napló-szerű izét.

Ezzel kilőttük a listából az eyecandy gyűjteményeket. Szörfölni a neten és share gombot nyomogatni kevés hozzáadott értékkel bír, nem ezt szerettük volna díjazni.

Nem nyertek (sajnos) a fotós tematikájú hír- és szakértői blogok, bármilyen kiválóak is. Völgyi Attila blogja meg az inPhoto a két legszínvonalasabb ilyen blog itthon, minden elismerést megérdemelne (egy másik kategóriában) amit ők csinálnak, de nehéz lett volna az általuk szerkesztett tartalmat, és a saját képekkel naplózó blogokat összehasonlítani. Kár, de azt hiszem így belátható a döntés.

(Remélem lesz rá valahogy lehetőség, hogy kiemelt blogokként fennmaradjon a nevük a nyertesek mellett, de erre nincs ráhatásunk zsűriként, ahogy a Goldenblog lebonyolításának egyik elemére sem volt. Kár.)

A jó, a rossz és a nemveszünksemmit


Miért rossz egy fotóblog, és hogy lehet jobban csináln? A bennmaradó blogok között voltak nem-túl-jók és nem-túl-rosszak, egészen jók és egészen rosszak is. Innentől a szempontok csak a saját véleményemet tükrözik.

- Bélyegképek: Mit érnek a rendszeresen posztolt képek, ha 2-300px szélesek? Eltűnnek az oldalon, kivehetetlenek, nem érvényesül maga a kép, ami a blog lényege lenne. Használjatok bátran nagy képeket. Bigger is better. Pláne ha képekről van szó. Nagy képek. Nagy képek. Nincs annál szomorúbb, amikor egy nagy, szép, szellős oldalt nem tölt ki a kép.

Szöveg és képek aránya: Sok a grafomán fotóblogger, és ez jó, de a legtöbben nem tudtátok eltalálni a kellemes arányt szövegelés és képek között. A kettő akkor működik egymás mellett, ha a kép kiegészíti a szöveget, ráerősít a tartalomra, a szöveg pedig nem olyan hosszú, hogy elnyomja a képeket.
Rengeteg jóképű, de túlírt fotóblog volt, nagyon-nagyon felesleges és fárasztó szövegeléssel. Volt, ahol meg az volt a baj, hogy egyáltalán semmit nem tudtunk meg a képekből, azok magukban nem voltak elég beszédesek, hiányzott 1-1 rövid képalá, vagy ilyesmi.

- Válogatás hiánya: Senkitől nem várható el, hogy szerkesztőként gondolkodjon, de még így is nehezen értelmezhető, miért kell 25 egyforma képet feltölteni egy kirándulás pihenőjéről, 15-öt egymás alá a teliholdról - ahol a képek között annyi a különbség, hogy a bal alsó sarokban az egyik faágat kicsit arrébb fújta a szél két expó között.

A kevesebb több. Egy-két jól kiválogatott, kedvenc kép egy témáról sokkal szebbé teszi az élményt a nézőnek, mint 15 egyformán jó, vagy egyformán rossz.

- Öncélű magamutogatás: Sok marketing-szagú fotóblog volt, az ilyeneket nem tudom szeretni. Két típusuk van: az egyik a kizárólag esküvő- és babaportékkal operáló fotóblog, aminek az egyetlen üzenete a fotós által kínált szolgáltatás népszerűsítése. Én az ilyet nem tekintem blognak. Csak egy folyamatosan frissített portfoliónak.

A másik típus az önjelölt divatfotósok amatőr modell portréit felvonultató blogok, amik nem sokban különböznek a fentitől, mégis, itt azért nyomokban felfedezhető volt, ha a magamutogatáson kívül valóban naplót is vezet az illető, vagy legalább is úgy tesz: néha werkfotók, néha egy kis sztorizgatás - de ezek sem informatív tartalmat adnak, csak "nézd meg, így fogom a nagy dslr fényképezőgépemet" - szagú dolgok.

Mindkét típusnál mentette volna a helyzetet, ha oldalanként egyszer-kétszer olvashattam volna valóban hasznos tanácsokat, technikai infókat a képek készítéséről, ötletelést világításról, beállításokról vagy bármit, ami elszakad a fent már említett önfényezéstől.

- Következetlenség: ez a tényező igazán csak az utolsó körökben számított, ahol a Top10 blogokat kellett rangsorolni, és hármat kiválasztani. Azok a blogok kerültek végül a legjobbak közé, ahol a blog indulásától látni lehetett mi érdekli a szerzőt, mi a célja, honnan-hová tart. Azok a fotóblogok, ahol a blogger ugrált az absztrakt - riport - színes - feketefehér - képek között, hátrébb került, mint a világos elképzelések mentén végigvitt bogok.

Hát ennyi. A közös döntésünk alapján egyhangúan legjobb háromnak ítélt blogok listája itt van a linken.

