(most majd bosszankodhat hogy a saját portfoliójára mutató url-t elnyomják a keresőkben a WPP hírre mutató linkek. hehe)
A nagydíjat pedig Jodie Bieber nyerte ezzel a portréval. Egy kis adalék a képhez: A Time magazin tavaly hatalmas port kavart a fotóval és a hozzá készült riporttal. Az anyag
Mi történik, ha elhagyjuk Afganisztánt? címmel jelent meg a magazinban, ami aztán komoly vitákat gerjesztett a nemzetközi sajtóban, a lassan egy évtizede húzódó háborúval kapcsolatban. A NYTimes összeszedte a legfontosabb kapcsolódó írásokat a témában: erre lehet mazsolázni belőlük.
Itt olvasható Aisha Bibi története is, akit hugával együtt szüleik elajándékoztak egy tálib családnak, hogy így vessenek véget egy gyilkosságból induló vitának. A lány megszökött, a családfőnek azonban sikerült kiderítenie hol bujkál. Mikor rátalált Kandaharban, büntetésből megcsonkította az arcát, majd magára hagyta meghalni. Pastun hagyományok szerint.
Aishát egy nemzetközi segélyszervezet munkatársai találták meg, életét éppen hogy meg tudták menteni. A lány a szervezet táborából került végül Amerikába. A történet azért ennél több irányba ágazik: sokak szerint ugyanis az ilyen, nőknek menedéket nyújtó táborok Afganisztánban egyben a prostitúció fő kiszolgáló bázisai is. A kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket állítólag mindkét oldalról kihasználták.
Ha úgy tetszik, a World Press Photo idén megtalálta az új afgán lányt McCurry híres portréja után. Igaz koránt sem olyan körülmények közt, mint az 1985-ös portrén.
Anonymus Pictures of the Year 2011
A WPP-vel egy időben pedig folyamatosan érkeznek a hasonlóan rangos szakmai elismerést jelentő Pictures of the Year 2011 győztesek is. Itt február 7 és 22 között tart a zsűrizés, naponta posztolják a győzteseket kategóriánként.
Spot news-ban például ez a fotó nyert ma: untitled by anonymus
Érdekesség, hogy ezen a pályázaton nem írják ki a fotós nevét a győztes kép mellé. Ezt az elhúzódó zsűrizéssel indokolják: nem szeretnék ugyanis, hogy a fotós kiléte befolyásolja a zsűritagokat a döntésben.
Furcsa gyakorlat ez. Látszólag tudomást sem vesznek róla, hogy feltalálták már az internetet. A nyertes képek ezernyi más oldalon is feltűntek már az éven, a szakmai zsűri pedig biztosan találkozott már egyik-másik sorozattal, nem teljesen ismeretlenül látnak neki a válogatásnak. Főleg, hogy a POY és a WPP győztesei között is elég sok az átfedés.
Bár lehet hogy a zsűrit egész évben zárkában tartják, és csak képeket válogatni veszik elő őket. Ez esetben még furcsább a gyakorlat.
Emiatt számomra menthetetlenül dinoszaurusz érzés lengi körül a POY-t. Talán a szakma csúcsát jelentő elismerés többet érdemelne, mint egy cím és alkotó nélküli galéria.
és ha ez a két rangos pályázat nem lenne elég egy hétre, nemsokára érkeznek a Best of Photojournalism nyertesek is, márciusban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése