Nikon lencse szimulátor

Objektív vásárlás előtt örök dilemma (DX forumátumú váz tulajoknak legalábbis), hogy fullframe-re tervezett objektívet vásároljunk a DX-es vázra, vagy kifejezetten a kisebb érzékelőmérethez gyártott DX-es optikákat válasszuk.

Nagylátószög esetében akár 10-20 foknyi is lehet az eltérés a lencsék által alkotott kép látószöge közt (azonos átfogású DX és FX), alaposan meg kell fontolni mire lesz szükségünk. A döntésben látványos segítség a Nikon Lens Simulator alkalmazás, amivel tesztelhetjük, milyen képet fog adni a vásárolni tervezett optika a vázunkon, összehasonlíthatjuk ugyanazt a gyújtótávolságot a kétféle lencsetípussal és érzékelőmérettel.

A kínálatban értelem szerűen csak Nikon optikák szerepelnek, de a 3rd party gyártók objektívjeit is tesztelhetjük a rendszerrel, ha tudjuk hogy a kiszemelt optika milyen érzékelőhöz lett tervezve. Tokináéknál az objektív nevében a DX jelzés jelenti a cropolt vázhoz tervezett lencsét, Sigmánál a DC, Tamronnál pedig a Di-II.

New York Times Global Mosaic - Budapest, Hungary@15.00(UTC)


Így készült: Budapest 100 éve és most - összehasonlító fotógaléria

Közeli kapcsolatba kerülhet bárki a történelemmel, ha a HVG galéria után kedvet kap hasonló fotók készítéséhez saját környezetéről, vagy kirándulni indul az archív felvételek alapján a városban. Ki tudja, talán azokat a képeket fogja valaki 2100-ban felhasználni, amiket mi most megcsinálunk.

Előkészület

Első lépés (egyben az első akadály) maga az archívum, amire a Tumblr végtelen bölcsességtengerében találtam rá hh-tól. Rettentő rosszul összerakott, nehezen kezelhető adatbázis. Talán csak IE alól működik rendesen, a felugró ablakokat engedélyezve. Kereshetünk benne utcanév és épületek alapján is, mindkét módszer egyformán nehézkes.

A képek kiválogatása után érdemes felfűzni őket valamilyen rendszerbe, megtervezni egy útvonalat amin a legrövidebb idő alatt bejárhatók a helyszínek. Én iphonera másoltam a képeket egy galériába, aztán a telefon térképén végigjelölgettem a pontokat, ahol meg kell állni fotózni. Ez triviális dolognak tűnhet, de így is előfordult, hogy oda-vissza rohangáltam két hely között, mert kihagytam valamelyiket.

Sokan írták – jogosan – hogy nem sikerült az eredeti perspektívából / kivágással csinálni a képeket. Ennek több oka volt, sajnos nem mindegyik kiküszöbölhető.


A 1900-as években használt formátum és a lencsék is eltérnek az általam használt NikonDX méretű érzékelő és a Tokina12-24 nyújtotta képtől, emiatt eleve változik a perspektíva. Ez a kisebbik probléma, a változás nem lenne annyira szembeötlő.

A legtöbb helyen (DX-ben számolva) 17-50mm között kell dolgozni, bárki nekivághat egy kitben vásárolt dslr géppel vagy egy kompakttal is. A lényeg, hogy egy-két emelet magasra jutva, perspektikus torzítás nélkül fotózhassuk az épületeket. A legideálisabb optika a feladatra egy 24-70 körüli átfogású, jó minőségű lencse, a torzítás minimalizálására.

Terepmunka

A játék nem is annyira a technikáról, inkább a helyszín felkutatásáról szól. A legtöbb helyen, ha maga az épület nem is, a környezet alaposan megváltozott. Az utcákat kiszélesítették, házakat építettek vagy bontottak el, a Gellért hegyet benőtte az erdő, a hidakat lebombázták és átépítették a század során.

A munka során a telefonon lévő képeket használtam támpontként. Meg kell találni azt a hangsúlyos elemet a képen, amit a legpontosabban szeretnénk visszaadni és ahhoz komponálni hozzá a környezetet. A pontos tájolásban/komponálásban jó segítség lehet például az épületek ablakait számolni, vagy díszítő elemeket és a képszéleket alapul venni.

Az archív fotók szinte kivétel nélkül 2-3 emelet magasból készültek, én azt sem tartom kizártnak, hogy létrát is vitt magával a fotográfus, vagy forgalomirányító bódék lehettek az út mentén, amiből az utcaképeket fotózta.

Ma ezek a pontok lakóházak vagy irodaépületek, ahol csak a szerencsén múlik, hogy sikerül-e bejutni. Általában kedvesek voltak a tulajdonosok és beengedtek, de ugyanennyi helyről el is küldtek. Ne feledjük: irodákból, boltokból csak a tulajdonos engedélyével készíthetünk felvételeket!

Érthető, hogy nem szívesen enged senki idegeneket a házába, vagy csak épp nincs otthon, esetleg rosszkor zavarunk. Ezeket kivédeni sehogyan sem lehet, többször visszajárni ugyanoda pedig végképp illetlenség. Volt olyan házaspár is, aki azzal hajtott el, hogy a HVG-t nem engedi a lakásába, mert csúfot űztek Viktorból a múlt heti címlappal. Fel kell készülni az elutasításra.


Ha meg is találjuk a tökéletes helyszínt, rengeteg apró elem zavarhatja a látványos fotó elkészítését: belógó kábelekbe, fák lombkoronáiba, hatalmas reklám feliratokba és közúti forgalomba fogunk ütközni. A teljes pontosság helyett érdemesebb szem előtt tartani, hogy a képünk önmagában is elfogadható legyen. Úgy komponálni, hogy a legkevesebb zavaró elem kerüljön a képre.

Utómunka

A legegyszerűbb módszer photoshopban megnyitni a képünket, majd egy új layerre másolni az archívumból letöltött fotót. Mivel a scannelt képek felbontása elég alacsony, érdemes a sajátunkat is 900-1000px körüli méretre kicsinyíteni.

A régi felvételt ezután átlátszóvá téve addig kell alakítani, amíg a legtöbb ponton fogja fedni a fotónkat. Az így kapott layereket külön-külön elmentve készen is vagyunk. Photoshopban a lencse torzítását is korrigálhatjuk valamennyire, a képminőség rovására.


Archívumra fel! A magam részéről biztos folytatom még a sorozatot.