On the Spot a Spektrumon

Tegnap olyan dolgot tettem, amire lassan hét éve nem volt példa: Leültem a TV elé megnézni egy olyan műsort, amire kíváncsi voltam. Az On the Spot Afganisztánról szóró részét a Spektrumon.

Nem láttam előtte a korábbi részeket, magáról a sorozatról is csak tegnap hallottam először, Tumblr-en. A műsort két magyar fiatal készíti egzotikus/veszélyes országokból. Ennyi. - Nem kevesebb, viszont annál sokkal több. (A sorozat honlapján és blogján van bővebb infó róluk.)

Amiért vártam:

Kíváncsi voltam mit tud lowbudgetből összehozni két fiatal, ha nekivág Afganisztánnak.

Volt a főiskolán egy világ újságírói szemmel terepen c. speckol, ahol az ilyen műsorgyártás elméletét tárgyaltuk (egyedi témák felkutatása és feldolgozása külföldön), ott elég siralmas ötletekkel álltunk elő ha jól emlékszem. Érdekelt hogy csinálja, aki jól csinálja.

Amit kaptam:

Élvezetes, reality/dokumentumfilm. Kicsit gerillavideó jellegű, de ezáltal sokkal életszerűbb - emberközelibb képek. Érdekes témák. Sikerült eddig nem ismert oldalait is bemutatni a konfliktusnak, mégegyszer: élvezhetően. Nem tudom lehet-e hasonlítani bármihez is hazai műsorok közül (viszonyítási alapom nincs).

Inspiráló volt azt látni, hogy ilyen utak megvalósíthatók fiatalon/önállóan és kevés pénzből is, az anyagnak pedig utána lehet komoly nyilvánossága. Három évig azt hallgattuk a főiskolán, hogy a külföldi tudósítás halott, hülyeség, lehetetlen. Ez a műsor mindenképp új perspektívát adott.

Egyedül azt nem értem, miért ilyen lehetetlen időpontokban kell műsorra tenni. Késő este ismétlik minden alkalommal, pedig simán előrébb lenne a helye (bár félő hogy nem sokan kapcsolnának át kedvenc sorozatukról emiatt).

Ismétlések:

Szombat június 5. 22:00
Vasárnap június 6. 23:30
Péntek június 11. 22:30

BKF Fotográfia szak felvételi - I. forduló

Jelentkeztem a BKF idén induló Fotográfia (BA) szakára. Az első forduló eredményei tegnap kerültek fel: megfeleltem. 250 másik wannabe fotóssal együtt a 497 pályázóból. A következő állomás a szerdai írásbeli lesz, ahol tovább csökken az esély az öt darab hely egyikére.

Az első fordulóba a korábbi képeinkből kellett válogatni néhányat, ami legjobban bemutatja eddigi tudásunkat, mellé pedig idegen világ címmel összerakni egy 6-12 képből álló anyagot.

Ezeket választottam az elmúlt egy év képeiből. Fennvan néhány flickr-en is, ide gyűjtöm majd külön setben a személyes kedvenceket ezentúl. 


Iszonyatosan nehéz volt válogatni a saját képek közül. Megszenvedtem vele rendesen, de így sem mondanám azt, hogy ezek azok a képek, amik legjobban mutatják be az elmúlt évemet. Könnyen lehet ha másnap reggel újrakezdtem volna, 7-8 kép változna a fentiekhez képest.

Hiába kötődök érzelmileg egy-egy képhez, nem biztos hogy attól bemutatásra is érdemes, vagy hogy más is látja benne ugyanazt, ami miatt számomra kedves. Igyekeztem inkább a ránézek és egyszerűen jó képnek tűnik elv szerint válogatni. Arra is próbáltam figyelni, hogy a képek valamennyire egymáshoz passzoljanak.

12000 fotó volt az elmúlt év termése.

Első körben ~120-ra csökkentettem szóba jöhető képeket, aztán még egy kör után 35-re, majd órákon át tartó rakosgatás és tanakodás után lett ez a 16. Mindenkori kedvenc így is maradt vagy hetven, ami egész jó arány, azthiszem.

Idegen világ fantázianévre egy vallással kapcsolatos anyagot találtam ki, mivel az számomra elég idegen világ, sőt a világvallások egymáshoz képest is lehetnek idegen világok.

Nem lett annyira látványos a dolog, mint gondoltam - nem is sikerült annyi időt és olyan minőségben rászánni, ahogy azt szerettem volna - de valamennyi következetesség így is látszik a képeken, ez szerencsémre elég is volt az első fordulóhoz. Ide is képpárokban gondolkodtam.

Nagyobban nem tölthetem fel és ebben az állapotában nem is mutogatnám az anyagot. Szeretném még a nyáron tovább vinni és befejezni.

 És ki tudja, talán ez lesz az első komolyabb önálló témám is.

Cenzúrázza a BP a Mexikói-öbölben készült fotókat?

Kínában állami cenzúrával ellenőrzik az internetet, az arab világban betiltják a közösségi oldalakat az első Mohammedet ábrázoló karikatúra után, Amerikában pedig a jelek szerint a BP olajtársaság tarthatja távol a sajtót az olajkatasztrófától.

A parti őrség közleménye szerint ma reggelre sikerült egy ún. top-kill módszerrel elzárni azokat a csöveket, melyekből lassan egy hónapja szivárgott az olaj a tengerbe a fúrótorony helyén (a műveletet élő web-cam közvetítésen is lehetett követni). A mentési és helyreállítási munkák minden nyilvánosságot megkapnak, az igazi katasztrófáról viszont nem mondható teljesnek a sajtóból visszaköszönő kép.

Kezdettől fogva gyanúsan kevés és többnyire unalmas kép érkezett a katasztrófáról, amit már akkor furcsának találtam: hazai terepen egy ekkora szenzáció esetén minimum azt várná az ember az amerikai sajtótól, hogy a partvidék teljes hosszában, méterenként táborozó fotós és videós stábok ötpercenként élőben jelentkeznek a helyszínről. A dolog nem csak nekem tűnt fel, a témával a Newsweek egy mai cikkében foglalkozik.

Már a szivárgás első hetében érkeztek műholdas felvételek, amiken jól kivehetően kisváros méretű olajfoltok lebegtek a vízen, alig néhány száz kilométerre a Mississippi folyó deltájától. Ezután napokig semmilyen izgalmas (bár ez a szó elég morbid, a katasztrófára gondolva) kép nem érkezett, és azóta is alig lehet olyan fotókat látni, amik az ilyen olajfoltokat, vagy a hatalmas károkat szenvedett élővilágot mutatnák be (akad azért egykét ellenpélda)

A környéken dolgozó riporterektől egyre több olyan történetet hallani, hogy a parti őrség nem engedi a sajtó munkatársait a a területre. Az ipari területeken nyilván akkreditációhoz kötött a fotózás és az is megérthető, ha a felderítő gépen épp nem marad hely a fotósnak, de ennél komolyabb lépések is történtek az ellenőrzött tudósítás érdekében.

A cikk szerint parti őrség visszafordít minden hajót az öbölben és a nemzeti parkok közelében, ha azokon sajtósok is utaznak, ugyanígy nem szállhatnak vízre a sajtó munkatársai saját hajókon sem. Az egyetlen ellenőrizetlen lehetőséget a halászhajók jelentették, ám pletykák szerint a BP már a halászokra is nyomást gyakorol, felhasználva a befolyását a környéken. A legtöbb halász aki eddig fedélzetére engedte a fotósokat, már szóba sem áll velük, féltve az állását vagy engedélyét.

A térségben magánrepülők csak a BP beleegyezésével repülhetnek, engedély hiányában ezer méter alá nem ereszkedhetnek, ilyen magasságból pedig nem lehet használható képeket készíteni. A korlátozás biztonsági előírás, mely kivételesen szigorú, ha a gépen a sajtó képviselői utaznak. A legtöbb ilyen repülő nem kapott berepülési engedélyt az elmúlt hetekben. Az öbölben gyakorlatilag kizárólag a BP-vel szerződött parti őrség gépei és helikopterei repülhetnek,

“It’s a running joke among the journalists covering the story that the words ‘Coast Guard’ affixed to any vehicle, vessel, or plane should be prefixed with ‘BP,’ "...“It would be funny if it were not so serious.”