Arra is jó volt a zsűrizés, hogy rájöjjek: a saját blogjaim közül egyik sem felelne meg az általam támasztott elvárásoknak. Van még hova és mit, mert bizony az én blogjaim is jó szarnak tűnnek így visszanézve a többi mellett.


A közönségszavazás eredménye pedig: hát. hm. elnézést.

Az animgif nem játék

Legalábbis ne próbáljátok ki otthon, ha jót akartok.

Egy kis játék után már kevesebb valódi hasznát látom az animgifeknek. Legalábbis belátom, hogy nem kell annyira lelkesedni érte. Mókázni jó vele párszor (biztos fogok is még), de elég körülményes, és eléggé behatárolja a témát a használat.

Az első para a színpaletta. Gif = 256 szín, és ha igyekeztek kikukázni a felesleges színeket, az még akkor is kevés lesz a jó képminőséghez. Négy út áll előttetek:

1. Előre odafigyeltek rá, hogy mit fotóztok, hány eltérő színből és hány árnyalatból fog állni a kép (lehetetlen).
2. Utólag húzzátok le csatornánként a színeket - az eredmény elég elmosott lesz. A videó nem raw.
3. Színenként megpróbáljátok újraépítgetni a palettát. Iszonyat pepecs munka - az eredmény ugyanaz.
4. A legjobb eredményt Split toningal lehet elérni (az ötletadó is ezzel játszik) - azonos tónusra húzzátok a shadow/highlightokat a nyersanyagon.

Ja, nyersanyag: videót kell venni. 24FPS-t nem lehet sorozatban lőni, kevesebb kockával pedig nem lesz szép a mozgás. De az sem mindegy milyen videót. Elég nagy a különbség a D3s és a D90 azonos felbontású felvétele közt. A D90 konkrétan használhatatlan minőségben vesz a D3s-hez képest. Nem tudom Canonnál is van-e ekkora szakadék a kategóriák közt, de ha van, akkor 5dmkII alatt felejtsetek el minden mást.

Viszont ha idáig megvagytok vele, innentől gyerekjáték. Vagy nem. A videót be lehet húzni Photoshopba, innen a legkönnyebb kiválasztani a loopolni kívánt részletet. Photoshopból lehet exportálni a frame-eket jpg-be, aztán egymásra pakolni minden frame-et külön layer-re.

A layer-eken ki kell maszkolni (vagy vágni) a nem kívánt részeket, aztán egy gombbal elkészül az animáció. Save for web, Ok gomb.

Ennyi az egész.

Aztán rájöttök, hogy a mozgás nem teljesen folyamatos, nem elég jó az ismétlés, van benne két felesleges frame, kezdhetitek elölről. Aztán rájöttök, hogy a kiválasztott részlet alapból nem jó, kezdhetitek elölről. Aztán elfelejtettétek menteni a PSD-t, nem tudjátok méretezni a gif-eket (valamit rosszul csinál a PS, nem kezeli rendesen az animációt, ha a gif-et nyitjátok meg szerkeszteni), kezdhetitek elölről. Aztán a végeredmény lesz túl nagy, kezdhetitek előlről.

A végére pár gyors tipp, ha nem lenne fluid az animáció, és még lenne hajatok:

Használjátok ugyanazt a fél mozgásfázist oda-vissza. Az eredmény elég buta lesz, de használható (a képeim fele ilyen).

Fokozatosan csökkentett opacity-vel törölgessetek részleteket a túl élesen váltó felületekből, frame-enként.

2-3mp-nél ne dolgozzatok hosszabb jelenetekkel.

A Tween frames annyira nem a barátotok, mint gondolnátok.

Ne. Próbáljátok. Ki. Otthon. vagy. Bárhol.

Milyen képekre emlékszünk vissza legkönnyebben?



Kattintsatok a fenti képre, és nézzétek mondjuk tíz másodpercig.
Most vissza ide.
Most megint a képet.
Most vissza rám. Rendben?

MIT-s kutatók úgy vélik, kidolgoztak egy algoritmust, ami megmondja milyen képek ragadnak meg jobban az emberek emlékezetében, és melyek kevésbé.

Kutatásukban a tematikusan összeválogatott fotókból (tízezer kép: utca, táj, belső terek, portré, stb) a tesztalanyok általában azokra emlékeztek jobban, amiken emberek is voltak, illetve azokra, amik megszokott távolságból ábrázoltak szűkebb tereket, ismerős perspektívából mutattak be élethelyzeteket. Bár a emlékezőkészség emberenként változott
(nem vagyunk egyformák), tisztán kivehető minták mutatkoztak minden alany esetében.

Az eredményekhez minden tudományos kutatás nélkül is nyugodtan bólogathatunk. Nem lőttek mellé a kutatók. Ha most megpróbáltok visszaemlékezni a fenti képre (egyébként véletlenszerű válogatás, flickr-en kedvencnek jelölt fotók közül), biztos be fog ugrani nektek az a lány a harmadik sor harmadik képen, meg talán az első sor ötödik is. De milyen képek voltak még? Volt vízpart? Erdő? Valami tájkép? Ugye.

