A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fake photojournalism. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fake photojournalism. Összes bejegyzés megjelenítése

Nem csak megrendezték, retusálták is az elmúlt hetek legmenőbb sajtóakcióját

A vilniusi polgármester nemrég tankkal hívta fel a figyelmet a kerékpárútra parkoló autósok ellen indított kampányára. Elég nagy sikerrel. A kép pillanatok alatt bejárt az egész internetset.

Azt az elején tudni lehetett, hogy a dili kedvéért odatett autó csak ócskavas, de a képet utólag is megdolgozták egy kicsit a hatás kedvéért: az akcióhős mögül kiretusálták a műsor egyik producerét, hogy heroikusabbnak tűnjön a jelenet.

Nem szép dolog ez.

 Az AP hírügynökség hívta fel rá először a figyelmet, ők kukázták is a fotót emiatt.

Egy lecke kitartásból Joao Silvától

Felépült Afganisztánban szerzett sérüléseiből Joao Silva, és már munkába is állt a New York Times megbízásából - annak a katonai kórháznak a bezárását fotózta, amelyikben ő is töltötte rehabilitációjának hónapjait.

Silva mindkét lábát elvesztette, mikor aknára lépett Afganisztánban. Súlyos sérülései ellenére az egész balesetet végigfotózta, a lensblogon végigkövethetjük felépülését egészen a múltheti munkába állásáig. - Szerkesztői szerint semmit nem vesztett a munkakedvéből és elszántságából. Mindenképpen egy fantasztikus történet az övé (ami, tegyük hozzá, nem ma kezdődött).

Legyen rögtön két lecke

Nem Silva az egyetlen, aki hasonló sérülések után tért vissza fotózni: egy másik kiváló fotóriporter, Emilio Morenatti is műlábbal dolgozik, miután 2009-ben hasonló körülmények közt vesztette el egyik lábát. Azóta megjárta az arab forradalmakat Egyiptomtól - Líbiáig, most pedig épp a kettős mészárlás utáni gyászt fotózza Norvégiában.

Ezen a videón meg görkorizik:



Igaz-Hamis történelem: hamis a világ leghíresebb háborús propagandafotója

Elég rövid a lista, amin fel lehetne sorolni, mit adott eddig Dagesztán a világnak. Ha sok mindent nem is, legalább a katonát, aki eljátszotta a szovjet zászló kitűzését a Reichstag tetején, 1945. május másodikán (Lehet, hogy a történet még ennyire sem igaz. Ha pontosabban érdekel titeket a kusza történeti háttér, kattintsatok át az urbanlegends blogra).

A fotót Jevgenyij Haldej készítette, és a szovjet Ogonjok magazinban jelent meg először, 1945. május 13-án.

Valójában a zászlót már áprilisban kitűzték a szovjet csapatok, de első alkalommal még reggelre eltüntették a várost védő német katonák (akik két napig bírták még ezután az ostromot). Második próbálkozásra az szovjetek már biztosra mentek, a zászlótűzést csak azután játszották el újra az épület tetején, hogy biztos volt a győzelem.

A fenti kép jelent meg az szovjet lapokban, ami nem csak erősen manipulált, de nem is az eredeti eseményt vagy helyszínt ábrázolja: a fotós választotta ki azt az épületszárnyat, ahonnan legjobban látszik a lebombázott város, a zászlótűzés eredeti helyszíne pedig épp lángokban állt, ott amúgy sem tudtak volna fotózni. Az eredeti zászlótűző katonák helyett három másik látható a képen, akiket a nemes feladatra gondosan (de nem elég alaposan) válogattak.

Az elkészült fotót azonnal bekérette a hadsereg, és a fotóssal együtt hazarendelték a képet egy kis utómunkára. A laborban kiretusálták a felesleges katonát, a zászlót is sokkal látványosabb darabra cserélték, majd hozzáadtak egy kis füstöt a háttérhez, a drámaibb hatás kedvéért.