A vízi és légi korlátozásokkal elérhető, hogy csak olyan területekről készüljenek képek, ahol a szennyezés minimális, vagy ahol a védekezési munkák sikeresen haladnak. Így történhet meg, hogy amerika legnagyobb ember által okozott környezeti katasztrófájáról csak a steril, kémcsövet egy fazéknyi olajba dugdosó képek jutnak el a sajtóig. Aggasztó tény, hogy a helyi hatóságok egy olajtársaságnak alárendelve hoznak intézkedéseket, a nyilvánosság kárára.

Még egy érdekesség, bár ez inkább apró ferdítés, mint cenzúra:

Infografika egy BP-s sajtótájékoztatóról:
A képen a zöld csíkok a semlegesített és elkerített olaj mennyiségét ábrázolják az eltelt idő függvényében. A tájékoztatón a BP-s alkalmazott épp arról magyaráz, hogy az egyre hatékonyabb módszerekkel egyre több olajat sikerül kezelniük. Könnyen lehet úgy is értelmezni, hogy mióta az új módszereket alkalmazzák, nagyságrendekkel több olajat sikerül elkülöníteniük.

Az ábrán ezzel ellentétben az eddigi összesített mennyiségeket mutatják, ami értelem szerűen csak nőhet az idő függvényével. A valós kép az ábra helyes értelmezése szerint, hogy az egyre több tengerbe ömlő olajat ugyanolyan hatétkonysággal semlegesítik.

Hova ne menjünk nyaralni?

Legalábbis ha olyan helyeken szeretnénk járni és fotózni, ahova a legkevesebb turista látogat:


Európát és a sárga területeket nyugodtan messzire kerülhetjük, a lila helyeken még mindig sok a turista, de talán nem kell verekedni velük a jobb helyekért, a szürke részek pedig csak ránk várnak, hogy felfedezzük őket.

Az térképet a panoramio képmegosztó geotaggelt képei alapján állították össze. Google Maps-re vetítve interaktív formában is böngészhető.

Story Beyond the Still - Közösségi minisorozat

A fórumokon játszható szólánc-szerű szöveges asszociációs játékok, de akár ezek képes megfelelői is elég huszadik századi őskövületnek tűnnek a Canon által szponzorált Story Beyond the Still projectet nézve.

Az ősi online közösségi játék tuningolt verzióját Vincent Laforet indította (reverie megvan gondolom) Vimeo-n. A Chapter 1-ben elindított történetét az utolsó jelenetet alapul véve kell folytatni. Bárki küldhet be videót az általa kigondolt folytatással, de csak a nyertesnek hirdetett klip viszi tovább a cselekményt a következő epizóddal. A nyertes videó mellett a többi induló anyagát is meg lehet nézni, így minden epizód után 6-7 felé ágazik a sorozat.

Lost rajongóknak kifejezetten élvezetes lehet össze-vissza is nézni a klipeket, ők hat év alatt már hozzászokhattak, hogy egy történetből semmit nem értenek.

Az ötlet persze nem új. Amióta videómegosztó oldalak léteznek, ez a játék is él rajtuk. A Beyond the Still-t a HDDSLR kamerák kizárólagos használata, és az igen magasra tett vizuális mérce teszi különlegessé. Minden beküldött anyag profi munka, az eddigi nyertes részek - bár teljesen más stábok készítik őket - egységes látványvilággal építkeznek egymásra.

Négy fejezet készült el eddig a történetből, ezeket sorban embedelve meg lehet nézni itt is, aki pedig kedvet kapott az alternatív folytatásokhoz, az Vimeon a projectnek dedikált oldalon nézelődhet. Otthonülős pünkösd hétfői programnak tökéletes.

Első fejezet:


Második fejezet:


Harmadik fejezet:


Negyedik fejezet:

Dr. House évadzáró 5D MKII-vel

Az évadzáró alkalmából Canon 5D MKII-vel forgatták a Dr.House hatodik évadának fináléját. Komoly reklámot kapott ezáltal az utolsó rész, mindenki várta a különleges és egyedi képeket, amit soha azelőtt még nem láthatott. Vártam a csodát én is: 720p-ben néztem, hogy üssön egy nagyot. A pofon viszont elmaradt és ez talán sokkal többet mond bármilyen látványos trükknél.