Arra viszont nem térnek ki a cikkben, a Wired oldalán sem, hogy ez miért is van így. A válasz talán kevésbé kézzel fogható, mint a kutatási eredmények, de nem is nehéz belátni, hogy igaz lehet.

Szerintem a következő dolgokhoz van köze a képi memóriánknak:

- Arc: A főbb arcvonások/testrészek mindenkinél egyeznek. Két szemünk van, alatta egy orrunk, két kezünk, lábunk - hasonló helyeken. Ezek olyan panelek, amikkel sokszor találkozunk, megszokjuk őket, könnyen ismerjük fel egy képen, az ismerős elemeket könnyebben tároljuk, majd elevenítjük fel.

Ha egy képen ezek az elemek egyértelmű hangsúlyt kapnak (közel van a fotóalany, könnyen felismerhető), könnyebb maradandó kapcsolatot kialakítani a fotóval. A közelséggel további részletek is segítik az emlékezést: gesztusok, mimika - az ilyen elemek mind pluszként hatnak a képben, segítenek minél több dologhoz kapcsolni a személyt.

- Szemkontaktus: Az elv ugyanaz, mint az előző esetben, de a szemkontaktus a nyilvánvaló érzelmi hatások miatt lesz maradandóbb emlék.

- Képi elemek mennyisége: Egy csoportképre, vagy a lenyűgöző tájban elrejtett modellre azért nehezebb emlékezni, mert egyszerűen túl sok mindenre kéne emlékezni, és a megszokott elemek is nehezebben körvonalazódnak egy zsúfolt képen.

El kell különíteni viszont a visszaemlékezést a kiváltott hatástól. Nem arról van szó, hogy csak a közeli portrék képesek hatást kiváltani a befogadóból. Arra bármilyen kép alkalmas, nem kell (nem is lehet) szabályokkal leírni.

A könnyen megjegyezhető képnek viszont egyértelmű előnyei vannak szerkesztői szempontból: Ha valamit ilyen képpel adunk az olvasónak, nagyobb eséllyel fog rá(nk) emlékezni.

Ilyen képekkel kell illusztrálni címlapokat, ilyen kép kell a könyv borítójára, a plakátra az utcán. És hát nézzünk végig magunk körül. Ilyeneket használunk mindenhol erre a célra.

És ti is ilyeneket csináljatok nyaralások alkalmával, családi összejöveteleken, szeretteitekről, haragosaitokról is, ha szeretnétek maradandó emlékeket!


A nagy földalatti fotóraktárak egyszerűen menők


Ez a Corbis ügynökség raktára Iron Mountain-ben, ahol ezer négyzetméteren tárolnak közel húszmillió fotót, egy használaton kívüli mészkőbánya egyik szárnyában. (például ezt Albert Einsteinről, vagy Rosa Parksról). 6-7 fok van raktárban, 37% páratartalom mellett, amíg tart a képek kategorizálása. Ha befejezték, az egész raktárat lefagyasztják -4 Celsius-fokra, hogy a képek, negatívok, üveglapok még jó kétezer évig elálljanak.

Iron Mountain-ben nem ez az egyetlen raktár. Itt őriznek még rengeteg videót, magnószalagot, mindenféle kontentot a történelemből. Több nem-túl-szegény magánember is bérel itt széfet, de a legnagyobb partnerük az amerikai kormány: egészségügyi adatoktól kezdve hírszerzési információkon át mindent tárolnak itt, meg ide menekülnek majd a nagyon fontos emberek is atomtámadás elől. (Régen az X-aktákban itt leplezte le Mulder a nagy összeesküvést a kormány és az ufók közt)



A Wired oldalán folytatódik a lista még a hasonló bunkerekről világszerte. (meg ebben a témában raktam össze anno az első Nagyításomat is!)


Egy szakmai észrevétel a Thor moziról

A Thor egy szar film. Ráadásul van egy idegesítő hibája még, ami kimaradt a kritikából.

Ez pedig a ferde kamerakezelés, ami filmben hasonlóan amatőr komponálási hibának számít, mint fotózásban.

Azzal talán nem mondok senkinek újat, hogy a kép fekvő formátumban szép. Akkor természetes. Abból kell kihozni, amit csak lehet. Az álló képnek is megvan a létjogosultsága, de meg kell magyarázni, miért indokolatlan a használata (persze ez nem aranyszabály, van amikor tényleg álló kell. Akkor álló kell. Kész.)


Aztán van a harmadik eset, amikor 20-30-45 fokban elforgatva a kamerát, kapunk egy ilyen lejtőn csúszkálós képet. Ennek is van helye, de talán még jobban meg kell magyarázni, mi a célunk vele.

Ha nem következetes ez a döntögetés, az egy dolgot jelent: (amit a Thor esetében is) egyszerűen a halál unalmas jeleneteket próbálja feldobni vele a rendező. Mert sokkal érdekesebb, hogy 30 fokban eldöntött sivatagban sétál három szereplő a benzinkút fele. Meg a párbeszéd is mennyivel érdekesebb már így, hogy ki akar csúszni a kép a vászonról. Not.