Viszont nem gondoltak mindenre: a zászlóst támogató katona mindkét kezén, és a zászlóson is több karóra látható. A kép utólagos kiadásaiban ezt az apró bakit is javították, de ekkorra már mindenkinek egyértelmű volt, hogy nem a pontos időt mérték velük szinkronban a katonák.

36 kockát lőtt a tetőn a fotós, ennyi felvételből ollózták össze a legjobb részeket a végleges képhez. Az egyik eredeti fotó így nézett ki:


Ps: Írtam már hasonló témában:

Az egyik bejegyzés az iraki háborúhoz köthető, Szaddám vasszobrának ledöntését mutatja be kicsit más fényben, a másik posztban pedig arról olvashattok, miért is lehet probléma, milyen kérdéseket vet fel egy manipulált fotó.




Képek egy repülőgép balesetről - első kézből

Egy Reuters-es fotós családjával tartott tartott haza Szingarpúrból, amikor elromlott alattuk az utasszállító gép. Két robbanást hallottak, füstölni kezdett az Airbus 330 oldala, lángok csaptak ki a hajtómű felől, a gép egyre durvábban rázkódott, az utasok pánikba estek, a fotós pedig beállította a fehéregyensúlyt, feltolta az ISO-t és elkezdett dolgozni. Hidegvér.

A Reuters fotóblogon el lehet olvasni a történetet.



A további képekből pedig kiderül, hogy pont úgy néz ki egy ilyen baleset, mint a filmekben. A fotós egyébként főleg azt bánja az eset kapcsán, hogy elfelejtett videót is venni. A körülményeket figyelembe véve ezt talán elnézik neki majd a szerkesztői.



A nagy földalatti fotóraktárak egyszerűen menők


Ez a Corbis ügynökség raktára Iron Mountain-ben, ahol ezer négyzetméteren tárolnak közel húszmillió fotót, egy használaton kívüli mészkőbánya egyik szárnyában. (például ezt Albert Einsteinről, vagy Rosa Parksról). 6-7 fok van raktárban, 37% páratartalom mellett, amíg tart a képek kategorizálása. Ha befejezték, az egész raktárat lefagyasztják -4 Celsius-fokra, hogy a képek, negatívok, üveglapok még jó kétezer évig elálljanak.

Iron Mountain-ben nem ez az egyetlen raktár. Itt őriznek még rengeteg videót, magnószalagot, mindenféle kontentot a történelemből. Több nem-túl-szegény magánember is bérel itt széfet, de a legnagyobb partnerük az amerikai kormány: egészségügyi adatoktól kezdve hírszerzési információkon át mindent tárolnak itt, meg ide menekülnek majd a nagyon fontos emberek is atomtámadás elől. (Régen az X-aktákban itt leplezte le Mulder a nagy összeesküvést a kormány és az ufók közt)



A Wired oldalán folytatódik a lista még a hasonló bunkerekről világszerte. (meg ebben a témában raktam össze anno az első Nagyításomat is!)


RPG-vel lőttek egy csapat tudósítóra Líbiában

Elhunyt Tim Hetherington, a Vanity Fair fotósa (j), három másik fotóriporter: Chris Hondros (Getty), Guy Martin (Panos) és Michael Brown pedig súlyosabb sérüléseket szenvedett, mikor Kadafi fegyveres erői a mai napon lerohanták Miszrátát.

*Ma reggelre a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe Chris Hondros is.

Tim utolsó Twitter bejegyzésében még a válogatás nélküli fegyveres tűzről tudósít - Kadafi harcosai kérdés nélkül nyitnak tüzet mindenkire - néhány órával később már a Human Rights Watch jelenti halálhírét. Szerkesztőjének küldött utolsó e-mailjében arról tájékoztat, hogy egy nagyon érdekes anyagot készülnek összehozni.

Annak ellenére, hogy a felesleges erőszak felett érzett értelmetlen dühön kívül mást nehéz hozzátenni a témához, azért nem árt emlékezni, hogy mindannyian szabad akaratukból tudósítottak Líbiából, vállalva a kockázatokat.