Ugyanúgy nézett ki, mint akármelyik korábbi rész. Volt persze egy kis játék az elején éles-életlenséggel, látszódott az alacsony fényviszonyok mellett megmutatkozó technológiai fölénye az 5D érzékelőjének és a tűéles Canon lencséknek, de laikus szemmel talán fel sem tűnne az átlagos nézőnek, hogy itt bizony valami más, mint eddig.

 Ennek lehet egy olyan üzenete is, hogy a HDDSLR technika nem merül ki a tilt-shift+stop-motion videókban, meg a mélységélességgel játszadozó művészfilmekben, hanem komolyan és megbízhatóan helyettesítheti a sokkal drágább studiókamerákat is a megszokott gyártásmenetben.


Nem tudom a film/sorozatvilágban mennyire éri meg ez a kísérletezés a HDDSLR gépekkel. Spórolnak valamennyit a drága kamerán és maga az eszköz is mobilabb lesz, de studió körülmények között talán eddig sem ez a két tényező jelentette a szűk keresztmetszetet.

Amennyit a mobilitáson nyerni lehet a kis mérettel, az a másik oldalon el is bukik a látványosabban remegő képen (ez az epizódban is több helyen látszik) és a kiküszöböléséhez szükséges stabilizátorokon.

 A TV-be készülő műsorokba ritkán fér bele a kizárólag DSLR technikákkal elérhető képi világ. Más a mozgókép - nem csak tartalmilag de látványban is - ha TV-be készül, és más az online film. Ezt talán Bárdos András Origo.hu ámokfutásán lehet legjobban bemutatni) nem linkelem, többen próbálták már végignézni, nem sikerült senkinek.

Komoly demonstráció viszont online médiába filmezők számára. Az egy-két fős stábok számára pont a mobilitás és a méret a fontos tényező, a képminőség pedig - ahogy ebből az epizódból is kiderül - versenyképes a RPG-osztályú (sicc) kamerákkal. Harmadik előnynek pedig ott van maga a fényképezőgép, amivel közben fotózni is lehet, így egyszerre készülhet képgaléria és a videós anyag. 

Itthon használ már valaki ilyeneket sajtós célokra? Miért nem?

Képnézegető alkalmazások iphone-ra

Májusban szinte egyszerre jött ki iphone-os képnézegető alkalmazásával a Boston.com Bigpicture rovata és a Magnum ügynökség, valamint a Cooliris is nemrég tette elérhetővé az iphone-ra fejlesztett verzióját. 

Miközben a Reuters, a NYTimes és a WallStreetJournal is ipadre fejleszti a hasonló képes szolgáltatásokat, csak remélni lehet, hogy a két platformra párhuzamosan fognak jönni a frissítések (és miért ne jönnének? - a két eszköz eleve más felhasználási területre lett tervezve, ugye.)

Iphone-on is viszonylag élvezhetőek maradnak az online galériák (mondjuk a hvg.hu nagyítás csak portré módban), a flickr alkalmazásával az oda feltöltött fotók is gond nélkül fogyaszthatók, viszont akkor jön a Cooliris és rátesz egy lapáttal a képnézegetés élményére.

Nem csak a flickr, vagy picasa albumok/toplisták böngészhetők vele áttekinthetőbben, hanem tematikus (google images) keresőt is kapunk mellé. Összeköthetjük Twitter accountunkkal és az ismerőseink twitteren megosztott fotóit is legyűjti, elboldogul az RSS-feedekkel is, így mindenki megtalálja az útját vele kedvenc online galériájához.

Az alkalmazásból megoszthatunk képeket twitteren, eltehetjük kedvencnek, amit aztán a Cooliris desktop klienssel is szinkronizálhatunk. Nekem ez az _a_ funkció mobil alkalmazások esetében, ami musthave. Ha napközben keresgélek valamit a telefonon, azt nem csak unalomból teszem, hanem szeretném utána otthon onnan folytatni, ahol a telefonon abbahagytam. 


A mobil alkalmazás felülete az évek óta ismert desktop verzióhoz hasonló 3D képfal, viszont mindezt ujjal vezérelni: tologatni, nagyítgatni, dobálni tényleg élmény.

