Miért ne ragasszunk hülye matricákat a kamerára?

Völgyi Attila csak egy dolgot hagyott ki a camera tape-ről szóló bejegyzéséből: Hol lehet itthon kapni?


Régóta akarok venni, de mindig olyan misztikusan beszélnek róla, mintha valami titkos feketepiacon lehetne kapni, pult alól, bemondva a titkos jelszót a kínainak.

Nekem amúgy ez az egy matrica van a gépemen. Akkor ragasztottam fel, amikor elkezdtem dolgozni, és azóta reménykedek, hogy nem fog sose lekopni.

Két dologból jó:

- Kombinálva a rendkívül előnyös külsőmmel simán néznek eltévedt iskolásfiúnak, és nem tartanak zavaró tényezőnek. Békén hagynak.

- Odajönnek és megkérdezik, hogy 'há-há, mi az a 'T' betű a kamera alján?' és akkor mindig eljátszhatom az ezerszer ismételt párbeszédet, ami egy magabiztos, de kedves mosollyal folytatódik, hogy 'régen raktam oda, de már kezd lekopni'.  - És akkor bólogatunk. Ilyen 'tudd, hogy értsd' helyzet.

Időjárásálló vázat vegyetek, mert az jó

Szeretném küldeni ezt a képet minden (általában nem fotós) ismerősömnek, aki szörnyülködve kérdi, hogy miért nincs lencsevédő kupak az objektívemen, meg nem félek-e az oldalamon hordani így a gépet.

Ez a fotós volt ilyen kis malac, madárfotózás közben (a gép ebben az állapotban működőképes).
Mondjuk, az én vázam is kb. így nézett ki tavaly a Szigeten, mikor a saras képeket csináltam

Eladó Nikon d300 fényképezőgép + markolat + tokina1224mm

Úgy hozta, hogy sürgősen eladó a jelenleg használt felszerelésem egy része:

Nikon D300 váz - karcmentes állapotban (1 kis szakadás van a kereső gumiborításán (cserélhető), meg az AF gombon kopott a felirat. -80e körüli expó szám, még bőven a zár élettartamának fele benne van) - 170.000 Forint eladva

MB-D10 markolat - egy-két helyen kopott, ennyi az összes hibája, és van hozzá eredeti Nikon EN-EL3e akku. -elsősorban a vázzal együtt adnám + 15.000 Forintért eladva

Tokina12-24mm F4 DX objektív - az elején a műanyag borításon van egy repedés, de ez a képalkotást és a működést nem befolyásolja. - 70 ezer Forint eladva

240.000Ft egyben. Budapesten bármikor kipróbálható, átvehető.

Elsősorban egyben adnám el, mert:
- Az új vázhoz ezekre nem lesz szükségem;
- Ez így egyben egy jól működő rendszer haladó-hobbi és kezdő-szakmai szempontokból is;

Azért nyersz vele, mert:
- Egyben elég olcsón adom, ha utánaszámolsz a három tétel bolti árának;
- Kiegészítők keresgélése helyett itt van egyben; használható, félprofi felszerelés;

(Fullframe vázra váltok, ezért eladó. A váz képességeivel maximálisan meg voltam elégedve az együtt töltött év alatt.)

ps: Luyzának hívtam a gépet. Ez lényegtelen a hirdetés szempontjából, viszont elárul sokmindent arról, mennyire próbáltam vigyázni rá.

Budapesti tesztképek az új Nikon 24mm F1.4 objektívvel

A photographyblog.com hazai szerkesztője (Árva-Tóth Zoltán) tesztelte Budapesten a minden-Nikonos-édes-álma kódnevű objektívet, az új 24mm F1.4-et.

