Adott egy főiskolai hallgatói lap, hozzá anyagi és technikai háttér, ami lehetővé tenné, hogy egy színvonalas, kézbe vehető valami kerüljön az asztalokra hónapról-hónapra. Egy újság, amit a hallgatók írnak és szerkesztenek legjobb tehetségük szerint, egy főiskolán, ami ennek a menetét tanítja három évig a gyermekeknek.
Tavaly fél évig én is próbálkoztam a szerkesztéssel, de akkor néhány régebben tárgyalt ok, és a saját maximalista hozzáállásom miatt inkább felhagytam a dologgal, nem is igazán érdekelt, egészen mostanáig. Anno én is megtapasztaltam a buktatóit, tisztában vagyok egy ilyen lap korlátaival és lehetőségeivel egyaránt, ezért mondok véleményt a jelenlegi helyzetéről, ami siralmas.
Nem arról van szó, hogy nem a megfelelő emberek csinálják. Személyesen ismerem őket, ők is tudják - sosem titkoltam - mennyire ismerem el, vagy tartom hülyeségnek a munkájukat. Ezért állok értetlenül az előtt, amit művelnek. Két dolognak biztos nincs helye akármilyen sajtótermékben, legyen az egy utcai szórólap, vagy hallgatói újság, vagy az ország leghíresebb napilapja: Sértődésnek, és érthetetlen marhaságoknak.
El kell dönteni: hülyének nézzük az olvasót, lenézzük az olvasót, vagy szeretnénk (és teszünk érte), hogy valaki kézbe vegye és olvassa, amit elérakunk?
Én tudom, hogy ezt a _hulladékot_ mennyire poénnak/művészetnek/komolynak szántátok, de nem ártana elgondolkodni azon, hogy néhány bennfentesen kívül az ilyen poénok senkinek nem esnek le, kifele annyi látszódik az újságból, hogy ez egy szánalmas gyermeki próbálkozás, amire valaki vakon adja ki a százezreket.
A negatív kritikán nem megsértődni kéne. Pláne nem egy szerkesztőnek. Ha valami szar, arról előbb-utóbb meg fogja mondani valaki, hogy szar. Egyformán kell kezelni ha ismerős vagy barát az a valaki, és akkor is ha tényleg csak egy ’valaki’. Erről szól az élet, ez van. Az egész történetben az zavar, hogy a lehetőség ott van a színvonalas végeredményre, tudnátok ezt jobban is csinálni.
Az zavar, hogy külső szemlélőként látom, hogyan ível lefelé az újság színvonala. Azé az újságé, amibe én is bedolgoztam.
Nem okoskodni szeretnék, de üljetek le átbeszélni ezt a dolgot. Mutassátok meg mindenkinek akinek ott van a neve az impersszumban, hogy gyerekek: ez van, egy senki a blogján ezt gondolja rólunk.
Ha ezt közösen végiggondoljátok, és nem csak úgy tekintetek a lapra, mint valami elszállt művészeti önkiteljesítés csúcsára, vagy poénra, többre lehetne képes a komm’.
(Ez volt az utolsó post a régi blogon, gondoltam átemelem, hogy ezzel is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése