A következő címkéjű bejegyzések mutatása: "new york times" afganisztán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: "new york times" afganisztán. Összes bejegyzés megjelenítése

Fotózzunk Atombombát!

Nukleáris fegyverek tesztelésének megörökítése céljából keresünk megbízható operatőröket. Érdeklődni a következő telefonszámon, illetve személyesen a legközelebbi Uncle Samnél.

Ma már talán kevesen vállalnák el az állást, 1947-ben azonban 250 fős stábot toborzott az amerikai hadsereg a legnagyobb hollywoodi filmstúdióktól, az atombombák tesztjeinek dokumentálásához. Az '50-es években a hadsereg által üzemeltetett Lookout Mountain studió egymaga annyi anyagot dolgozott fel, mint amennyit közben a teljes hollywoodi filmipar. Közel 6.500 film, ugyanabban a témában.


A különbség, hogy míg a hollywoodi filmeket megismerte a világ, a hadsereg anyagairól 1997-ig nem is lehetett hallani. Készítőinek - Atomic Filmmakers stáb - kilétét nagyobb titok övezte, mint a bombákat fejlesztő tudósok személyét.

 Bill Clinton elnöksége alatt kezdték el nyilvánosságra hozni a felszíni és légköri tesztekről készült felvételeket, az újrafeldolgozás a Bush adminisztráció alatt szakadt meg 2001-ben, a terrortámadások után.

A felvételek dokumentáció mellett főleg tudományos célokat szolgáltak. Segítségükkel pontosabban lehetett előre tervezni a bombák által elérni kívánt hatást, tanulmányozni a robbanás során keletkező lökéshullámokat és a detonáció egyéb hatásait. Néhány felvétel a mai a napig is titkosított, a bombák alakja és mérete ugyanis tervezési titkokat fedhet fel.


Cool guys don't look at explosions

A operatőrök kezdetben alig néhány kilométerre állították fel a kamerákat a robbanás középpontjától, hagyományos módszerekkel, egyszerű védőruhában filmeztek. Beszámolóik szerint a lökéshullámok többször is fellökték őket a felszereléssel együtt, a filmet pedig könnyen tönkretehette az erős fény és a robbanás ereje. A kamerákat már a detonáció előtt el kellett indítani, a robbanás által keletkezett fizikai hatások alatt alig tudták kezelni az eszközöket.

A bombákkal együtt a filmes technika is fejlődött: a hidrogén bombákat már 30km-ről filmezték, speciális bunkerekből és repülőgépekről (ami szintén kevésnek bizonyult néhány esetben).


A filmezésre használt technika jóval meghaladta a kor hollywoodi eszköztárát. Az robbanások felvételére fejlesztett kiegészítők csak évekkel később jelentek meg polgári használatban: Speciális szűrők, por és ütésálló vázak, repülőgépre szerelhető kamerarendszerek, fejlett vetítőgépek, extrém lassított felvételekre képes felvevők - csak néhány dolog amit a filmgyártás az atombombák tesztelésének is köszönhet.

1963-ig dokumentálták az összes atomrobbantást földön, vizen és levegőben, ezután munka nélkül maradt a filmes stáb nagy része. Ebben az évben írták alá az atomhatalmak azt a rendeletet, mely megtiltotta a felszíni robbantásokat, így azok a föld alatt folytatódtak tovább.

1997-ben az első filmek nyilvánosságra hozatala utána az AFI (amerikai film intézet) kitüntette a Atomic Filmmakers még élő tagjait. Azt a néhány tucat embert, aki nem rákban halt meg az évek során.


Az operatőrök közül a 75-éves George Yoshitake adott nemrég interjút a New York Times-nak. Az audio slideshow mellett néhány lenyűgöző fotó is elérhető a robbantásokról a NYTimes interaktív oldalán - az illusztrációnak használt képek is innen vannak.

Ha kíváncsiak vagytok néhány nyilvánosságra hozott videóra, a Nevada Site Office online könyvtárában van pár tucat. Nagyon komoly a korabeli narrátor hangja némelyik alatt.

Atombombás témában pedig írtam én is nemrég, a Hiroshimai bombázás évfordulója alkalmából.


Egy iphone bőven elég?

Még ha a legjobb kamera mindig is az lesz, ami épp nálad van (Chase Jarvis? vagy Ansel Adams?) az iphone egyáltalán nem az.

Nem tudom, hogy az AP-s afganisztáni sorozattal indult-e ez az őrület, de azóta kijött egy moszkvai iphone riport is a NYT Lensblogján, és ma ráakadtam az Alleyes iphone view of india galériájára.

Az amúgy is gyengén muzsikáló telefonos optikák közül talán az iphone kamerája a legrosszabb. Ezen az egydolláros polariod appok, meg a PSmobile sem fognak segíteni, csak trendi effektekkel elfedni. Miért akarna akkor bárki, tudatosan, szar minőségű végeredményt produkálni? A választ talán a Simpsons (s21ep16) eheti része adja:

"Hey! As a youth, if i dont hear a computer word every couple of sentences, im outta here."

Egyszerű néző csalogatásról van szó, nem többről. A kutya sem kíváncsi már az afganisztáni sorozatokra, amiket hetente - havonta - naponta? az arcunkba tolnak, lassan kilence éve. Fel kell dobni valamivel az unalmas harctéri tudósításokat.

Szó sincs arról, hogy az egyébként kiváló riporter meg szeretné mutatni, hogy egy iphonennal is remek pillanatképek készíthetők. Sokkal inkább arról, hogy iphonennal kell odacsalogatni a látogatót a galériához, mert a 'weekly afghanistan' sorozatot már egyre kevesebben nézik.

Ha innen közelítjük meg, akkor elég szomorú az ilyen riportokat végignézni, bármennyire is hangulatos életképek valójában.

(a szerző ettől eltekintve boldog iphone tulajdonos)