Biztos hálátlan feladat lehet úgy tesztelni, hogy a lencsének igazán nincs se gyenge pontja, se versenytársa. Mindenki tudja, hogy ha a Nikon kétezer fontért ad egy fix 1.4 lencsét, annak az árán kívül semmilyen baja nem lesz.

klikk a teljes teszthez

A teszt konklúziója, hogy a lencse tökéletes, de drága - igazán csak annak éri meg, aki két fixxel szeretné leélni az életét, egy 24mm-el és egy 85mm-el. De ezt ki ne szeretné?

Háztűznéző a Nemzetközi Űrállomáson

Ma felkerült egy videó youtubera az ISS-ről, amin Scott Kelly űrhajós (nem összekeverendő Scott Kelby fotókönyv-gyártó kisiparossal) bemutatja a kupolát, ahonnan a földet szokták fotózni. A videó végén menőzik egy kicsit a fényképezőgépével is. Igen. Me Jelly. (Arról már írtam, hogy a NASA űrhajósainak meg kell tanulnia fotózni.)



És ha már NASA: Múlt hét péntek délután bejelentették, hogy rendkívüli sajtótájékoztatót tartanak hétfőn (ma) egy páratlan felfedezés kapcsán, amit a Chandra űrtávcső követett el a napokban.

Egész hétvégén vártam hogy végre bejelentsék melyik bolygón találtak értelmes földönkívüli életet, de csak a legfiatalabb (harminc éves!) fekete lyukat fedezték fel. Uncsi!

Prágai képek, új objektív

Prágában voltam egy hosszú hétvégére, a képeket odakinn már az új obival csináltam. Négy napig szitált az eső amíg kinnvoltunk és intenzíven söröztünk is, így gyakrabban maradt a szálláson és vagy táskában a cucc, ezért nem született túl sok kép.

Vásárláskor féltem kicsit a 24-70mm(ff) átfogástól DX vázon. Sokan nem szeretik és próbáltak lebeszélni is róla. Nekem nincs vele bajom, sőt. Csak nyerek vele, hiszen nincs más saját obim a 12-24en kívül, egy FF vázra váltás után pedig a tokinát is eladhatom, mert a 24-70en kívül más nem is fog kelleni.

(A 24mm azért valóban szűk lenne, ezért tartom meg alá egyelőre a 12-24-et.)

Az átfogáson kívül semmi megszokni való nincs az obival kapcsolatban. A gyorsaság és pontosság amivel fókuszt talál hamar szerethetővé teszi. Már érzem, hogy tartalmas és hosszú kapcsolat lesz a miénk. Viszont nincs több 'elcsúszott a fókusz' kifogás. Ennek nem örülök, gyakran éltem vele.

Attól az egytől azért félek, hogy 2.8on fog megpenészedni a rekesz hosszú évek múlva, mert még legtágabb álláson is éles képet ad.

a többi kép flickr-en

NASA űrhajósok küzdelme az aperture priorityvel

A ISS legénysége a legutóbbi Discovery küldetés során beújított egy Nikon D3S-t, néhány D2X-et (utóbbit nem értem miért, már a szerkesztőségben is csak porosodnak a szekrényben) és hozzá ~36 Nikon lencsét, 7 SB-800 vakut meg egyéb kiegészítőket, hogy kedvükre fotózhassanak a világűrben.

A napokban jelentette meg a Nikon az első űrhajósok által készített fotókat. Elvileg azt szeretné velük reklámozni a cég, mennyire jól működnek ezek a gépek - még a világűr low-light szituációiban is.

Nem fotóztam még odafenn, de szerintem ezek a képek egyelőre egy kompakttal is nyugodtan készülhettek volna. Mindenesetre szépek. Meg világűr, amit mindannyian szeretünk.








A bökkenő viszont, hogy elfelejtethették kiképezni az űrhajósokat a gépek használatára, illetve ők is lusták voltak alapszintű fotográfiai ismeretekre szert tenni. Legalábbis erről árulkodik az alábbi kép, ahol aperture priority módban, iso200-al, 1/30 záridőn fotózta valamelyik asztronauta a feltehetően ennél azért gyorsabban mozgó témát.

Ha nagyban megnézitek (klikk), nem sok kellett volna egy hibátlan és gyönyörű képhez. Épp annyi, hogy az illető aki a felszerelést a kezében fogja, tudja hogy mit-miért csinál.



Úgyhogy kedves NASA űrhajósok odafenn: kezdjetek el National Geographic fotóskönyvekkel ismerkedni, előfizetni valami fotós magazinra és megnézni egy-két youtube howto videót. Biztos úgysincs jobb dolgotok.

 Szebb képeket akarunk.

Megint fürödtem a D300-al a Cinetripen

klikk a képre a galériához a hvg.hu-n.

Másodszor voltam Cinetripet fotózni, ezúttal a Széchenyi fürdőben. Télen elég komoly óvintézkedéseket tettem a fotózás előtt, aminek a nagyobb része feleslegesnek is bizonyult. A mostani alkalomra könnyítettem a felszerelésen.

Csak a szoksásos réseket (oldalt a csatlakozók, vakupapucs, gép alja stb) szigszalagoztam körbe, és ennyivel ki is fújt a biztonság. Semmi szemeteszsákban bújkálás. A gyakorlat igazolta hogy jól döntöttem: Sokkal egyszerűbb volt mozogni és dolgozni is így. Bár visszagondolva merész húzás volt.

Az  egyik kolléga odajött hozzám miután végignézte ahogy nyakig a medencében lábujjhegyen sétálgatok a fejemen tartott fényképezőgéppel, és ennyit mondott: TE EGY ÁLLAT VAGY BAZDMEG!

Itt a téli galéria és a mostani nagyítás - szeretném azt hinni hogy azért jobbak a mostani képek, mert ennyit számított, hogy nem a zsákban bújkálva kell fotózni, hanem szabadabban tudtam mozogni (azt le sem merem írni, hogy a fél év gyakorlat alatt fejlődtem is)

tényleg elég közel mentem a pocsoláshoz

Olvasói kérdés volt a képek kapcsán, hogy használtam-e állványt, és milyen géppel fotóztam, hol tároltam a geart. Erről pár bekezdésben:

Állvány teljesen felesleges ilyen helyre. Mindennél jobban akadályozza a mozgást és letenni sem tudod ha mégsem kell, meg magaddal cipelni sem, ha két kézzel fotózol. Állvány akkor kéne ha hosszú expós képeket akarnék csinálni, de annak itt kevés értelmét látom. A falakon folyamatosan változnak a fények meg a formák, ami egy több másodperces expónál teljesen összemosódik. A mozgásról nem is beszélve. (persze lehet ez is a cél. akkor állvány kell.)

Az összes felszerelésem még mindig egy NikonD300, és egy Tokina12-24mmF4, Nikon35mm1.8DX. A képek 1600-3200 ISO-val készültek. Mivel a Cinetrip fényekben elég erős, simán lehetett kézből, 1/10-1/160 záridőkkel fotózni a jól megvilágított területeken. Ezért van hogy a képek nagy része is ugyanazokon a helyeken készült, a többi tánctér lapos/sötét volt.

Az obik  elég kicsik voltak ahhoz, hogy elférjenek a Cinetripes vízálló pénztárcatartóban, abban tartottam a cserét a memóriakártyákkal meg ilyenekkel együtt.

A következő alkalomra megpróbálok bérelni egy víz alatti tokot.

Gép, test, tartás

Ha valakinek az enyémhez hasonlóan aktívan fog telni a nyara, ebből az infógrafikából tanulva legalább a derákfájdalmakat elkerülheti:

a BBC News oldalán találtam
(aktívabb nyarat választók ide kattintsanak, ez a link nekik lesz hasznos)

Az ülés mellett a másik jellemző nyári tevékenység a fényképezőgépezés, amit szintén lehet szabályosan csinálni - megkímélve magunkat rengeteg fájdalomtól és bemozdult képtől; meg lehet szabálytalanul is, dacolva a csukló-alkar-váll-ujjfájdalmakkal.

