A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csernobil. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csernobil. Összes bejegyzés megjelenítése

A csernobili atomkatasztrófára emlékezünk ma


Én pedig találtam egy érdekes történetet azokról a fotósokról, akik az első képeket készítették a katasztrófa után. Érdemes elolvasni, meg a többi cikket is a HVG.hu mai tematikus címlapján.

Ahol egyébként két remek nagyítás is van ma a témában:
Csernobilt visszafoglalta a természet
Kik laknak ma a csernobili erőmű környékén?

és bár nem fotósról szól, de tbg is összerakott az indexen egy anyagot Vlagyimir Sevcsenkóról, aki operatőrként dolgozott a helyszínen.

Mennyire öngyilkos dolog Csernobilban fotózni?

Gerd Ludwig egy egészen elhivatott fotós. Négy nap múlva ér véget a kickstarer.com-on szervezett gyűjtése, ahol eddig húszezer dollár jött össze közösségi adományokból, így folytatni tudja a Long Shadow of Chernobyl történetét.


Olyan helyeken fotózott eddig Csernobilban, ahol a legkomolyabb védőfelszerelésben is huszonöt perces műszakban dolgoznak a munkások. Ennél többet egy nap nem is lehet a sugárzó romok közt tölteni egészségkárosodás nélkül.

Dokumentálni szeretné a helyreállítási munkákat, az egykori lakosok életét - akik közül többen visszaköltöztek a környékre, a nyilvánvaló veszélyek ellenére - a sugárzás hatását a környezetre és az emberekre. Az eddigi képeit a honlapján lehet megnézni. Egészen bámulatosak. (Nem olyan trágya HDR, mint ami kering állandóan csernobilról.) Ugyanitt rengeteg infó a katasztrófáról, és a 25 év alatt végzett helyreállítási munkákról. Talán Japánban nem ismétlődik majd ugyanez.

Komoly vállalás, főleg mert munka közben maga is állandó sugárzásnak lesz kitéve. A pénz jelentős része pedig erre, védekezésre megy el. Gyakran kell kamerát és védőruhát cserélnie, csak a speciális autó és a sofőrje, amivel közlekedhet a reaktor közelében, napi 600 dollárba kerül.

Nincs az a kiadó, amelyik teljes egészében finanszírozni tudná ezt a tervet, ezért a szokatlan (számomra például teljesen új, de én barlangban élek) felhívás a források előteremtésére.

A támogatók a befizetett összeg nagyságától függően nem csak felkerülnek a szponzorok listájára, de cserébe printeket, képeslapokat kapnak a fotóstól, díszpéldányt a készülő könyvből, személyesen találkozhatnak Gerddel egy portfolió konzultációra, stb.

Ha lehet választani, akkor ez a jövőkép a szimpatikusabb a közösségi médiáról, nem pedig az, amiről nemrég írtam a líbiai események kapcsán. Inkább a közösség támogassa a tehetségeket a színvonalas munkában, minthogy tehetségtelenek közössége árassza a nézhetetlen tartalmat.

Körülnéztem a kickstarter.com-on, mert tényleg teljesen kimaradt az életemből, hogy ilyen is van. Rengeteg fotós projectet lehet támogatni, a Magnumnak például külön alapítványa működik itt - ha éppen sok felesleges pénzünk lenne adakozni. És nem is ez a csernobili gyűjtötte eddig a legtöbb pénzt. GMH!