Lightroom 3 Beta 2 - Noise Reduction test

A napokban vált elérhetővé a Lightroom3 beta 2 verziója, amibe a gyorsabb kezelőfelület és lemezkezelés mellett az új noise reduction funkciók is bekerültek.

A kezelőfelület javítása nem csak üres marketingduma. Tényleg gyorsabb lett a képek importálásától, a szerkesztésen át az exportig minden. Igazából mindegy, hogy mit optimalizáltak. Számomra a lényeg, hogy ugyanazon a gépen, ugyanazok a feladatok, gördülékenyebben végezhetők. Reszponzívabb a rendszer.

A leglátványosabb újítás a beta 1-hez képest mégis a zajcsökkentő algoritmus, főleg  luminance noise terén. A beta1 a jelenleg kapható 2.6-os Lightroom zajcsökkentését használja, hozzá képest a beta2 átugrott néhány lépcsőfokot (emeletet) felfelé.

Asztali szemétből rögtönzött tesztkörnyezetben, 1:1 cropon bemutatva (klikk a képekre a teljes méretért):

Az első kép a gépből kijött raw file. A vázban kikapcsolt belső - és lightroom zajszűrés nélkül.

D300-ISO6400-24mm-/f9-1/640 RAW NR-OFF

A következő kép a legjobb eredmény, amit Lightroom3 beta1-el össze tudtam hozni. Jól láthatók a színfoltok,  a kontrasztból és a részletekből is sokat vesztített a kép.

Lightroom3 beta1 color+luminance NR

A harmadik képen ugyanez Lightroom3 beta 2-vel. A felületek sokkal szebbek, eltűntek az artifactek, több maradt a kontraszt és a részlet a képen. A színek lettek fakóbbak egy árnyalattal, de ez még könnyen korrigálható.

Lightroom3 beta2 color+luminance NR

Így néz ki a teljes kép zajszűrés előtt és után. Leméretezve, netre általában használt formátumban, tehát a gyakorlatban:

export-lightroom3 beta 2 NR-OFF

export-lightroom3 beta 2 NR-ON

Magáért beszél.

Photoshop CS5 Content-Aware Fill - Kényelemsziget

Végignézve az alábbi videót, több alkalommal kellett keresgélnem az állam. A heteken belül megjelenő Photoshop CS5 content aware fill toolja, nos, ODABASZ. Kényelmes idők jönnek a CS5-öt használó képszerkesztőkre, fotósokra.



Végeredményben ez egy intelligens (egygombos) clonestamp+healing brush tool, a kijelölt mező környezetének megfelelően tölti ki a kijelölést, meglepően pontosan.

 Ahogy a videóban a végén látszik, leginkáb a panorámaképeknél fog jól jönni a torzítás miatt üresen maradt területek kitöltésére, illetve amit a leghasznosabbnak látok, az a lens-flare egy gombos elűntetése (gondolom ugyanilyen hatékony lesz vaku becsillanások, és hasonló kellemetlenségek javítására is). A többi feladat eddig sem volt bonyolult a két tool közös használatával.

Sajtófotó és kapcsolódó kiállítások

Amellett, hogy a 27. Sajtófotó Kiállítást a Nemzetiben kötelező program megtekinteni (aki akar velem is jöhet, illetve szerintem lesz egy BKF-es túra is a tréning szünet után), két kiállíást szeretnék még ajánlani, amiket mindenképp érdemes megnézni. Mindkettő a Mai Manóban.

Az egyik Szandelszky Béla - az év fotóriportere - munkáiból rendezett kiállítás a sajtófotó díj apropóján (roma gyász, megvan mindenkinek?), a másik pedig a Pécsi József ösztöndíjasok (Hartyányi Norbert, Hernád Géza, Simonyi Balázs) munkáiból válogatott galéria.

Hernád Géza

Képek fotölből förföléshöz

Corey Arnold fotós/halász sorozatai a halászhajók mindennapjairól. Lehengerlő-látványos képek, tele humorral. Minden anyagán látszik, mennyire közel van a témához.

