Film is készül a tegnap Afganisztánban megsérült fotóriporterről

Tegnap súlyosan megsérült Joao Silva, a nytimes fotóriportere Afganisztánban. Egy házi készítésű aknára lépett, miközben járőröző katonákat kísért Arghandab közelében. Silva-t komoly lábsérüléssel vitték kórházba, az alakulatból három katona szenvedett könnyebb sérüléseket.

A 44 éves fotóriporter közel egy évtizede a New York Times külsős munkatársa, több mint 20 éve fotózik háborús konfliktusokat (gyors fejszámolás: elég korán kezdte). 1990-ben Dél-Afrikában az apartheid idején már fotósként dolgozott, végigjárta a Balkánt, Közel-Keletet, Afganisztánt és Iraqot is kétszer.

Silva és az Afrikában '90-94 között vele dolgozó fotósok: Kevin Carter, Greg Marinovich és Ken Oosterbroek alapították a The Bang, Bang Club nevű társaságot, ami a térségben dolgozó fotóriportereket fogta össze. A négy alapító tagon kívül James Nachtwey is a csoporthoz tartozott, talán őt sem kell senkinek bemutatni.
A nevet egyébként nem valami gagyi német pornóból vették. A bang-bang a fegyverek hangjára utal, a helyiek használták - így magyarázták merre van épp tűzharc a környéken. A club a paparazzit váltott fel a névben.
A Bang Bang Club tagjai a kiváló fotóik mellett arról váltak híressé, hogy mindenkinél közelebb mentek a konfliktusokhoz. Egymást segítve, közösen tudósítottak olyan helyekről, ahova senki külsős előttük nem tehette be a lábát (utánuk sem nagyon vállalkoztak rá).

A vakmerőségért komoly árat fizettek. Oosterbroek-ot '94-ben lelőtték egy tűzharcban (hogy melyik fél, az máig tisztázatlan. - feltételezések szerint egy békefenntartó). Kevin Carter, a másik alapító tag öngyilkos lett ugyanebben az évben. Pletykák szerint anyagi és magánéleti nehézséggekkel küzdött, más pletykák szerint nem tudta feldolgozni a világot, ami Szudánban napról napra körülvette.


Kevin Carter készítette ezt a fotót, ami akkoriban felhívta a figyelmet az Afrikai állapotokra és tananyag azóta is sajtó szakokon. Az újságírói magatartás kérdését illusztrálják vele: beavatkozhat-e a fotós az őt körülvevő eseményekbe, vagy külső megfigyelőnek kell maradnia a legnehezebb helyzetekben is?
-Kevin Carter az utóbbit választotta, fél évvel a kép elkészülte után lett öngyilkos.


Négyük története az az igazi klasszikus fotóriporteri ideál, ami megannyi fiatal fotóst irányított a pályára. Tudjátok, az az igazi vadregényes, egzotikus foglalkozás, ami mindenkinek bevillan, ha meghallja a fotóriporter szót.

A Bang Bang Club nemrég felkeltette a filmipar érdeklődését is (Kevin Carter életéről készült már ugyan egy dokumentumfilm - The death of Kevin Carter, Cauality of the Bang Bang Club címmel). 

2010-ben jön a kanadai mozi Bang Bang Club címmel, ami a négy fotós afrikai éveit dolgozza fel. Itt a trailer:


Joao Silva egyike az elmúlt évtizedek legkiválóbb fotóriportereinek. Őszintén remélem hogy felépül a balesetből és folytatni tudja (és akarja is) fotózást.

Followup: Mint kiderült Silva már jól van, legalábbis stabil az állapota és minden kétséget kizáróan helyre fog jönni. A robbanás után a szemtanúk szerint még végigfotózta a mentését és ami körülötte történt, de egyelőre nem publikálhatók a képek (gondolom elég véresek).

A New York-i metró százhat éve

Több mint ezer kilométernyi sín, 468 állomás és hazai mértékekkel szinte elképzelehetetlen mennyiségű utas naponta. A New York-i metró idén ünnepli 106. születésnapját, a nem-túl-kerek évfordulóra a NYTimes most összerakott egy mini-siteot a metró történetét dokumentáló fotóikból.