Gondoltam rá, hogy csinálok egy pár képet McNally mintára, de egyszerűbb a már meglévőket alapul véve tanulni a helyes tartást, és akkor nekem sem kell a fürdőszoba tükörben pózolnom.

Itt a link hogyan csinálja McNally és ez tényleg jó is és hasznos. Érdemes követni. Balszemeseknek.

Viszont egy dologgal kiegészíteném, amit én szeretek máshogy csinálni:

See and download the full gallery on posterous

Hüvelykujjal a gépvázat támasztani alulról, a maradék néggyel (kettővel is elég) pedig az objektívet. Szerintem ez a módszer adja a legstabilabb tartást. Csak az ujjvégek érintkeznek a vassal, a rendszer súlypontja pedig áttevődik az alkarba/csuklóba, ami függőlegesen áll, az ujjak pedig nem tudnak remegni a gép súlya alatt.  Ezzel megkerültünk két tipikus problémaforrást: a oldalra álló kart, és a remegős tenyeret/ujjakat. A légzéstechnika mellett talán ez a legjobb VR amit használhatunk.

Lélegzetvételre ügyelni olyasmi, mint a sportlövészeknél: kilégzés, 1-2, lövés.

Klasszikus tévhit, mindenki azt hiszi minél erősebben szorítja az objetkívet, annál stabilabban is tartja, pedig éppen ellenkezőleg történik. Minél görcsösebben kapaszkodsz a gépbe, annál nagyobb az esély rá, hogy mindkét kezed remegése átadódik.

A másik nagy előnye, hogy bármilyen obit a nagylátótól a 70-200 2.8-ig ki lehet vele tartani kényelmesen és stabilan. McNally-féle módszerrel a teléket elég nehézkes megmarkolni még nekem is (nagy a tenyerem meg hosszúak az ujjaim).

 Ha bárki tud hatékony távolkeleti módszereket ezen kívül, nyitott vagyok minden újra.

 Addigis kellemes fényképezőgépfogdosást a nyárra mindenkinek!

Posted via email from a látványpék

BKF Fotográfia szak felvételi - III. forduló

Végre. Tegnap volt a harmadik forduló, a gyakorlati feladat. Négy óra alatt kellett egy 6-12 képből álló sorozatot összehozni a megadott témák valamelyikéből. A három lehetőség Utcai divat, Kicsi-Nagy és Nonfiguratív voltak, én az elsőt választottam.

Elég korrektül le volt szabályozva a játék: A BKF egy kilométeres körzetében kellett a képeket csinálni, téma adott, leadni pedig nyers képeket kellett (nem raw, nem úgy nyers), mindenféle utómunka nélkül. A három téma is jól átgondolt volt. Mindenki megtalálhatta benne, amit meg tud csinálni.

Ahogy elnéztem a többi fotóst, a társaság 80%-a rögtön ész nélkül rohanni kezdett az Őrs Vezér tér irányába. Én leültem inkább egy fél órára gondolkodni, hogy mit is szeretnék utcai divat címén fotózni. A másik két témát élből elvetettem: a nonfiguratívhoz nincs szemem, a kicsi-nagyhoz meg semmi jó nem jutott eszembe. Makrózni meg nem akartam.

Az utcai divat bizonyult a legnépszerűbb témának. A legtöbb felvételiző akivel összefutottam mind a metró környékén vadászott emberekre, helyzetekre. Én először divat plakátokkal akartam összehozni járókelőket meg színeket. Nem találtam változatos posztereket és ha rá is akadtam egyre, akkor sem volt garantált, hogy bármilyen érdekes helyzet összeállna ilyen rövid idő alatt. Elég csúnya ráfutás lett az ötlet.

Bevallom Nick Turpin lebegett végig a szemem előtt a fantasztikus utcaképeivel. Hamar felpofoztam magam és megmagyaráztam a gépháznak, hogy azok a képek évek munkájával lettek olyanok, négy óra alatt nekem kevés az esélyem hasonlóra. Mire ezt beláttam már el is vesztegettem két órát a négyből. Igazán értékelhető kép nélkül.