Halas-sarkvidéki téma, de kevésbé vidám oldalról, Stanley Greene Gröndlandi sorozata a NOOR ügynökségnél. Nem csak a klímaváltozás miatt átalakuló Gröndlandot mutatja be, hanem vele együtt az ott élő eszkimók életét is. Kötelező.

Stanley Greene a párizsi divat világából 180 fokos váltással nyergelt át haditudósítói pályára, miután szakított feleségével. Nyolc évett húzott le a fronton, a háborús képeit a Black Passport c. könyvében lehet végigkövetni, valamint teaser videó formájában végigpörgetni youtubeon. Nekem múlt héten volt szerencsém átlapozni a könyvet, elejétől a végéig sokkoló, erős anyag.

Haiti romokban heverő elmegyógyintézetéról készített anyagot a New York Times. Az audio slideshow olyan durvára sikerült, hogy állítólag a tegnap reggeli verzióhoz képest két percet rövidítettek rajta azóta. Viszont még így is kötelező darab.

WSJ.com sorozat határvédelem témában. Igazából csak azért linkelem, mert fogalmam sincs mivel készülhetett. Középformátum + HDR, és túlhúzott élesség?

Völgyi Attila bejegyzése a csütörökön megnyitott Sajtófotó kiállításról. Nem tudtam elmenni a megnyitóra, így viszont az utolsó két bekezdésben idézettek duplán elérzékenyítettek. Fanatikus vagyok, na.

Joe McNally álomidőjárásban-álomerdőben. Eszembe juttatja, hogy elkezdődött a túraszezon, nekem meg nincs egy szabad hétvégém kimozdulni.

Hogy ne csak képek legyenek, illetve, de: Textblog postja a kutyás-cicás cipők témájában, gyönyörű szóvirágokkal.

Húszezer

Húszezredik expóm a D300-al. Mivel használtan vettem tavaly augusztusban, és az előző tulaja csak 19000 körül rakott bele, még szép jövő állhat előttünk, ha a gyári - 140ezerre hitelesített - adatoknak hiszek.

A gépen szerencsére - a szerzőn sajnos - nem látszik meg a gyakori használat.

Március 15 - terepen

Gondolom legtöbben otthonról/tv-ben néztétek az ünnepi eseményeket, vagy sokkal jobb programot választva inkább messzire hagytátok az egészet. Akik neten követték az eseményeket, bármelyik nagy (és szinte mindegyik kis/közepes) portálon találhattak percről-percre írott közvetítést, folyamatosan frissülő kép - és videós anyagokat.

Először toltam végig ilyen "percről-percre" közvetítős napot, embert próbáló feladat volt. Főleg úgy, hogy a fotózás mellett pakolni kellett a nagyítás galériát, meg felelős mikroblogger kötelességemnek eleget téve tolni a kontentot tumblira, facebookra.

08.00 Parlament - Zászlófelvonás

Félálomban átveszem a sajtós kártyát, végignézem a főpróbát, hogy kitaláljam mit honnan érdemes fotózni. Hamar kiderült viszont, hogy feleslegesen. Két poolból lehetett választani, és műsor közben nem lehetett mozogni.

Mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai: Az egyik pool szembefényben, de nagyobb mozgástérrel, közelebb a parlamenthez,  a másik pool árnyékból, valamivel jobb rálátással a műsorra, de kisebb mozgástérrel. Előbbi mellett döntöttem. 200-as telém volt, ami a távolabbi poolból rövid lett volna akármihez. 

Maga a műsor hihetetlenül üres volt. Mintha csak annak a pár tucat embernek csinálták volna, akiket a parlament lépcsőjére felsorakoztattak nézőnek. A kordon túloldalán a maroknyi tüntető is teljes érdektelenséggel, rutinból nyomta a szokásost. A szerkesztői utasítás "pacik, tormbiták, zászlófelvonás, és menetelő katonák" volt, a feladatnak sikerült eleget tennem.

A zászlófelvonás után gyorsan behúzódtam egy kapualjba, lekuporodtam a földre egy szélvédett sarokban képeket válogatni. Csak az különböztetett meg egy jobban öltözött hajléktalantól, hogy laptop, kábelek, meg fényképezőgép vettek körül. A kb. 90 képet tíz perc alatt leválogattam lightroomban (csillagokkal és labelekkel baromi egyszerű a folyamat, erről majd külön postban), majd még tíz perc export és feltöltés.


Villámgyors pakolás után irány a Demszky műsor. Előtte még rövid kitérő az MSZP-s rendezvényre és a környező utcákban portyázó forradalmár wannabeek közé.

13.00 Petőfi tér, fővárosi megemlékezés

Kordonon kívül fotóztam. Bemondásos alapon sorsoltuk ki, ki menjen be és ki maradjon a szimpatikus tüntető fiatalokkal és öregekkel odakinn. 

Nem nagyon tudtam mit kezdeni az ellenfénnyel. Vakuzni elég béna dolog lett volna, nem szeretek. Így viszont elég kevés használható képem lett. A helyzetet szerencsére megmentette, hogy Ákosnak barmi jó képei lettek Demkszkyről, és a leeső műfogsorral ordító, a tüntetést igazán szívügyének öregemberről (18-as kép).

Ezután is képválogatás, viszonylag kényelmesebb helyről, a mekiből. Mire az "ebédet" letudtam, a képek is felkerültek a szerkrendszerbe. A Mc'Donalds talán az egyetlen cég, ami jól  járt a belvárosi ünnepségekkel. Vicces volt látni a multiellenes árpádsávos nagymagyarokat sorbanállni a 250Ft-os sajtburgerért.

15.00 Jobbik - Deák tér

Ide kicsit későnek bizonyult a pontos érkezés. Mire odaértem a tömeg már Bazilikáig állt, A színpad az Arany János metrómegállónál. Nem volt egyszerű mutatvány odajutni. Húsz perc alatt beverekedtem magam a fotós poolig, ami reménytelenül tele volt, az emelvény alól is nagy fehér telék fürkészték a színpadot.

Újabb hosszú kínos tolakodás valami használható pozícióért, de a végeláthatatlan magyar, árpádsávos, jobbikos zászlók tengerében képtelenség volt jó helyet találni. Végül feladtam és inkább hátra mentem a résztvevőket fotózni.

Utolsó ötletként végigcsöngettem két lépcsőházat, és egy második emeleti lakás erkélyéről sikerült pár kép a tömegről, meg egy fehér kapcsolószekrényen egyensúlyozva néhány kocka a felszólalókról a színpadon (innen is köszönet az Origós újságírónak, aki segített nem leesni! - Jövök egy sörrel, ha valaha összefutunk még). Mindent összevetve viszont kudarcba fulladt minden igyekezetem az igazán jó színpadi fotókra.

A beszédek után utolsó erőmből lesprinteltem a Gödörbe, és egy sör mellett töltöttem fel az utolsó adag képeket. A technika is pont eddig bírta, a laptop akksiból 10% maradt, a kijelzője meg átmenetileg elszíneződött az egész napos zötykölődéstől és nyomástól a táskában (azóta rendbejött szerencsére), a D300 tartalék akksija is még 80-90 képre lett volna elég. 

A végeredmény 16 giga kép, rengeteg tapasztalat, derék - és vállfájdalmak másnap.

Sok jó kütyü kis helyen is elfér?

NOT.

Holnap ez fogja nyomni a vállam:
Nikon D300+markolat
Nikon 80-200 2.8
Nikon 35-70 2.8
Nikon 35DX 1.8
Tokina 12-24DX 4.0
Nikon SB-600
Asus eee1000

De alig várom, amilyen fanatikus tudok néha lenni.

Nincs rosszabb a nagy lehetőségeknél

Főleg olyan emberek kezében, akik képtelenek élni vele.

Adott egy főiskolai hallgatói lap, hozzá anyagi és technikai háttér, ami lehetővé tenné, hogy egy színvonalas, kézbe vehető valami kerüljön az asztalokra hónapról-hónapra. Egy újság, amit a hallgatók írnak és szerkesztenek legjobb tehetségük szerint, egy főiskolán, ami ennek a menetét tanítja három évig a gyermekeknek.

Tavaly fél évig én is próbálkoztam a szerkesztéssel, de akkor néhány régebben tárgyalt ok, és a saját maximalista hozzáállásom miatt inkább felhagytam a dologgal, nem is igazán érdekelt, egészen mostanáig. Anno én is megtapasztaltam a buktatóit, tisztában vagyok egy ilyen lap korlátaival és lehetőségeivel egyaránt, ezért mondok véleményt a jelenlegi helyzetéről, ami siralmas.

Nem arról van szó, hogy nem a megfelelő emberek csinálják. Személyesen ismerem őket, ők is tudják - sosem titkoltam - mennyire ismerem el, vagy tartom hülyeségnek a munkájukat. Ezért állok értetlenül az előtt, amit művelnek. Két dolognak biztos nincs helye akármilyen sajtótermékben, legyen az egy utcai szórólap, vagy hallgatói újság, vagy az ország leghíresebb napilapja: Sértődésnek, és érthetetlen marhaságoknak.

El kell dönteni: hülyének nézzük az olvasót, lenézzük az olvasót, vagy szeretnénk (és teszünk érte), hogy valaki kézbe vegye és olvassa, amit elérakunk?

A képen látható ábra és szöveg ”kortárs művészet”, és mint ilyen szent és sérthetetlen. Legyen. De valóban ilyen gyerekes sértődések mentén kellene az újság kinézetét alakítani?

Én tudom, hogy ezt a _hulladékot_ mennyire poénnak/művészetnek/komolynak szántátok, de nem ártana elgondolkodni azon, hogy néhány bennfentesen kívül az ilyen poénok senkinek nem esnek le, kifele annyi látszódik az újságból, hogy ez egy szánalmas gyermeki próbálkozás, amire valaki vakon adja ki a százezreket.

A negatív kritikán nem megsértődni kéne. Pláne nem egy szerkesztőnek. Ha valami szar, arról előbb-utóbb meg fogja mondani valaki, hogy szar. Egyformán kell kezelni ha ismerős vagy barát az a valaki, és akkor is ha tényleg csak egy ’valaki’. Erről szól az élet, ez van. Az egész történetben az zavar, hogy a lehetőség ott van a színvonalas végeredményre, tudnátok ezt jobban is csinálni.

Az zavar, hogy külső szemlélőként látom, hogyan ível lefelé az újság színvonala. Azé az újságé, amibe én is bedolgoztam.

Nem okoskodni szeretnék, de üljetek le átbeszélni ezt a dolgot. Mutassátok meg mindenkinek akinek ott van a neve az impersszumban, hogy gyerekek: ez van, egy senki a blogján ezt gondolja rólunk.
Ha ezt közösen végiggondoljátok, és nem csak úgy tekintetek a lapra, mint valami elszállt művészeti önkiteljesítés csúcsára, vagy poénra, többre lehetne képes a komm’.

(Ez volt az utolsó post a régi blogon, gondoltam átemelem, hogy ezzel is fricskázzak egy jót az átmenetet könnyítsem, saját magamnak.)

#1 - itt folytatva, ami félbemaradt

Félbehagyott blogom folytatása következik itt. Sokkal több hozzáadott értékkel, nyomokban mogyoróval, korhatár nélkül.


A költözésnek egyrészt kényelmi okai vannak: Szimpatikusabb, könnyen kezelhetőbb a blogspot, egyszerűbb róla megosztani mindenfelé a tartalmat. Másfelől pedig egy pofon is magamnak, amiért az előzőt újabban elhanyagoltam.


A régi blog bejegyzéseit sehogy sem sikerült ide importálni, nem szereti egymást a két XML formátum, vagy ilyesmi. Nem értek hozzá.