A cooliris ingyenes app. Hülye aki nem szedi le. (egyetlen hiányossága, hogy a telefonon lévő képeket nem lehet vele böngészni)


A Boston.com Bigpicture rovata volt talán az első nagyformátumú képgaléria annak idején (vagy egyike az elsőknek, de mindenképp a legismertebb), most ők lettek az úttörők a mobil alkalmazások terén is. A program letölti, leméretezi a rovat képeit. Gyorsabb és kényelmesebb böngészést tesz lehetővé. 
Ha már fizetős, megcsinálhatták volna, hogy a képek offline is elérhetők legyenek. Így csak egy szebb kezelőfelülettel kapunk többet, mint a -

- Bigpicture nevű ingyenes alkalmazással, amiből szintén elérhetők a Boston.com galériái, mobilra optimalizált verzióban. Igaz, valamivel butább és kevésbé esztétikus kezelőfelületen keresztül.
A Magnum ügynökség nemrég megjelent iphone appja 3 EUR-ért tölthető iTunesból, amiért 101 híres magnum fotót kapunk a telefonunkra. Az alkalmazásból ezután ~1EUR áron tölthetők le folyamatosan riportsorozatok (meg ahogy elnéztem, néhány ingyenes is).
Én félnék feltelepíteni, mert a gatyámat rá tudnám költeni, és azért a fotók mégis csak a telefonon maradnak. Kicsiben.


Bármennyire is magas minőségű képekről van szó, azt hiszem eljönne az az időpont, amikor sajnálnám rákölteni a pénzt. Aztán ott van az a tényező is, hogy az ilyen fotók igazi ereje nagy méretben érvényesül, az apró részletek által. 

Iphone-ról napközben a napi híreket akarom követni képekben, vagy csak unaloműzőnek lapozgatni a látványos galériákat tak-tak-tak(TM) módszerrel. A Magnum fotói nekem egy magasabb kategóriát képviselnek. Olyan képeket, amihez le kell ülni és kényelmesen befogadni őket. (iPadre tökéletes lesz)


Kapcsolódó alkalmazások közt találtam még rá a Reuters ingyenes alkalmazására is, ahol szintén gazdag képgalériát lehet böngészni régiók szerint. Képgalériás böngészője másik hírügynökségnek rajtuk kívül azt hiszem nincs is.




Ha bárki tud ezeken kívül hasznos képnézegető appot, ne habozzon megosztani!

NYTimes világmozaik - teljes galéria

Elkészült a teljes Moment in Time adatbázis, több tízezer képpel. Komoly beleéléssel lehet nézegetni a galériát,  ha naivan hiszünk benne, hogy tényleg mindegyik kép ugyanabban a percben / pillanatban készülhetett.

 Már maga az arhívum megvalósítása is látványos: az azonos helyen és tematikában készült fotókat tornyokban egymásra rakodva lehet végignézni.


 A szerkesztők szerint az egyértelműen más időpontban készült fotókat (eltérő napszak, eseményfotók stb) nem tették bele a válogatásba, így nagyjából meg is van az az illúzió a képek nézegetése közben, hogy miközben valahol Afrikában marhákat terelt hazafelé egy kisgyerek, a világ túloldalán mások épp szappanbuborékot fújnak egy szikla szélén ücsörögve, vagy a délutáni süteményüket szeletelik egy tea mellett.

Bónuszként a Marson robotoló Opportunity is küldött egy képet az eseményre, ezzel a kezdeményezés jócskán túllépte a bolygónk szabta szűkös korlátokat.

Fantasztikus.

Hogy mennyire volt sikeres a felhívás, talán abból látszik a legjobban, hogy Budapest - Hungaryből ugyanarról a helyről két kép is készült:

Én a Moszkva téren az újságárus mellől fotóztam ugyanazokat a virágárusokat, akiket - mint ma így kiderült - Kecskeméti Dávid is. Bár feltehetően nem ugyanazon a napon, hacsak nem ment haza átöltözni egyikőjük. :D



ui: nézd anyu, kinn van a fotóm a New York Times honlapján.

A győzelem napja akkor és most, képekben

1945. Május 8-án tették le a Német csapatok a fegyvert Berlinben, azóta ünneplik Oroszországban május kilencedikén a győzelem napját, idén 65. alkalommal. Két galéria a két oldalról, 65 év távlatában:

A Spiegel Online galériája - a győzelem napja 1945-ben, Berlinben

A SacramentoBee Frame galériája - ugyanez a nap 2010-ben, Moszkvában