Eddig jól megvoltunk döntögetés nélkül: szép díszletek, jól kitalált jelenetek, megkomponált képek, játék formákkal, fényekkel. Ezzel a hagyománnyal úgy tűnik 2011-ben már ideje szakítani. Elég megdönteni a kamerát, a paraszt majd csodálkozik a moziban.

Ez jusson eszetek majd legközelebb, ha elkezditek döntögetni a fényképezőgépet.

Amikor a Lightroom megadja magát

Az előző posztban jelezett hatalmas probléma a biciklis lányos képek retusálásával: a Lightroom brutálisan (irreálisan?) durva erőforrásigénye a brushokkal.

Egy közepesen erős laptopról dolgozom (Toshiba Satellite A660): i5 M430 - 2.27Ghz dualcore proci, 4giga ram, 64bites OS alól. Ezzel a konfiggal, ha nem is hasítom a biteket, de az alap feladatok röccenés nélkül futnak.

Behúzok 100-200 képet, katalógusba rendezgetem, ráhúzok a képekre egy-egy presetet, tologatom kicsit a csúszkákat, exportálok, ezekkel nincs semmi gond.

De hogy ugyanezzel a konfiggal képtelenség legyen nyolc képet részletesebben retusálni, azt picit túlzásnak érzem. A képeken annyi volt az utómunka, hogy a vakuval megvilágított lányokat egy brushhal kivilágosítottam, körülöttük a környezetet meg visszahúztam:



A probléma akkor kezdődött, amikor egy brushból elkezdtem törölni, hozzáadni részeket, és ezáltal kilométeresre nő a kép history-ja, ahova a Lightroom minden lépést elment a képről. Ez tíz-tizenöt módosítás után teljesen megzabálja mind a 4 giga memóriát, és a program ezután használhatatlanná válik.

A brush másodperceket késik, nem lehet utána egyik képről a másikra átugrani, és nagyjából semmilyen műveletet tovább végezni. Be kell zárni a Lightroomot, és újra megnyitni, hogy haladni lehessen.

És ez bizony gáz.

Az animgif az új videó


Tumblr-en pörgött erről pár napja egy topik, de most a The Atlantic képszerkesztőinek is felkeltette a figyelmét ez az újfajta ábrázolásmód, ami jól ötvözi a mozgókép nyújtotta dinamikus hangulatot az illusztrációnak szánt képek megszokott stílusával.

Az ötlet tulajdonképpen nem új. Az animgifeket már régóta szeretjük (z0r.de mindörökké), de ezekkel a képekkel egy teljesen más felhasználási módja is kibontakozni látszik a technikának. Felhasználóbarátabb, könnyebb, egyszerűbb mint a flash, és minőségromlás nélkül lehet igényes illusztrációnak használni.

Jamie Beck New york-i fotós adta ötletének  a cinemagraph nevet, tumblr-én rengeteg hasonló mozgóképet lehet megnézni, de azt hiszem ebből az egyből is jól átjön a hangulata.

Nem tudtom, ti hogy vagytok vele, de bennem az az érzés kezd egyre erősebb lenni, hogy a kép már tényleg kevés. Kíváncsi vagyok mi történt az exponálás előtt, mi történt utána, de nem akarok tízperces videókat nézni. Az ilyen 2-3-5-10 másodperces, jól kiválogatott snitteké a jövő, ezt szentül hiszem.

Időjárásálló vázat vegyetek, mert az jó

Szeretném küldeni ezt a képet minden (általában nem fotós) ismerősömnek, aki szörnyülködve kérdi, hogy miért nincs lencsevédő kupak az objektívemen, meg nem félek-e az oldalamon hordani így a gépet.

Ez a fotós volt ilyen kis malac, madárfotózás közben (a gép ebben az állapotban működőképes).
Mondjuk, az én vázam is kb. így nézett ki tavaly a Szigeten, mikor a saras képeket csináltam


Adobe alkalmazások irányítása ipadről

Az ipad2-vel szemezve azt mondtam magamnak: Egyetlen okot adjon rá az eszköz, amire ráfoghatom, hogy nem csak céltalan örömforrásként használnám, hanem dolgozni is fogok vele. Mióta kipróbáltam, nem tudok elszakadni az érzéstől, hogy nekem mindenképp ipad-en kell olvasgatnom a fotelban ülve, de ezért az élményért egyelőre még halasztanám a vásárlást.


És tessék, ma megérkezett az égi jel: Az Adobe kiadott egy fejlesztői csomagot, amivel ipad alkalmazásokhoz készíthetők kiegészítők, valamint három saját appot, amivel már Wi-Fi-n keresztül, ipad-ről vezérelhető a Photoshop:
  1. Easel - ipad rajzprogram, a kész rajzokat elküldhetjük Photoshopba.
  2. Nav - A toolbarokat és az ablakokat kezelhetjük vele.
  3. Color Lava - A színpalettákban turkálhatunk, rendezgethetünk.
Miért jó ez nekem?

