Egy szakmai észrevétel a Thor moziról

A Thor egy szar film. Ráadásul van egy idegesítő hibája még, ami kimaradt a kritikából.

Ez pedig a ferde kamerakezelés, ami filmben hasonlóan amatőr komponálási hibának számít, mint fotózásban.

Azzal talán nem mondok senkinek újat, hogy a kép fekvő formátumban szép. Akkor természetes. Abból kell kihozni, amit csak lehet. Az álló képnek is megvan a létjogosultsága, de meg kell magyarázni, miért indokolatlan a használata (persze ez nem aranyszabály, van amikor tényleg álló kell. Akkor álló kell. Kész.)


Aztán van a harmadik eset, amikor 20-30-45 fokban elforgatva a kamerát, kapunk egy ilyen lejtőn csúszkálós képet. Ennek is van helye, de talán még jobban meg kell magyarázni, mi a célunk vele.

Ha nem következetes ez a döntögetés, az egy dolgot jelent: (amit a Thor esetében is) egyszerűen a halál unalmas jeleneteket próbálja feldobni vele a rendező. Mert sokkal érdekesebb, hogy 30 fokban eldöntött sivatagban sétál három szereplő a benzinkút fele. Meg a párbeszéd is mennyivel érdekesebb már így, hogy ki akar csúszni a kép a vászonról. Not.

Eddig jól megvoltunk döntögetés nélkül: szép díszletek, jól kitalált jelenetek, megkomponált képek, játék formákkal, fényekkel. Ezzel a hagyománnyal úgy tűnik 2011-ben már ideje szakítani. Elég megdönteni a kamerát, a paraszt majd csodálkozik a moziban.

Ez jusson eszetek majd legközelebb, ha elkezditek döntögetni a fényképezőgépet.

Élő közvetítés a fotoklikken a tripontos előadásokról


Szerintem nem tartana sokból kiírni előre, ha valamelyik előadást mégsem közvetítitek.

El tudtam volna menni. Közbejött egy kis szervezni való, amit kényelmesebb volt gép előtt intézni, és gondoltam így nem maradok le Dezső Tamás mai előadásáról a Tripontban.

Rosszul gondoltam.

A csernobili atomkatasztrófára emlékezünk ma


Én pedig találtam egy érdekes történetet azokról a fotósokról, akik az első képeket készítették a katasztrófa után. Érdemes elolvasni, meg a többi cikket is a HVG.hu mai tematikus címlapján.

Ahol egyébként két remek nagyítás is van ma a témában:
Csernobilt visszafoglalta a természet
Kik laknak ma a csernobili erőmű környékén?

és bár nem fotósról szól, de tbg is összerakott az indexen egy anyagot Vlagyimir Sevcsenkóról, aki operatőrként dolgozott a helyszínen.

Amikor a Lightroom megadja magát

Az előző posztban jelezett hatalmas probléma a biciklis lányos képek retusálásával: a Lightroom brutálisan (irreálisan?) durva erőforrásigénye a brushokkal.

Egy közepesen erős laptopról dolgozom (Toshiba Satellite A660): i5 M430 - 2.27Ghz dualcore proci, 4giga ram, 64bites OS alól. Ezzel a konfiggal, ha nem is hasítom a biteket, de az alap feladatok röccenés nélkül futnak.

Behúzok 100-200 képet, katalógusba rendezgetem, ráhúzok a képekre egy-egy presetet, tologatom kicsit a csúszkákat, exportálok, ezekkel nincs semmi gond.

De hogy ugyanezzel a konfiggal képtelenség legyen nyolc képet részletesebben retusálni, azt picit túlzásnak érzem. A képeken annyi volt az utómunka, hogy a vakuval megvilágított lányokat egy brushhal kivilágosítottam, körülöttük a környezetet meg visszahúztam:



A probléma akkor kezdődött, amikor egy brushból elkezdtem törölni, hozzáadni részeket, és ezáltal kilométeresre nő a kép history-ja, ahova a Lightroom minden lépést elment a képről. Ez tíz-tizenöt módosítás után teljesen megzabálja mind a 4 giga memóriát, és a program ezután használhatatlanná válik.

A brush másodperceket késik, nem lehet utána egyik képről a másikra átugrani, és nagyjából semmilyen műveletet tovább végezni. Be kell zárni a Lightroomot, és újra megnyitni, hogy haladni lehessen.

És ez bizony gáz.