Az 1917-től induló arhívum nem csak a vonalak építését és a metrózás mindennapjait mutatja be. Megemlékezik a nagyobb balesetkről és természeti csapásokról is. A szokásos életképek mellett sok kép van balesetekről, beázott állomásokról, különleges intézkedésekről (2001-es terrortámadások után) - minden fontos eseményről, mely a század során hatással volt a metróra.
A folyamatosan változó hálózatban egyetlen dolog tűnik állandónak: az utasok. 1920-ban ugyanúgy ugranak át a korlát alatt a potyázók, a bohóc ugyanúgy támasztja a metró oszlopait, az öltönyös figura az összegraffitizett kocsin utazva éppen olyan idegennek hat, mint 2006-ban.
Ha nem is megdöbbentő, de mindenképp érdekes ezt a hasonlóságot követni miközben átnézzük a több tucat fotót. BTW: Megvan mindenkinek Bődey János 'BKV, ahogy az utasok sohasem láthatják' sorozata a HVG Nagyításban?
Az archívum mellett a Metropolitan magazin (ez a New York Times vasárnapi kiadása) leküldte a NYT fotósait egy napra a föld alá. A 3-4 fotós eltérő témákat kapott, így bepillanthatunk a New York-i metró egy napjának minden részletébe, a reggeli csúcstól az utasok és nem mindennapi utazókon át a hajnali karbantartásig.
Az ő galériájukat a NYTimes Lensblogon találjátok:
ja, és a New York-i metró még mindig jobb, mint a tokiói:
Ja, en is utazok vele, szinte naponta.
VálaszTörlésEn szeretem. Az ott megjeleno tomeg sokfeleseget, a keregetok kreativitasat es tiszteletteljes beszedet - a lenti szines eletet.
Szerencsere eltuntek az agyonfirkalt kocsik, a veszelyes, aluljarokban lofralo egyenek.
Tisztabb, kulturaltabb, biztonsagosabb ma a New Yorki metro, mint pl a '70-es evekben.