*pánik*felülkerekedés*

Elkezdtem nagyon nézelődni: bazársor, pláza, metrómegálló, Ikea-park - semmi olyan, ahol ne láttam volna másik két-három fotóst. Úgy döntöttem megállok az Őrs közepén - ahol a legtöbb az ember, ott a legjobb az esélyem találni valami érdekeset.

Álltam egy-két percig, majd felfigyeltem az utcai árus négy szemüvegtartó polcára, amiknek a tetején kis tükrök voltak. Bámultam a tükröket, amikben fel-feltűnt egy elsuhanó kéz, egy táska, kalapok, lábak, egész alakok - mindenféle testrészek attól függően gazdájuk milyen messzire sétált az üvegtől. Belefotóztam az egyikbe kíváncsiságból, és ezt láttam:

Megtetszett a gyenge minőségű üveg torzítása és ahogy a tükörből nézve teljesen más hangulatát lehet megteremteni ugyanannak az utcaképnek. Jó lett a giccses hatást keltő keret is, elég groteszk módon kelti életre az utcai divatot (ami valójában nem is divat. Mindennapi emberek mindennapi viselete. Vagy épp ez az utcai divat?), nekem pedig ez volt a célom. Az első kép után eldöntöttem, hogy ezt fogom csinálni. Az ötlet mellé praktikus is volt. Nem kellett többet sétálnom (~másfél órám maradt ekkorra a feladatból).

Próbáltam részletekre, divatelemekre vadászni: cipőre, táskákra, ékszerekre, kalapokra, arcokra, testhelyzetekre. Aki próbált már tükörből fotózni, tudja mennyire nehéz fókuszt találni, pláne ha közben a tárgyak folyamatosan (bár kiszámíthatóan) mozognak is. Szerencsére egy Nikon 70-200mm 2.8 VR II (köszönöm Ákos!) volt nálam, ami hihetetlen gyors és kegyetlenül pontos. Bizton állítom, hogy nem sikerült volna egy átlagos objetkívvel ennyi idő alatt megoldani a feladatot. Alig tévesztett a tükörben, ha igen azt is a gépház(én) hibájából félrecsúszott fókuszpont miatt.

A tükrök kb. írólap méretűek voltak, minden motívum egy-két mp-re villant fel bennük. Ennyi idő volt éleset állítani és kattintani. Sokat kellett előre gondolkodni, kinézni ki fog arra jönni, mit visel ami érdekes lehet és úgy helyezkedni, hogy sikerüljön lekapni az össze-vissza álló tükrökben. Kegyetlenül élveztem. Bár nem sikerült minden esetben jól időzíteni. (mindegyik kép spontán készült, nem állítgattam senkit)

Gyakorlatilag másfél órát ugrabugráltam, guggoltam, hasaltam és nyujtózkodtam a három tükör előtt. Tippem sincs mit gondolhattak rólam a járókelők vagy a többi fotós, de szerencsére ott megvolt az a jó tulajdonságom, hogy ha géppel a kezemben koncentrálok valamire, akkor a teljes külvilág megszűnik létezni. Nem igen zavartattam magam, a koncentrációból csak szegény árus "mikor fejezi be már" kérdései zökkentettek ki egy-egy pillanatra.

 A leadott 12 képet ~90-ből válogattam ki. There: (flickren, ha ott jobb)










































FIGYELEM DUPLA ZOKNISZANDÁL

06/06 D-day day - a partraszállás évfordulója

Ma 66 éve, 6 hó 6-án szálltak partra Normandiánál a szövetséges csapatok. A partraszállás körülményeit Capa fotóin keresztül ismerhette meg a világ. Talán egyik fennmaradt kép sem szorul bemutatásra, viszont összeszedtem hozzájuk néhány idézetet Capa életrajzi könyvéből, a Slightly out of focus-ból (Kissé elmosódva).

