Szerintem nem tartana sokból kiírni előre, ha valamelyik előadást mégsem közvetítitek.
El tudtam volna menni. Közbejött egy kis szervezni való, amit kényelmesebb volt gép előtt intézni, és gondoltam így nem maradok le Dezső Tamás mai előadásáról a Tripontban.
Én pedig találtam egy érdekes történetet azokról a fotósokról, akik az első képeket készítették a katasztrófa után. Érdemes elolvasni, meg a többi cikket is a HVG.hu mai tematikus címlapján.
Az előző posztban jelezett hatalmas probléma a biciklis lányos képek retusálásával: a Lightroom brutálisan (irreálisan?) durva erőforrásigénye a brushokkal.
Egy közepesen erős laptopról dolgozom (Toshiba Satellite A660): i5 M430 - 2.27Ghz dualcore proci, 4giga ram, 64bites OS alól. Ezzel a konfiggal, ha nem is hasítom a biteket, de az alap feladatok röccenés nélkül futnak.
Behúzok 100-200 képet, katalógusba rendezgetem, ráhúzok a képekre egy-egy presetet, tologatom kicsit a csúszkákat, exportálok, ezekkel nincs semmi gond.
De hogy ugyanezzel a konfiggal képtelenség legyen nyolc képet részletesebben retusálni, azt picit túlzásnak érzem. A képeken annyi volt az utómunka, hogy a vakuval megvilágított lányokat egy brushhal kivilágosítottam, körülöttük a környezetet meg visszahúztam:
A probléma akkor kezdődött, amikor egy brushból elkezdtem törölni, hozzáadni részeket, és ezáltal kilométeresre nő a kép history-ja, ahova a Lightroom minden lépést elment a képről. Ez tíz-tizenöt módosítás után teljesen megzabálja mind a 4 giga memóriát, és a program ezután használhatatlanná válik.
A brush másodperceket késik, nem lehet utána egyik képről a másikra átugrani, és nagyjából semmilyen műveletet tovább végezni. Be kell zárni a Lightroomot, és újra megnyitni, hogy haladni lehessen.
Volt rá közel egy óránk, hogy találjunk, megállítsunk, beszéltessünk minél több biciklis lányt, míg elsétáltunk a Bazilikától... a Gödörig. Próbáltam kihozni a legtöbbet a helyzetből, de nem volt idő igazán jól megcsinálni.
Mindig csak ezek a rohadt kifogások, mi. Ez a két kép a kedvencem a többi közül.
Kata (ő volt a legaranyosabb amúgy)
Ági
Oldalról, vakuval vannak meglőve mindannyian a sorozatban, bár ez kitalálható. Meg lehet nézni őket nagyban is flickr-en (Kata, Ági), és akkor látszódik mennyire elkontárkodtam a brushokat is pár helyen.
Viszont leírom majd egy következő posztba, hogy mi volt a hatalmas para az utómunkával.
Elhunyt Tim Hetherington, a Vanity Fair fotósa (j), három másik fotóriporter: Chris Hondros (Getty), Guy Martin (Panos) és Michael Brown pedig súlyosabb sérüléseket szenvedett, mikor Kadafi fegyveres erői a mai napon lerohanták Miszrátát.
*Ma reggelre a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe Chris Hondros is.
Tim utolsó Twitter bejegyzésében még a válogatás nélküli fegyveres tűzről tudósít - Kadafi harcosai kérdés nélkül nyitnak tüzet mindenkire - néhány órával később már a Human Rights Watch jelenti halálhírét. Szerkesztőjének küldött utolsó e-mailjében arról tájékoztat, hogy egy nagyon érdekes anyagot készülnek összehozni.
Annak ellenére, hogy a felesleges erőszak felett érzett értelmetlen dühön kívül mást nehéz hozzátenni a témához, azért nem árt emlékezni, hogy mindannyian szabad akaratukból tudósítottak Líbiából, vállalva a kockázatokat.
Minden tisztelet, és néma bólogatás.
- Tim Hetherington négyszer nyert World Press Photo díjat, legutóbb 2007-ben, Afganisztánban szolgáló katonákról készített anyagával. Egy évet húzott le tudósítóként a valley of death-nek becézett zónában, tapasztalataiból nemrég filmet is rendezett (Restrepo), amit tavaly Oscar díjra jelöltek.
Tim Hetherington naplója - húsz perces rövidfilm a fotóstól, arról, mit látott a munkájában, mi vitte előre, bele újabb és újabb konfliktusokba:
Tumblr-en pörgött erről pár napja egy topik, de most a The Atlantic képszerkesztőinek is felkeltette a figyelmét ez az újfajta ábrázolásmód, ami jól ötvözi a mozgókép nyújtotta dinamikus hangulatot az illusztrációnak szánt képek megszokott stílusával.