- Balkezesként kényelmetlenek a jobbkezesekre tervezett gyorsbillentyűk. (Erről már sokat sírtam korábban tumblr-en)

- Az is rászokik a gyorsbillentyűk használatára, aki nem tudja fejből az összes kombinációt (én) - ábrákon keresztül minden sokkal könnyebb.

- Idő kérdése és kijön egy ipades Lightroom vezérlő, megnyílik az út a komolyabb ipad-adobe intergrációra.

- Ha nemsokára a Wi-Fis memóriakártyáról ipadre küldjük a képeket és ott szerkesztjük, onnan küldjük tovább, csodálatos világban fogunk élni.


Mivel dolgoztak a riporterek a Tahrír téren?

A New York Times egyik videósa (Stephen Ferrell) bemutatta a felszerelését, amivel a Tahrír tér eseményeit tudósította. Ha valakiben még élne a romantikus kép a fotóriporterről, aki sárga feliratú PRESS mellényben, bukósisakkal ugrik le egy tudósítókocsi platójáról, aztán négyszázas telével csípőből lövi a képeket - gondolja újra.

Aki így ment oda, azt megverték vagy hazaküldték, mielőtt a tér közelébe juthatott volna.


A Tahrír térről a kőzáporban tudósítani már önmagában elég félelmetes dolog lehetett. Néhány képen jól látszik, hogy egymást érik a levegőben a méretes térkövek. Kitérni előlük aligha volt mód, csak szerencsével lehetett komoly sérülések nélkül átvészelni a kalandot (sisakot nem viselhettek, azzal felhívták volna magukra a figyelmet). Aki riporternek öltözött, vagy csak túl közel került a tűzhöz és nem sikerült megfelelően elvegyülnie, annak a kövek mellett a feldühödött tömegtől is tartania kellett.

A sikeres túlélés kulcsa a beolvadás volt. Úgy öltözni, mint a helyiek, hátrahagyni mindent, amit az utca embere sem vinne magával egy ilyen helyre. Mindenből a legkisebb, legegyszerűbben elrejthető darab volt a jó választás. És mindenből két tartalék, hogy az anyagnak legyen esélye eljutni a szerkesztőségig.

Stephen egy fekete szemeteszsákban hordta a vállán a felszerelését. Nem használt fülhallgatót a hang ellenőrzésére, sem külső mikrofont, lámpát, állványt. Bármelyik látható kiegészítő célponttá tette volna.


Kamerák közül egy marokra fogható Sanyo kamerát, meg egy kb. tenyérnyi méretű JVC-t vitt magával. Került még a szemeteszsákba négy mobiltelefon (két műholdas, kettő pedig helyi hívásokra), amik a memóriakártyákkal együtt gyorsan fogyó eszköznek bizonyultak a téren. Elvették, ellopták, széttörték őket.

Azt hiszem ilyen helyzetekben örülhetnek igazán a tudósítók, hogy idén már telefonokkal is lehet majd 1080p videót felvenni. Akkor majd nem csak rangos fotós díjakat lehet iphone-nal nyerni. :)


A World News Tumblren összegyűjtött egy listát a Tahrír téren megvert, megfenyegetett riporterekről. Nem rövid.

Puszimata

Gyanús lett az előző posztban, hogy miért adok el egy teljesen jól működő fényképezőgépet? Elárulom a valódi indokot:

PUSZIMATA
“Színesítse rendezvényét egyedi, Valentin-napra tervezett fotós szolgáltatással!
Kedves együttműködésre van szükség két vendég között, ha PusziMatával szeretnének képet készíteni magukról.
Az automata ugyanis akkor készít fényképet, ha az előtte álló két (vagy több) vendég puszit/csókot ad egymásnak.
A PusziMata két félszív alakú fül és a résztvevők között létrejövő fizikai kapcsolat segítségével érzékeli, mikor kell fényképet készítenie. Ezen szolgáltatásunkat kifejezetten ajánljuk családi-, baráti rendezvényekre vagy Valentin napra.
Nagyszerű élmény, remek móka, emlékezetes ajándék!
Puszimatánk fényképnyomtatással, valamint e-mail/MMS küldéssel is megrendelhető. Az elkészített képet a rendezvény arculatának megfelelő brandingeléssel látjuk el, melyet azután nyomtatunk vagy a megadott címre küldünk.
Tegye igazán maradandóvá Valentin-napi rendezvényét perszonalizált PusziMata fotókkal!”

Innen már nincs sok a Terminátor háromig.