Minden tisztelet, és néma bólogatás.

-
Tim Hetherington négyszer nyert World Press Photo díjat, legutóbb 2007-ben,  Afganisztánban szolgáló katonákról készített anyagával. Egy évet húzott le tudósítóként a valley of death-nek becézett zónában, tapasztalataiból nemrég filmet is rendezett (Restrepo), amit tavaly Oscar díjra jelöltek.

Tim Hetherington naplója - húsz perces rövidfilm a fotóstól, arról, mit látott a munkájában, mi vitte előre, bele újabb és újabb konfliktusokba:



Néhány tetoválós kép a hétvégéről

A hétvégén voltam két tetoválós rendezvényen is. Az egyik a Budapest Tattoo Convention, a másik a Tattoo Expo.

Nem értem miért kellett egymásra szervezni a kettőt, egy időpontra. Két csonka rendezvény lett az eredmény, amik önmagukban nem voltak túl izgalmasak. Sőt. Bár a hazai tetoválós közösség ezek szerint olyan hatalmas és szerteágazó, hogy képtelenség lett volna a kettőt egyeztetni. Ezt jó tudni.

Úgy terveztem egész hétvégén ott fogok fotózgatni a Lurdyban, de ehelyett alig 1-2 órát sikerült csak, a kettőn összesen . A két szépségversenyen, amiről élménybeszámolót a díványon olvashattok. Azért magyarázkodok ennyit, mert így nem jött össze olyan anyag amilyet akartam, csak pár használható kép.


Clonestamp kongresszus Észak-Koreában?

Azt hiszem elég komoly hamisított képre akadtam ma. Érik a következő Igaz-hamis történelem bejegyzés.

Délután a hét képei Nagyításba válogattam volna be ezt a fotót az MTI kínálatából. A képaláírás szerint:
A KCNA észak-koreai hírügynökség által kiadott felvétel, amelyen KIM Dzsong Il első számú észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt főtitkára (az első sorban, középen) a párt vezető testületének tagjaival fényképezkedik Phenjanban. A falon Kim apjának az államot megalapító Kim Ir Szennek a portréja látható.

Az alábbi kép pedig ugyanezzel a képaláírással a Reuters fotóblogjáról. Most találtam rá:
Kim Jong-un (8th L, seated), the youngest son of North Korea’s leader Kim Jong-il (C), poses with the newly elected members of the central leadership body of the Workers’ Party of Korea (WPK) and the participants in the WPK Conference, at the plaza of the Kumsusan Memorial Palace in Pyongyang in this picture released by the North’s KCNA news agency September 30, 2010. North Korean state media released a photograph on Thursday of the reclusive state’s leader-in-waiting Kim Jong-un. North Korean leader Kim Jong-il anointed his youngest son as successor this week, promoting him to senior political and military positions. REUTERS/KCNA

A két kép perspektívája megegyezik. Szerintem egyértelműen kijelenthető, hogy a fotók ugyanabból a kameraállásból készültek. Az MTI/AP képen viszont négyszer annyi ember áll ugyanazon a helyen, negyed akkora méretben, mint a Reuterstől származón.

Egyértelmű a clonestamp. Az embereket kivágták a képről, lekicsinyítették őket, aztán ugyanarra a helyre visszahúzták a társaságot és kitöltötték az üres helyeket a kisebb méretű klónokkal.

De ki hamisított? Mindkét képalá szerint a KCNA adta ki a képet, mégis az AP kínálatában ment tovább a hamis fotó. - A logika szerint az AP képszerkesztői a ludasok, pedig az első tippem az lett volna, hogy a KCNA akarta ilyen módon tekintélyesebbnek beállítani a párttagokat.

A két képet egymásra rakva talán egyértelműbb:

Jól beszoptam én is. Holnap azért még ránézek a teljes méretűre mégegyszer.