Az 1917-től induló arhívum nem csak a vonalak építését és a metrózás mindennapjait mutatja be. Megemlékezik a nagyobb balesetkről és természeti csapásokról is. A szokásos életképek mellett sok kép van balesetekről, beázott állomásokról, különleges intézkedésekről (2001-es terrortámadások után) - minden fontos eseményről, mely a század során hatással volt a metróra.

A folyamatosan változó hálózatban egyetlen dolog tűnik állandónak: az utasok. 1920-ban ugyanúgy ugranak át a korlát alatt a potyázók, a bohóc ugyanúgy támasztja a metró oszlopait, az öltönyös figura az összegraffitizett kocsin utazva éppen olyan idegennek hat, mint 2006-ban.

Ha nem is megdöbbentő, de mindenképp érdekes ezt a hasonlóságot követni miközben átnézzük a több tucat fotót. BTW: Megvan mindenkinek Bődey János 'BKV, ahogy az utasok sohasem láthatják' sorozata a HVG Nagyításban?





Az archívum mellett a Metropolitan magazin (ez a New York Times vasárnapi kiadása) leküldte a NYT fotósait egy napra a föld alá. A 3-4 fotós eltérő témákat kapott, így bepillanthatunk a New York-i metró egy napjának minden részletébe, a reggeli csúcstól az utasok és nem mindennapi utazókon át a hajnali karbantartásig.

Az ő galériájukat a NYTimes Lensblogon találjátok:



ja, és a New York-i metró még mindig jobb, mint a tokiói:



Október 22 van - Ma 97 éve született Robert Capa


Az inphoto.blog.hu az évforduló alkalmából előrevette az összes Capa bejegyzést. Azt hiszem bármi amit le tudnék írni vele kapcsolatban, megtalálható ott is. Tessék kattintani és (újra)olvasni.


British Journal of Photography fotópályázat

Az első feladatról picit lekéstem (október elsején indult a dolog), de még 51 alkalom van hogy pótoljam a lemaradásom a BJP.com egész éven át tartó streetphotographynow pályázatán.

Hetente egy-egy feladatot fog közzétenni valaki az utcai fotózás nagyjai közül, amire flickr-en keresztül lehet beküldeni a képeket. Hetente egyet. Amellett, hogy a projekt végén komoly pénz- és tárgynyereményeket osztanak ki, jó alkalom a gyakorlásra és témakeresésre. Lehet vele látásmódot fejleszteni, célt ad a mindennapi mászkáláshoz, stb. Tehát hasznos.

Az eheti téma az utca négylábú lakói - jövőhét csütörtökig lehet feltölteni a képeket, az előző heti meg az utca illata volt.

Clonestamp kongresszus Észak-Koreában?

Azt hiszem elég komoly hamisított képre akadtam ma. Érik a következő Igaz-hamis történelem bejegyzés.

Délután a hét képei Nagyításba válogattam volna be ezt a fotót az MTI kínálatából. A képaláírás szerint:
A KCNA észak-koreai hírügynökség által kiadott felvétel, amelyen KIM Dzsong Il első számú észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt főtitkára (az első sorban, középen) a párt vezető testületének tagjaival fényképezkedik Phenjanban. A falon Kim apjának az államot megalapító Kim Ir Szennek a portréja látható.

Az alábbi kép pedig ugyanezzel a képaláírással a Reuters fotóblogjáról. Most találtam rá:
Kim Jong-un (8th L, seated), the youngest son of North Korea’s leader Kim Jong-il (C), poses with the newly elected members of the central leadership body of the Workers’ Party of Korea (WPK) and the participants in the WPK Conference, at the plaza of the Kumsusan Memorial Palace in Pyongyang in this picture released by the North’s KCNA news agency September 30, 2010. North Korean state media released a photograph on Thursday of the reclusive state’s leader-in-waiting Kim Jong-un. North Korean leader Kim Jong-il anointed his youngest son as successor this week, promoting him to senior political and military positions. REUTERS/KCNA

A két kép perspektívája megegyezik. Szerintem egyértelműen kijelenthető, hogy a fotók ugyanabból a kameraállásból készültek. Az MTI/AP képen viszont négyszer annyi ember áll ugyanazon a helyen, negyed akkora méretben, mint a Reuterstől származón.

Egyértelmű a clonestamp. Az embereket kivágták a képről, lekicsinyítették őket, aztán ugyanarra a helyre visszahúzták a társaságot és kitöltötték az üres helyeket a kisebb méretű klónokkal.