Összeszen 106 felvétel készült azalatt a néhány óra alatt, amit a parton töltött az invázió első hullámával. A filmek egy része már a harctéren tönkrement a víz miatt, a csatát átvészelő tekercsek a hívó technikus hibájából semmisültek meg: izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, így az emulzió leolvadt az előhívott filmekről. Nyolc felvételt sikerült megmenteni, melyek azóta méltán világhírűek. A korabeli újságok képaláírásai szerint csak Capa keze remegett túlságosan, mikor a felvételeket készítette.

"Nagyon korán volt még, az igazán jó képekhez túlságosan szürkének látszott minden, de a szürke víz meg a szürke égbolt döbbenetesen hatásossá tette a látványt, amint az apró emberek a Hitler-féle antiinváziós agytröszt szürrealisztikus díszletei közt bújkálnak."

"Kormányosunk leengedete elöl a rámpát, és a vízből kimagasló, groteszk rajzolatú fémakadályok között előtűnt egy füstfelhőkbe burkolózó, vékonyka partvonal - a mi Európánk, a "Könnyű Vörös" partszakasz. Egy másodpercre megtorpantam a rámpán, hogy elkészítsem első valódi felvételemet a partraszállásról. A csónak kormányosa azonban, aki fölöttébb érthető sietséggel óhajtott kikerülni ebből a pokolból, csöppet sem megmagyarázhatatlan tétovázásnak értelmezte fényképészeti előkészületeimet, és egy jól célzott fenékbe rúgással igyekezett elhatározásra bírni. A víz hideg volt, és a part még leglább száz méterre esett."

"A katona lerántotta fegyveréről a vízhatlan tokot, és minden célzás nélkül lőni kezdett a füstgomolyok mögött rejtőző part felé. Saját fegyverének dörgése annyi bátorsággal öntötte el, hogy előrenyomult és rám hagyta a fedezéket. Biztonságom ezzel valamelyest növekedett, így hát fotózni kezdtem a hozzám hasonlóan lapuló harcosokat."

"Egy lélegzetvételnyi pihenőt tartottam... aztán begolyóztam.
Az üres kamera vadul reszketett a kezemben. Valami újfajta, eddig ismeretlen félelem öntött el, amelytől eltorzult az arcom, és tetőtől taplig rázkódott minden porcikám. A katonák mozdulatlanul feküdtek körülöttem. Csak a holtakat görgették ide-oda a hullámok a víz szélén. Egyetlen csónak dacolt a pergőtűzzel, vöröskeresztes sisakot viselő szanitécek özönlöttek ki belőle. Nem gondolkoztam, nem döntöttem tudatosan. Egyszerűen csak talpra ugrottam , és a csónak felé iramodtam. ..."


"Amint a fedélzetre léptem hatalmas rázkódást éreztem, és egyszerre csak toll lepett el mindent. - Mi a franc ez? - gondoltam. - Csirkét öldös itt valaki? - Aztán észrevettem, hogy a naszád felépítményét lőtték szét, és a toll a vele együtt eltalált katonák dzsekijének bélésanyaga volt. A kapitány hangosan zokogott. Az adjutánusát közvetlenül mellette szaggatta ízekre a gránát."

Miután visszatértek a Chase anyahajóra Capa tovább fotózta a sebesültek ellátását, majd maga is elájult. Órákkal később tért magához egy ágyon a sebesültek között, nyakában egy "harctéri sokk" címkével. Capán kívül egy másik fotóriporter is tudósított a D-napról, ő viszont nem szállt partra a csapatokkal, így egyedül Capának voltak fotói valódi harcokról.