Az ötlet tulajdonképpen nem új. Az animgifeket már régóta szeretjük (z0r.de mindörökké), de ezekkel a képekkel egy teljesen más felhasználási módja is kibontakozni látszik a technikának. Felhasználóbarátabb, könnyebb, egyszerűbb mint a flash, és minőségromlás nélkül lehet igényes illusztrációnak használni.
Jamie Beck New york-i fotós adta ötletének a cinemagraph nevet, tumblr-én rengeteg hasonló mozgóképet lehet megnézni, de azt hiszem ebből az egyből is jól átjön a hangulata.
Nem tudtom, ti hogy vagytok vele, de bennem az az érzés kezd egyre erősebb lenni, hogy a kép már tényleg kevés. Kíváncsi vagyok mi történt az exponálás előtt, mi történt utána, de nem akarok tízperces videókat nézni. Az ilyen 2-3-5-10 másodperces, jól kiválogatott snitteké a jövő, ezt szentül hiszem.
Szeretném küldeni ezt a képet minden (általában nem fotós) ismerősömnek, aki szörnyülködve kérdi, hogy miért nincs lencsevédő kupak az objektívemen, meg nem félek-e az oldalamon hordani így a gépet.
Ez a fotós volt ilyen kis malac, madárfotózás közben (a gép ebben az állapotban működőképes).
Mondjuk, az én vázam is kb. így nézett ki tavaly a Szigeten, mikor a saras képeket csináltam
Az ipad2-vel szemezve azt mondtam magamnak: Egyetlen okot adjon rá az eszköz, amire ráfoghatom, hogy nem csak céltalan örömforrásként használnám, hanem dolgozni is fogok vele. Mióta kipróbáltam, nem tudok elszakadni az érzéstől, hogy nekem mindenképp ipad-en kell olvasgatnom a fotelban ülve, de ezért az élményért egyelőre még halasztanám a vásárlást.
És tessék, ma megérkezett az égi jel: Az Adobe kiadott egy fejlesztői csomagot, amivel ipad alkalmazásokhoz készíthetők kiegészítők, valamint három saját appot, amivel már Wi-Fi-n keresztül, ipad-ről vezérelhető a Photoshop:
Easel - ipad rajzprogram, a kész rajzokat elküldhetjük Photoshopba.
Nav - A toolbarokat és az ablakokat kezelhetjük vele.
Color Lava - A színpalettákban turkálhatunk, rendezgethetünk.
Pár hete hirtelen felindulásból elkezdtem összegyűjteni a Readerembe az összes magyar fotóblogot. Persze ez egy lehetetlen vállalkozás.
Túl széles az internet ahhoz, hogy minden fotóblog felkerülhessen a listára (csak a freeblog rendszerében közel ezer fotóblog van jegyezve - ki tudja, mennyi az inaktív?). Nem is állítanám ezért, hogy az itt szereplő blogok a legnépszerűbbek, vagy legjobbak. Egyszerűen csak ezeket találtam meg eddig.
A Magyar Képmesék egy Facebook csoport lesz, ami ajánlóként fog működni ezekhez a blogokhoz. Olyan képek kerülnek majd bemutatásra, amik megtetszettek a hírfolyamból. Nem fotókat fogok lopkodni a fotóblogokról, csak linkeket adok a bejegyzésekhez.
Teljesen szubjektív válogatás lesz. Szeretnék az átlagosnál picit igényesebb színvonalat tartani. Ha ez azzal jár, hogy kevesebb lesz a tartalom, vagy egy blog sokszor ismétlődik, akkor ez van. Legyen a szerzőnek is jó érzés a kiemelés, meg legyen a nézők számára is élmény a nézegetés. Ez a cél.
Az alapelvek ezek:
- Jó kép. (hehe. ennyi. minden, ami a jó kép fogalmát szerintem kimeríti. érdekes, meglepő, szép, elkapott, vicces)
- Tartalmas, érdekes, közérdekű írás.
- Nem reklámozni szeretnék. Aki a napi iparosmunkájából csinál blogot (esküvő, csecsemő, portré, stb) nem fog minden bejegyzésével megjelenni.
- Nem fűznék kommentárt a képekhez. Nem szeretnék kritizálni, vagy az egekig magasztalni senkit. Viszont nem tiltom meg, hogy bárki a kommentekben kifejtse véleményét bármelyik képről is. Ez lenne valójában a csoport lényege: beszélgessünk, lájkoljunk, tanítsuk egymást, szervezzünk dolgokat, szerezzünk barátokat, ellenségeket.
