Egy szakmai észrevétel a Thor moziról

A Thor egy szar film. Ráadásul van egy idegesítő hibája még, ami kimaradt a kritikából.

Ez pedig a ferde kamerakezelés, ami filmben hasonlóan amatőr komponálási hibának számít, mint fotózásban.

Azzal talán nem mondok senkinek újat, hogy a kép fekvő formátumban szép. Akkor természetes. Abból kell kihozni, amit csak lehet. Az álló képnek is megvan a létjogosultsága, de meg kell magyarázni, miért indokolatlan a használata (persze ez nem aranyszabály, van amikor tényleg álló kell. Akkor álló kell. Kész.)

Aztán van a harmadik eset, amikor 20-30-45 fokban elforgatva a kamerát, kapunk egy ilyen lejtőn csúszkálós képet. Ennek is van helye, de talán még jobban meg kell magyarázni, mi a célunk vele.

Ha nem következetes ez a döntögetés, az egy dolgot jelent: (amit a Thor esetében is) egyszerűen a halál unalmas jeleneteket próbálja feldobni vele a rendező. Mert sokkal érdekesebb, hogy 30 fokban eldöntött sivatagban sétál három szereplő a benzinkút fele. Meg a párbeszéd is mennyivel érdekesebb már így, hogy ki akar csúszni a kép a vászonról. Not.

Eddig jól megvoltunk döntögetés nélkül: szép díszletek, jól kitalált jelenetek, megkomponált képek, játék formákkal, fényekkel. Ezzel a hagyománnyal úgy tűnik 2011-ben már ideje szakítani. Elég megdönteni a kamerát, a paraszt majd csodálkozik a moziban.

Ez jusson eszetek majd legközelebb, ha elkezditek döntögetni a fényképezőgépet.

Élő közvetítés a fotoklikken a tripontos előadásokról

Szerintem nem tartana sokból kiírni előre, ha valamelyik előadást mégsem közvetítitek.

El tudtam volna menni. Közbejött egy kis szervezni való, amit kényelmesebb volt gép előtt intézni, és gondoltam így nem maradok le Dezső Tamás mai előadásáról a Tripontban.

Rosszul gondoltam.

A csernobili atomkatasztrófára emlékezünk ma

Én pedig találtam egy érdekes történetet azokról a fotósokról, akik az első képeket készítették a katasztrófa után. Érdemes elolvasni, meg a többi cikket is a HVG.hu mai tematikus címlapján.

Ahol egyébként két remek nagyítás is van ma a témában:
Csernobilt visszafoglalta a természet
Kik laknak ma a csernobili erőmű környékén?

és bár nem fotósról szól, de tbg is összerakott az indexen egy anyagot Vlagyimir Sevcsenkóról, aki operatőrként dolgozott a helyszínen.

Amikor a Lightroom megadja magát

Az előző posztban jelezett hatalmas probléma a biciklis lányos képek retusálásával: a Lightroom brutálisan (irreálisan?) durva erőforrásigénye a brushokkal.

Egy közepesen erős laptopról dolgozom (Toshiba Satellite A660): i5 M430 - 2.27Ghz dualcore proci, 4giga ram, 64bites OS alól. Ezzel a konfiggal, ha nem is hasítom a biteket, de az alap feladatok röccenés nélkül futnak.

Behúzok 100-200 képet, katalógusba rendezgetem, ráhúzok a képekre egy-egy presetet, tologatom kicsit a csúszkákat, exportálok, ezekkel nincs semmi gond.

De hogy ugyanezzel a konfiggal képtelenség legyen nyolc képet részletesebben retusálni, azt picit túlzásnak érzem. A képeken annyi volt az utómunka, hogy a vakuval megvilágított lányokat egy brushhal kivilágosítottam, körülöttük a környezetet meg visszahúztam:

A probléma akkor kezdődött, amikor egy brushból elkezdtem törölni, hozzáadni részeket, és ezáltal kilométeresre nő a kép history-ja, ahova a Lightroom minden lépést elment a képről. Ez tíz-tizenöt módosítás után teljesen megzabálja mind a 4 giga memóriát, és a program ezután használhatatlanná válik.

A brush másodperceket késik, nem lehet utána egyik képről a másikra átugrani, és nagyjából semmilyen műveletet tovább végezni. Be kell zárni a Lightroomot, és újra megnyitni, hogy haladni lehessen.

És ez bizony gáz.

Biciklis lányok a belvárosban

Volt rá közel egy óránk, hogy találjunk, megállítsunk, beszéltessünk minél több biciklis lányt, míg elsétáltunk a Bazilikától... a Gödörig. Próbáltam kihozni a legtöbbet a helyzetből, de nem volt idő igazán jól megcsinálni.

Mindig csak ezek a rohadt kifogások, mi. Ez a két kép a kedvencem a többi közül.

Kata (ő volt a legaranyosabb amúgy)

Ági

Oldalról, vakuval vannak meglőve mindannyian a sorozatban, bár ez kitalálható. Meg lehet nézni őket nagyban is flickr-en (Kata, Ági), és akkor látszódik mennyire elkontárkodtam a brushokat is pár helyen.

Viszont leírom majd egy következő posztba, hogy mi volt a hatalmas para az utómunkával.