A technika

Capa három vázzal szállt partra. Két 35mm-es Contax II-vel (adatlap) és egy Rolleiflexel. Később ő is Nikonos lett. Mint minden rendes fotóriporter. :)

Nikon lencse szimulátor

Objektív vásárlás előtt örök dilemma (DX forumátumú váz tulajoknak legalábbis), hogy fullframe-re tervezett objektívet vásároljunk a DX-es vázra, vagy kifejezetten a kisebb érzékelőmérethez gyártott DX-es optikákat válasszuk.

Nagylátószög esetében akár 10-20 foknyi is lehet az eltérés a lencsék által alkotott kép látószöge közt (azonos átfogású DX és FX), alaposan meg kell fontolni mire lesz szükségünk. A döntésben látványos segítség a Nikon Lens Simulator alkalmazás, amivel tesztelhetjük, milyen képet fog adni a vásárolni tervezett optika a vázunkon, összehasonlíthatjuk ugyanazt a gyújtótávolságot a kétféle lencsetípussal és érzékelőmérettel.

A kínálatban értelem szerűen csak Nikon optikák szerepelnek, de a 3rd party gyártók objektívjeit is tesztelhetjük a rendszerrel, ha tudjuk hogy a kiszemelt optika milyen érzékelőhöz lett tervezve. Tokináéknál az objektív nevében a DX jelzés jelenti a cropolt vázhoz tervezett lencsét, Sigmánál a DC, Tamronnál pedig a Di-II.

Csináljunk fürdésálló Nikon D300-at!

Vagy csak hülyét magunkból, a biztonságban tudott felszerelés látszatát keltve.

Nemrég Cinetrip-en voltam fotózni a Rudas gyógyfürdőben, erre az alkalomra rögtönöztem az alábbi  óvinézkedéseket. Vízben kellett fotózni, pancsoló-fröcskölő partyzók között az egyik teremben, és extrém páratartalom mellett a másikban.

Az ötlet az volt, hogy minden rést ledáktépelek (van erre jobb szó?), amit csak találok a vázon - ezzel is csökkentve a veszélyét, hogy valahogy víz kerül a rendszerbe. Mivel ez távolról sem tűnt kielégítőnek, szemeteszsákba dugtam a gépet és a végén lyukat vágtam rajta az objektívnek.

 A napellenzővel valamennyire rögzítettem az obit a zsákhoz, aztán vastagon körbetekertem dáktéppel, így stabil maradt az egész. Nem mozgott, nem csúszott el, és nem is jutott be mellette víz a zsákba.
Az egyedüli sebezhető pont a frontlencse maradt, ide viszont nem tudtam semmit tenni, nyilván.

Munka közben úgy ügyeskedtem, hogy lehetőleg ne érjek vele a vízbe, vagy ha mégis, akkor csak a szemeteszsák merüljön. Ezt sikerült is tartani, még úgy is, hogy a vállig érő vízben fel-fel csaptak a hullámok körbe a zsákon. A csurom vizes szatyorból teljesen száraz gépet húztam ki minden alkalommal, mikor kimentem a medencéből ellenőrizni, vagy obit cserélni (minden obinak csináltam egy saját szemeteszsákot, és csak a vázat tettem egyikből a másikba).

Az igazi probléma egyébként nem is a vízbemenetel volt, hanem a fürdőzők, akik ha nem akarták, hogy fotózzam őket, elég egyszerűen tudtomra adták egy barátibb fröcsköléssel. Volt aki csak simán jófejségből kezdett el pocsolni, mert azt hitte nem veszem észre a zsákba bújva, de ez is mind belefért. Élveztem a dolgot.

A párával a szaunában viszont így sem lehetett mit kezdeni (nem is ettől vártam a csodát). Hiába hagytam 5-10 percet akklimatizálódni a gépet, ugyanúgy másodpercek alatt párásodott a lencse. Itt csak úgy lehetett fotózni, hogy minden kép után letöröltem a frontlencsét, aztán 3-4 másodpercem volt a következő kép elkészítésére, mielőtt újra teljesen belepte a pára a lencsét és a keresőt egyaránt.

 Igazi kihívás volt, szerintem ismételni is fogok még.