De ki hamisított? Mindkét képalá szerint a KCNA adta ki a képet, mégis az AP kínálatában ment tovább a hamis fotó. - A logika szerint az AP képszerkesztői a ludasok, pedig az első tippem az lett volna, hogy a KCNA akarta ilyen módon tekintélyesebbnek beállítani a párttagokat.

A két képet egymásra rakva talán egyértelműbb:

Jól beszoptam én is. Holnap azért még ránézek a teljes méretűre mégegyszer.

Facebook fotó fejlesztések

Komoly fejlesztések érkeznek mától a Facebook fotós alkalmazásához. A Mashable cikke számol be elsőként az újdonságokról.

Az internet naponta változik

Nagyon szerettem volna Kövér László csodálatos gondolatát elsütni valami kapcsán itt a blogon. Eljött a tökéletes alkalom.

Néhány bejegyzéssel ezelőtt még arról írtam, hogy a Facebook fotó felülete csupán a családi emlékfotók megosztására jó, a mai nappal viszont komoly (flickr-konkurencia szinten komoly) fotómegosztó funkciókat kap az oldal. 



Az újdonságok:

- Átdolgozottt kezelőfelület;
- Nagy felbontású képek: 720-2048px-ig;
- Egyszerűbb tagelés, fel- és letöltés;
- Lightbox;

Ezekkel a változásokkal elgondolkodtató egy komolyabb Facebook alapú portofoliót fenntartani. Hátránya marad így is, igaz a pofonegyszerűen elérhető 500millió felhasználóban rejlő előnyök messze túlmutatnak rajtuk. És akkor a kereskedelmi felhasználásról még nem is esett szó. Facebookos -képenként likeolható-sharelhető Nagyítás galéria? Hm?

A legnagyobb gond, hogy még mindig ott lesznek a reklámok. Ez nem túl elegáns megoldás a fotóink mellé. Ott marad a képek alatt a komment doboz, amivel sok zavaró elem kerül a fotok alá, mellé. Ezek apróságoknak tűnnek, de velük mégsem egy letisztult online galériát kapunk, csak ingyenes reklámfelületet.

Amint elért hozzánk is a fejlesztés, én bizony belevágok az internetbe. Nem komoly portfolio oldalnak (az most készül), de talán a levlifestream-es tumblr helyett-mellett fogom használni. Megmarad a Flickr, mert az ottani közösséget is kedvelem, és persze készül az önálló site is. Talán ez az ideális felállás.




Szélmalomharc a lopott fotók ellen

Don Quijote a mai napig számtalan formában talál magára és sárkányaira. Legújabban a lopott, kredit nélkül felhasznált képek ellen veszi fel a küzdelmet Facebookon.

http://www.facebook.com/fotosokszegyenfala -Fotósok szégyenfala csoport
"Küzdelem a kép- és szöveglopások, szövegmásolások ellen."

Talán leírni is felesleges, mennyire veszett ügyet vállal magára a csoport. A kép- és szöveglopásokat - ha lehet is ellenük utlólag bármit tenni, perelni, levetetni - megelőzni vagy megszűntetni lehetetlen (a szöveglopás pedig külön lolkategória).

Annál viccesebbek az első reklamálók által sérelmezett képlopások.(Na meg azok, akik a csoportnevet féleértve más fotósokat kezdtek kritizálni a silány munkájukért.) Sok esetben olyan fotós reklamál, aki maga se nem számlaképes, de még a szakmája sem köthető fotográfiához (gyk: nem fotóz rendszeresen, állandó minőségben stb). Nem adott semmilyen feltétele ahhoz, hogy a képét az azt felhasználó oldal akár pénzzel, akár külsős megrendelésekkel honorálni tudja.

A kredit persze mindenkinek jár. Súlyos hibát követ el bárki, aki forrás nélkül használ fel képeket. Tüzes vassakkal szurkálják élete végéig (és tovább) nagyfarkú négerek a börtönben azt, aki ilyet tesz. Valós kárt viszont a legtöbb esetben nem okoznak az oldalak egy flickrről vagy iwiwről ellopott fotóval.

A kredit legjobb esetben is csak morális támogatást jelent. Ritkán vezet valós megrendelésekhez, pénzhez. Az ilyen módszerekkel operáló oldalak (nézzük végig a csoportban linkelt címeket) silány minőségű, legalja termékek. Nem innen fognak senkit felfedezni a potenciáis ügyfelek.

Az ilyen sokadvonalbeli oldalak közel nulla költségvetésből működnek ideig-óráig. A legtöbb nem éli meg az egy évet sem.

(tudom, oda lehet írni hogy de csodák mindig előfordulnak)

Más kérdés a mások esküvői portfoliójával házaló ál-fotósok esete. Fotóst kereső párok talán elég könnyen észrevehetik, ha valaki egy házibarkácsolt, nagybetűs gagyi oldalon feltűnően jó képeket tesz közzé. Nekem legalábbis mindegyik ilyen oldalról ordított a hamisítás.

Online fotómegosztás mellett elkötelezett fotósként azt mondom: aki nem szeretné hogy a képei bárhol feltűnjenek a neten, az ne tegyek őket a netre. Az ízléses vízjel használata még határeset, de az sem garancia a lopások ellen.

Ha valaki a fotózás és megosztás szeretete miatt tölti fel a képeit, ne törődjön vele ha lopják őket. Fogja fel elismerésnek. Bármilyen más ellenszolgáltatást úgysem kapna értük. (szar ügy, de ez van)

Aki így akar -  nem is tudom - híres lenni, az inkább abba gondoljon bele, hogy a jó minőségű képeivel a fizetős megrendelések ellen dolgozik, maga tartja fenn a rendszert ami ellen reklamál.

Ha megélhetési célokból, akkor rakjon össze egy portfoliót, reklámozza magát. Így fog ügyfeleket találni, nem xyportálon felhasznált képei alatti képalákból.

update: A csoport tagja közt van olyan is, aki szerint a beállításokat, pózokat és a retusálási technikákat is lopják. Na ez ellen vegyük fel a harcot! De előbb elmegyek és levédetem a f1/2000 F2.8 ISO200-t együttes használatát, valamint a kézenfogva sétálás erdőben c. pózt.

Lightroom munkafolyamat - Rendszerezés

A szeptemberi két esküvő sokmindenre megtanított. Az első dolog, hogy nem optimálisan rendszereztem eddig a fotóimat Lightroomban. Kitaláltam egy sokkal átláthatóbb rendszert, hogy a ltrm virtuális mappáiban és intézőből is könnyebben átláthatók maradjanak az  anyagok.

!Figyelem! A bejegyzés teljesen érdektelen mindenkinek, aki nem használ Lightroomot, vagy hasonló képrendszerező szoftvert. Lightroom userek számára viszont nyomokban mogyorót tartalmazhat.


Mit vegyünk az új 35mm 1.4 Nikon helyett?

Egy Fuji X100-ast.

Lassan egy hetes hír, hogy a Fuji bejelentette a hibrid keresős, ~35mm ekviv. fixis gépét, az X100-at. Elég csak ránézni a termék fotóira és az emberből rögtön kikívánkozik az az egy szó, ami általában vásárláshoz szokott vezetni: KELL.

Nekem legalábbis kellene egy ilyen gép. Ezt vinném magammal utácra, sörözni, turistáskodni, kirándulni - mindig amikor nem a nyolc kilós táskát akarom cipelni. Valamelyik nap előjött egy beszélgetés során az új 35mm 1.4 Nikon obi és a horror ára, most azt mondom ez a gép inkább megérné a pénzét ahelyett.

Ha lehet hinni a pletykáknak ~500e HUF körüli összegért jut majd el Európába, ami elérhetővé tehetné azok számára is, akik egy Leicáért sóvárognak hosszú évek óta.

Ha a többi pletyka is hihető, 2011 elején kerül piacra. Abban az évben is pont akkor van szülinapom. Ha valaki szeretne meglepni, kezdje el a Japán ismerőseit hívogatni, hogy mihamarabb elhozhassa nekem.


Ötmilliárd Flickr fotó, azabaj?

Alaposan megosztotta a fotós közösségeket a hír, hogy flickrre valaki feltöltötte az ötmilliárdodik fotót. Szakmai blogok szomorúan veszik tudomásul, hogy percenként háromezer új kép kerül feltöltésre, elönt minket a mocsok, szépen lassan megfulladunk az igénytelenség sártengerében.

Biztos ez? -Hosszú post a kattintás után