RPG-vel lőttek egy csapat tudósítóra Líbiában

Elhunyt Tim Hetherington, a Vanity Fair fotósa (j), három másik fotóriporter: Chris Hondros (Getty), Guy Martin (Panos) és Michael Brown pedig súlyosabb sérüléseket szenvedett, mikor Kadafi fegyveres erői a mai napon lerohanták Miszrátát.

*Ma reggelre a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe Chris Hondros is.

Tim utolsó Twitter bejegyzésében még a válogatás nélküli fegyveres tűzről tudósít - Kadafi harcosai kérdés nélkül nyitnak tüzet mindenkire - néhány órával később már a Human Rights Watch jelenti halálhírét. Szerkesztőjének küldött utolsó e-mailjében arról tájékoztat, hogy egy nagyon érdekes anyagot készülnek összehozni.

Annak ellenére, hogy a felesleges erőszak felett érzett értelmetlen dühön kívül mást nehéz hozzátenni a témához, azért nem árt emlékezni, hogy mindannyian szabad akaratukból tudósítottak Líbiából, vállalva a kockázatokat.

Minden tisztelet, és néma bólogatás.

-
Tim Hetherington négyszer nyert World Press Photo díjat, legutóbb 2007-ben,  Afganisztánban szolgáló katonákról készített anyagával. Egy évet húzott le tudósítóként a valley of death-nek becézett zónában, tapasztalataiból nemrég filmet is rendezett (Restrepo), amit tavaly Oscar díjra jelöltek.

Tim Hetherington naplója - húsz perces rövidfilm a fotóstól, arról, mit látott a munkájában, mi vitte előre, bele újabb és újabb konfliktusokba:

Az animgif az új videó

Tumblr-en pörgött erről pár napja egy topik, de most a The Atlantic képszerkesztőinek is felkeltette a figyelmét ez az újfajta ábrázolásmód, ami jól ötvözi a mozgókép nyújtotta dinamikus hangulatot az illusztrációnak szánt képek megszokott stílusával.

Az ötlet tulajdonképpen nem új. Az animgifeket már régóta szeretjük (z0r.de mindörökké), de ezekkel a képekkel egy teljesen más felhasználási módja is kibontakozni látszik a technikának. Felhasználóbarátabb, könnyebb, egyszerűbb mint a flash, és minőségromlás nélkül lehet igényes illusztrációnak használni.

Jamie Beck New york-i fotós adta ötletének  a cinemagraph nevet, tumblr-én rengeteg hasonló mozgóképet lehet megnézni, de azt hiszem ebből az egyből is jól átjön a hangulata.

Nem tudtom, ti hogy vagytok vele, de bennem az az érzés kezd egyre erősebb lenni, hogy a kép már tényleg kevés. Kíváncsi vagyok mi történt az exponálás előtt, mi történt utána, de nem akarok tízperces videókat nézni. Az ilyen 2-3-5-10 másodperces, jól kiválogatott snitteké a jövő, ezt szentül hiszem.

Új Eye-Fi kártyák ipad és iphone támogatással

Az univerzum rejtett erői a háttérben különös gonddal terelik életünk útjait egy bizonyos irányba.

Időjárásálló vázat vegyetek, mert az jó

Szeretném küldeni ezt a képet minden (általában nem fotós) ismerősömnek, aki szörnyülködve kérdi, hogy miért nincs lencsevédő kupak az objektívemen, meg nem félek-e az oldalamon hordani így a gépet.

Ez a fotós volt ilyen kis malac, madárfotózás közben (a gép ebben az állapotban működőképes).
Mondjuk, az én vázam is kb. így nézett ki tavaly a Szigeten, mikor a saras képeket csináltam

Adobe alkalmazások irányítása ipadről

Az ipad2-vel szemezve azt mondtam magamnak: Egyetlen okot adjon rá az eszköz, amire ráfoghatom, hogy nem csak céltalan örömforrásként használnám, hanem dolgozni is fogok vele. Mióta kipróbáltam, nem tudok elszakadni az érzéstől, hogy nekem mindenképp ipad-en kell olvasgatnom a fotelban ülve, de ezért az élményért egyelőre még halasztanám a vásárlást.

És tessék, ma megérkezett az égi jel: Az Adobe kiadott egy fejlesztői csomagot, amivel ipad alkalmazásokhoz készíthetők kiegészítők, valamint három saját appot, amivel már Wi-Fi-n keresztül, ipad-ről vezérelhető a Photoshop:

1. Easel - ipad rajzprogram, a kész rajzokat elküldhetjük Photoshopba.
2. Nav - A toolbarokat és az ablakokat kezelhetjük vele.
3. Color Lava - A színpalettákban turkálhatunk, rendezgethetünk.

Miért jó ez nekem?

- Balkezesként kényelmetlenek a jobbkezesekre tervezett gyorsbillentyűk. (Erről már sokat sírtam korábban tumblr-en)

- Az is rászokik a gyorsbillentyűk használatára, aki nem tudja fejből az összes kombinációt (én) - ábrákon keresztül minden sokkal könnyebb.

- Idő kérdése és kijön egy ipades Lightroom vezérlő, megnyílik az út a komolyabb ipad-adobe intergrációra.

- Ha nemsokára a Wi-Fis memóriakártyáról ipadre küldjük a képeket és ott szerkesztjük, onnan küldjük tovább, csodálatos világban fogunk élni.