Eladó Nikon d300 fényképezőgép + markolat + tokina1224mm

Úgy hozta, hogy sürgősen eladó a jelenleg használt felszerelésem egy része:

Nikon D300 váz - karcmentes állapotban (1 kis szakadás van a kereső gumiborításán (cserélhető), meg az AF gombon kopott a felirat. -80e körüli expó szám, még bőven a zár élettartamának fele benne van) - 170.000 Forint eladva

MB-D10 markolat - egy-két helyen kopott, ennyi az összes hibája, és van hozzá eredeti Nikon EN-EL3e akku. -elsősorban a vázzal együtt adnám + 15.000 Forintért eladva

Tokina12-24mm F4 DX objektív - az elején a műanyag borításon van egy repedés, de ez a képalkotást és a működést nem befolyásolja. - 70 ezer Forint eladva

240.000Ft egyben. Budapesten bármikor kipróbálható, átvehető.

Elsősorban egyben adnám el, mert:
- Az új vázhoz ezekre nem lesz szükségem;
- Ez így egyben egy jól működő rendszer haladó-hobbi és kezdő-szakmai szempontokból is;

Azért nyersz vele, mert:
- Egyben elég olcsón adom, ha utánaszámolsz a három tétel bolti árának;
- Kiegészítők keresgélése helyett itt van egyben; használható, félprofi felszerelés;


(Fullframe vázra váltok, ezért eladó. A váz képességeivel maximálisan meg voltam elégedve az együtt töltött év alatt.)

ps: Luyzának hívtam a gépet. Ez lényegtelen a hirdetés szempontjából, viszont elárul sokmindent arról, mennyire próbáltam vigyázni rá.

Mire érdemes figyelni a CES fotó-kiegészítő kínálatából?

A CES sosem a nagy fotós bejelentésekről volt híres. A földet rengető kütyük mindig kapnak saját launch eventet a gyártóktól, a CES inkább a szakmabelieknek szóló demo-show, ahol azért bőven van mire odafigyelni a szögletes tárgyakra érzékeny közönségnek is. Már most látszódik néhány új trend, ami nem a fotózást, inkább azt fogja megváltoztatni ahogy a képeket szerkesztjük, kezeljük és rendezzük, ami szintén nem kis dolog.

Fotótechnika

Minden gyártó bemutatott már egy nagy adag kompakt gépet, annyit, hogy fölösleges is felsorolni őket. Nagyjából csak színben különböznek egymástól, mindegyik 14-16MPX érzékelőkkel, 2,7-3' LCD vel, a bátrabbak érintőképernyővel, vagy öregeknek szóló dumbo-gombokkal érkeznek, esetleg ütésállók. Jellemző jelzők még a 3D, HD, OLEDLCD, SUPERZOOM, stb.

Talán a kínálatból nem is ez következne, de nagy gázban vannak a kompakt gépek, amióta az okostelefonok fotó - és videóképességei egyre jobban fejlődnek. Én odáig is elmennék, hogy semmi értelme ma már kompaktot venni.



Egy okostelefonnal ugyanúgy megörökíthető az a pillanat, amiért kompakt gépet rántanánk elő a farzsebből, plusz rögtön fel is tolhatjuk vele az ismerőseinknek Facebookra. Egyértelműen ebbe az irányba mozog minden a belépő szinten, és amíg nem lesz mindenhol free wi-fi, addig megmarad a telefonok előnye.

Van azért pár kompakt gép, amik kilógnak a tucatújdonságok sorából. 1080p HD videót eddig nem sok szappantartóban láthattunk, most több ilyen is jön. (meg 3D kamerák! omg!)
És itt van az Olympus, a 4:3 rendszerre fejlesztett cserélhető objektíves kompakttal, ami érdekes színfolt a kínálatban.

Tükör nélküli tükörreflexes (sicc) kamera a Samsungtól, ami vezérlő gombokat kapott az objektívre - szerintem forradalmi/baromi jó ötlet, értelmet kap végre mind az öt ujjunk a bal kezünkön. A tükör nélküli technológia és a zárszerkezet nélküli gépek majd a Nikon/Canon kínálatában lesznek érdekesek, mert inkább a profi kategóriában lehet előny egy teljesen hangtalan és fizikai korlátok (zársebesség) nélküli gép.

És A Nagy Szerelmem a Fuji X100- amit talán itt a CES-en fognak beárazni.



Táblagépek, kütyük

Az ipad klónok viszik a show-t az idei CES-en. Minden gyártó bemutatta a saját variációját a táblagépre: Itt az Asus EEE Slate, a Blackberry Playbookja, az Acer Iconia, a picit debilre sikerült Sony Dash, a NEC dual táblája, a Samsung tábla-laptop hibridje és tényleg hosszú még a sor az expo végéig.

Nincs viszont Microsoft tábla, Steve Ballmer csak annyit mondott, hogy a "Windows ott lesz mindenütt" - és tényleg, a legtöbb táblagép alatt Win7 keretrendszer fog futni.

Kíváncsi leszek mennyire fognak - ha egyáltalán - utat törni ezek a gépek a mindennapi munkánkba. Leváltják-e a laptopot a terepmunka során, jók lesznek-e alapvető képszerkesztési műveletekre, mennyire fogják egyszerűsíteni a megosztást, gyorsítani a továbbítást. A most bemutatott új Eye-fi kártyák már mindenféle hack nélkül küldik a képeket ipad-re, ez az első lépcső az általam is elképzelt irányba.

