"Ha a képeid nem elég jók, nem vagy elég közel" - de Capa nem ezt mondta

Robert Capa - Fotó: Cornell Capa - Magnum

A Magnum fiatal fotósairól akartam egy posztot írni, és cikkek olvasgatása közben botlottam bele a sokszor ismételt Capa-idézetbe: "If your photos aren't good enough, you're not close enough" - olvasható legalább egyszer, minden fotózással foglalkozó oldalon. Sőt, továbbmegyek: tanfolyamok, könyvek épülnek erre a híres mondatra, azt oktatva, hogy tökösen oda kell menni, és megfotózni, amit meg kell fotózni.

Viszont Capa nem ezt mondta. Legalábbis létezik egy kibővített verziója az idézetnek, ami szintén Capától származik. A Magnum oldalán a hosszú idézetet használják az ügynökség bemutatkozó szövegében, míg a közismert idézet csak Capa profil oldalán olvasható.

Lehet, hogy ez csak nekem nem tűnt fel eddig, de így hangzik az eredeti:

"If your pictures aren't good enough you may be too close rather than not close enough,”

Vagyis, ha a képeid nem elég jók, akkor lehet, hogy túl közel vagy, nem pedig elég közel. Így azért összetettebb a mondanivaló, mint amit a butított verzió tanít - és nem csak azért, mert több van benne egy tagmondattal.

De mire gondolt Capa, amikor azt mondta, hogy túl közel? - Ebben a formájában az idézet sokkal jobban megállja a helyét a mai viszonyok között, amikor a képes történetek egyre személyesebbek, a hírfotók sokkal erősebben építenek érzelmekre és látványra, amikor munka során gyakran alakítjuk is (így vagy úgy) a körülöttünk zajló eseményeket. Ennek a változásnak volt az egyik úttörője a Magnum, ehhez az új úthoz fogalmazta meg intelmét alapítóként Capa.

A közelmenés (így szép szóval) addig jó, amíg nem ragadjuk ki a témát a kontextusából, nem megyünk annyira közel, hogy ne vegyük észre a nagy képet egy-egy sztori mögött, vagy akár azt, hogy amit csinálunk már inkább kiszolgál valamint, mint bemutat. Nem szabad annyira közel menni, hogy érzelmek vagy személyes kapcsolatok (vagy csak maga a téma) túlságosan befolyásolják a munkát, torzítsák a képeket.

A jó anyag akkor lesz jó, ha a képeken az látszik, hogy a fotós ott volt fejben is, nem csak a helyszínen - ilyesmire gondolt Capa.

*amúgy, megpróbálok majd jobban utánajárni, melyik idézetet mikor és miért mondta Capa, honnan ered a rövid, meg ilyenek. hamarosan

Négy éves ma a kedvenc kis képügynökségem

Amiből rögtön látszik, hogy nem egy több évtizedes hagyományok szerint működő szervezet a NOOR. A kieső éveket viszont eszméletlen képekkel, és átfogó anyagokkal kompenzálják.

Nehéz lenne bármelyik anyagot kiemelni tőlük, mert mindegyik sorozatuk hihetetlen, drámai, látványos, etc. (ez talán az erősebb utómunkának is köszönhető, de az alapanyag magában is elsőrangú)

A NOOR anyagoknál érzem mindig az ún. kalapács effektet - amikor úgy nézel végig egy képsorozatot, hogy minden kocka után egy súlyos, ajtódöngető kalapácsütést vélsz hallani. Minél hangosabban, annál ütősebb a cucc.

De hogy azért ki is emeljek:

Érdemes a hosszútávú projectjeiket követni, mint például a klímaváltozással foglalkozó anyagok (nem véletlenül vannak kiemelt helyen az oldalon), vagy ha kicsit emberközelibb téma, akkor ez az amerikai bevándorlókkal foglalkozó.

A kiváló fotósaik közül Stanley Greene a nagy kedvenc (tőle pl. ez), meg Pep Bonet. De érdemes megnézni az őrült orosz Yuri Kozyrev anyagait az arab tavaszról, mert messze a legjobb képeket szállította Egyiptomból és Líbiából.

Getty images és a kettős mérce a stock fotózásban

Először egy TED-video Jonathan Kleintől (Getty Images vezetője). Nagyszerű gondolatok a fotózás és a képek jelentőségéről, mindenről ami megkülönbözteti a sorsdöntő/emblematikus fotókat a jó képektől.

De: kimaradt az előadásból egy ezekszerint nem-túl-fontos tényező, a fotós. 

Innentől csak annak érdemes tovább olvasni, akit valóban érdekelnek a stock fotózás buktatói, borzalmas jövőképek, fotós sírás-rívások.