 A Microsoft előhúzta még a fiókból a Surface-t, amivel a mobil helyett az asztali világra koncentrál.


Most mindenki képzelje el velem a szerkesztőségben a közös, interaktív íróasztalt, amin egy kézmozdulattal átdobhatunk pár képet meg file-t a szemben ülőnek, aztán írom tovább.


Bemutatta az Intel az i5 i7 procikat leváltó új generációs chipsetet, és az első demók alapján új időszámítás kezdődik a számítási kapacitásban. 7 HD videót egyszerre lejátszó, órás anyagokat percek alatt kódoló-konvertáló rendszerek jönnek, egyre gyorsabbá válik a videók menet közben (terepen) szerkesztése.

Ez talán rossz hír, mert így egyre gyorsabban tudják helyettesíteni majd a fotóinkat a videó anyagból kiemelt képkockákkal - de jó hír is lehet, ha ugyanezt mi csináljuk majd.

Egy másik érdekes tulajdonsága a intel rendszernek a tartalom védelmére irányuló erőfeszítések: lehetővé teszik hogy az adatok csak biztonságos hdmi csatornákon keresztül legyenek másolhatók és lejátszhatók, illetve lehetőséget teremt a tartalomszolgáltatóknak, hogy csak a felismert és biztonságos (intel alapú) rendszerek számára legyenek elérhetők az online videók-képek-bármi. Hardware oldalról biztosít másolásvédelmet az internetes tartalom számára. ...amíg fel nem törik. WOW?

Bár a CES alapján egyre inkább a 3D-HD videóról és az interaktív-multimédiás tartalmakról fog szólni 2011 - és a rá következő évek - az egész visszakanyarodik oda, hogy szép képekkel kell megfogni majd az olvasót. Ha pedig így van, talán még mindig fog maradni 6-8 másodpercnyi idő elidőzni egy-egy beszédes fotó felett is.

Reménykedjünk ebben?


Mit ne vegyünk fotós barátainknak karácsonyra?

Menthetetlenül közeledik a karácsony. A fotós felszerelésekkel foglalkozó boltok már hetek óta bombázzák a laikusokat, látszólag hasznos fotós kiegészítőket soroló hirdetésekkel - arra biztatva, hogy ilyen kis mütyürökkel lepjék meg fotós barátaikat. -Mert hát fotósok, biztos örülnek az ilyeneknek.

Itt egy tízes lista azokról a dolgokról, amiket messze kerüljetek a vásárlás során, ha nem akartok kínos mosolygást a fa alatt:

1. White Balance állító kártya - objektívfedő - szűrő
Ma már senki nem állít fehéregyensúlyt néhány renegád jpg-sen kívül. Ha a barátod kicsit is komolyan gondolja a fotózást, akkor RAW-ban csinálja a képeket. Nincs szüksége ilyen kiegészítőkre. Ha mégis tudod róla hogy jpg-ben fotózik, ajándékként magyarázd el neki hogy szokjon le róla.

2. Vaku fényterelő
Két éve vettem egyet háromezer forintért. Nagy otromba műanyag. Vagy nem műanyag, csak nagy és otromba. Nehéz. 95%-ban ugyanazt a hatást hozza, mint az újabb vakuk beépített kihajtható fehér kártyái, vagy egy kemény kartonpapír a vaku tetejére szigszalagozva (én is ezt használom azóta is. Szigszalagot meg papírt azért ne vegyetek  karácsonyra)



3. Mini tripodok, zsebállványok
Nem bírják el a tisztességes méretű fényképezőgépeket. Ha a barátod gépe nagyobb mint egy szappantartó, ne vegyél neki ilyeneket. Ja, műanyag állványt se, amit a MediaMartkban akcióznak ilyenkor. Még ha elég nagynak tűnik, akkor se. Én kaptam egyet ingyen a KATÁhoz - kulcstartónak használom azóta is.


4. Fotóstáska
A fotós és fotóstáska közti kapcsolat szent dolog. Semmiképp se vegyünk ajándékba fotóstáskát. A miértjéről eddig hatvanezer karakteres esszét írtam, dolgozok a lerövidítésén. A lényeg hogy a táskát a fotósnak kell kiválasztania. Bonyolult igényrendszernek kell megfelelnie. Ne vegyünk.

5. UV szűrő, Polárszűrő, ND szűrő
Bár hasznos kiegészítő mindhárom, de ha a fotósnak nem volt rá igénye eddig, akkor valószínűleg ezután sem lesz. A gyakorlatban arra jók, hogy ne a drága lencse karcolódjon. Az ND szűrő ennél azért többre is, de csak szökőévente használjuk.

6.A Memóriakártya, kártyaolvasó, pótakksi
Ilyeneket azért ne vegyél, amiért nem veszel tollat a titkárnőnek, teniszlabdát az teniszedződnek, vagy wécépapírt a családnak. Nem ajándéknak való dolgok.


6.B Lencsetisztító szenzortisztító, körtepumpa
Lásd 6.A pont.

7. Esőálló huzat a gépre
Ez lesz a kakukktojás a listában. Tipikusan az a dolog amit kevés fotós vesz meg magának, de baromi hasznos tud lenni, amikor menni kell, akkor is, ha esik az eső. Viszont van egy olyan üzenete, hogy 'tudom hogy kinn szívsz az esőben egy rohadt képért, sajnállak is, de nézd, legalább vettem neked ilyet! puszi'

8. Fénymérő, vízszintmérő
Nagyjából tizenöt éve volt hasznos mindkettő, amikor filmre fotóztunk.

9. Fotós könyvek
Itt valahol határt kell húzni. Rengeteg semmitmondó könyv van a piacon, ami az ezerszer agyonismételt dolgokra tanít. Nincs értelme megvenni őket, mert nem mondanak újat annak, aki kicsit is beleásta már magát a fotográfiába. Ha hasznos könyvet akartok, ne az általános 'fotóiskola' címűt vegyétek le a polcról, hanem olyat, ami egy-egy szűkebb körre specializált: portréfotózás, világítástechnika, természetfotó, esemény- és riport, stb.

Lehet viszont egy könyv igazi telitalálat is. Tudjátok meg ki a barátotok kedvenc fotósa, és tőle nézzetek valami albumot. Imádjuk az ilyen képeskönyveket nézegetni.. *A Mai Manóban egyébként adventi fotóskönyv-vásár van*

10. Fotó Tanfolyamok
A tanfolyambérlet sem igazán ajándéknak való. Inkább vigyétek el valahova kirándulni, ahol fotózhat kedvére. Hasznosabb, mint beíratni egy kéthetes oktatásra, ahol nagy eséllyel annyit fog tanulni, mint ha a 9. pontban írt  fotóiskola könyvet vettétek volna neki.

+1 Fotós karkötők, fotós bögre, egéralátét, bármi
Bár mindegyik nagyon mókásnak tűnik, az a burkolt üzenetük, hogy 'Te barátom fotóbuzi vagy. Másra sem tudsz gondolni, fogalmam sincs mi mást szerethetnél ezeken kívül. Vettem neked egy objektív alakú bögrét hát, nézd.'

Miután szinte minden kiegészítőt felsoroltam, felmerülhet a jogos kérdés, hogy mit érdemes venni a fotós barátainknak, ha hasznos ajándékkal akarjuk őket meglepni. Ez egy holnapi bejegyzés témája lesz.


Budapesti tesztképek az új Nikon 24mm F1.4 objektívvel

A photographyblog.com hazai szerkesztője (Árva-Tóth Zoltán) tesztelte Budapesten a minden-Nikonos-édes-álma kódnevű objektívet, az új 24mm F1.4-et.

Biztos hálátlan feladat lehet úgy tesztelni, hogy a lencsének igazán nincs se gyenge pontja, se versenytársa. Mindenki tudja, hogy ha a Nikon kétezer fontért ad egy fix 1.4 lencsét, annak az árán kívül semmilyen baja nem lesz.


A teszt konklúziója, hogy a lencse tökéletes, de drága - igazán csak annak éri meg, aki két fixxel szeretné leélni az életét, egy 24mm-el és egy 85mm-el. De ezt ki ne szeretné?

Küldjük a képeinket valós időben iphone-ra vagy ipad-re

A héten fogtam először ipadet a kezembe, és az első dolog ami eszembe jutott róla az volt, hogy ha össze lehetne kötni a fényképezőgéppel, nem kéne többet laptopot hordani. Könnyű háttértár lehetne belőle terepen, azonnal és jó minőségben lehetne róla visszanézni a képeket, szerkeszteni photoshop expressel és továbbítani is őket a szerkesztőségbe.

Nem csak az én első gondolatom lehetett ez, mert a feladatra már alkalmazás is készült. Sőt, ugyanezt iphone-al is megtehetjük. Az összekapcsoláshoz egy Eye-Fi memóriakártya, a ShutterSnitch nevű iphone/ipad app jailbreakelt verziója és az almánk jailbreakje szükséges.

A dolog pofonegyszerű. A jailbreakelt készülékünk képes saját wi-fi hálóztatot fenntartani, az Eye-Fi memóriakártya pedig ezen a ad-hoc hálón keresztül exponálás után azonnal továbbítja a fotókat. A programból ezután visszanézhetjük, szerkeszthetjük és elküldhetjük a képeket e-mailben.

Egy demó videó a rendszer működéséről, és további infók a kellékek beszerzéséhez:


How To Directly Tether Your Camera To An iPad By Lee Morris from FStoppers on Vimeo.

Persze a laptop kiváltása dolog enyhe túlzás, de annak aki csak képek küldésére/tárolására használja a notebookot, ez a leggyorsabb és legegyszerűbb módszer.