Képek kampánycsend idejére

Már csak három oldalnyira vagyok a szakdolgozatom utolsó mondatától, viszont félóránként meg kell állnom pihenni a csúcsra vezető emelkedőn.

Ha nem zuhant volna ma le az a bizonyos repülő, valószínűleg eszembe se jut felkeresni a  Gazeta Wybrocza.pl-t, annak ellenére, hogy külpol. újságíráson mennyire istenítette az oktató tavaly.

Fényévekkel színvonalasabb a fotórovatuk, mint itthon bárkinek. Kötelező RSS-be rakni. Tele van színvonalas, nagyfelbontású sorozatokkal, mint például ez a zsidó ünnepet bemutató. (Antiszemitizmus elleni demonstráción voltam én is fotózni a héten, az meg hétképe is lett, bibiii.)

Kicsit elgondolkodtatott. Ha tőlünk kettővel Északra van igény egy ennyire jól összerakott fotórovatra, itthon miért nincs?

Ha már Lengyelország, akkor ott van Pep Bonnet lengyel szénbányászokról készített sorozata is. Bár nem egy Acélváros, de hangulatban közelít hozzá. Pep Bonnet egész portfolióját érdemes átnézni. Kegyetlen jó képek, még akkor is, ha távol áll tőlem az a hdr-szerű túlhúzott tónusvilág, amivel elég gyakran él.

Amennyiben szeretnénk a szombat délutáni nyugalmunkat tovább zavarni, Túry Gergő torokszorító sorozata a Bethesda kórházról is rendelkezésünkre áll hozzá. Ennél embert próbálóbb témát hazai keretek közt nem nagyon tudok elképzeni, pedig gondolkodtam rajta, mi lehetne.

Steril eyecandynek meg itt van a  Pixels, amiben a 8bit igázza le a világot. A legjobb kreatív dolog a héten. Másztszí. Meg ez is a victoria's secret modelljeiről. Bármi is legyen az a Victoria's Secret.

Most ennyi, megyek és befejezem a szakdogám. Vagy nem.

4K! Párnacsata a Clark Ádám téren

Gondoltam erről csak akkor írok már, ha az utolsó beleragadt tollpihét is sikerül kiszednem a fotóstáskából, de mára beláttam, ez teljességgel lehetetlen.

Fotós szempontból a tavalyi, pesti helyszín sokkal jobb volt. Itt a hegy lábánál hamar árnyékba borult az egész rendezvény és elég lapos képeket lehetett csak csinálni. Pályi Zsófinak az origótól azért sikerült szépen megoldani a helyzetet.

Én elég sokat trükköztem Lightroomban, mire - ha nem is jó, de legalább - parasztvakker szintre tudtam hozni a képeket. Szinte mindegyik kapott gradient (szürke) filtert, meg néhol kénytelen voltam egy-két képrészletet kivilágosítani, ez még talán mind belefér a nem-etikátlan photoshop kategóriába.

A photoshop sem segít rajta, hogy igazából nem sikerült jó pillanatokat elkapni. Ez utóbbit szeretem arra fogni, hogy szinte felemelni nem volt helyem a gépet, elég sokat lövöldöztem vaktába.

Nem sok fotós merte a tömegbe vetni magát, pláne amikor durvábban kezdett szállni a toll a párnákból. BEZZEG én beugrottam a közepébe minden ilyennek. Nem is tehettem mást, hiszen végig a 12-24 volt a gépen, objektívet cserélni minden bizonnyal azonnali szervízt jelentett volna.

Végeredményben elég gagyi képeim lettek, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Capa valami olyasmit mondhatna erre, hogy "Ha elég közel voltál, mégsem elég jók a képeid, akkor bizony balfasz vagy, keress más hobbit." 


Nézettség, meg visszajelzések alapján viszont annyira nem lehetnek rosszak (sőt, komolyan meglepődtem hányan nézték a hvg.hu-n, meg flickren őket). Valószínűleg a saját mércémmel van baj.


A végére egy kis magamutogatás. yours truly akcióban:

attilla.hlab.hu

gerillapress.hu

Valamint egy Facebookos commentből az esemény kapcsán megtudthattam kicsoda is Völgyi Attila (fotóriporter) - aki olyasmi blogot ír, amilyet én is szeretnék majd egyszer. Innen is Helló neki. 

"It's a weapon, engage"

A Wikileaks-re tegnap felkerült videón egy 2007-es "baleset" látható Iraqból. Helikopterről nyitnak tüzet egy nyolcfős társaságra, akikről azt feltételezték, hogy RPG-vel, meg AK47-esekkel vannak felszerelkezve.

Mint kiderült a társaságnál nem volt fegyver, ráadásul ketten a Reuters helyi tudósítói voltak, és a vállukon lógó fényképezőgépeket nézték fegyvernek.

Kicsit egyoldalú a tálalás, bár akkor sem egyértelmű (szerintem nekem sem lett volna), hogy valóban fegyvereseket látok-e, vagy civilieket. Arról nem is beszélve, hogy többi áldozat ettől függetlenül lehetett akárki is. 

Miért nem hordanak ilyenkor PRESS mellényt a riportek, meg írják ki a kocsijukra is nagybetűkkel, hogy ők tudósítók, és nem lövöldözni indultak? 

Mindenesetre szomorú és sokkoló 17perc.

szerk: A hvg.hu ma megjelent írása, további részletekkel.

Szerk2: Fotó a szétlőtt furgonról a New York Times archívumában

Egy iphone bőven elég?

Még ha a legjobb kamera mindig is az lesz, ami épp nálad van (Chase Jarvis? vagy Ansel Adams?) az iphone egyáltalán nem az.

Nem tudom, hogy az AP-s afganisztáni sorozattal indult-e ez az őrület, de azóta kijött egy moszkvai iphone riport is a NYT Lensblogján, és ma ráakadtam az Alleyes iphone view of india galériájára.

Az amúgy is gyengén muzsikáló telefonos optikák közül talán az iphone kamerája a legrosszabb. Ezen az egydolláros polariod appok, meg a PSmobile sem fognak segíteni, csak trendi effektekkel elfedni. Miért akarna akkor bárki, tudatosan, szar minőségű végeredményt produkálni? A választ talán a Simpsons (s21ep16) eheti része adja:

"Hey! As a youth, if i dont hear a computer word every couple of sentences, im outta here."

Egyszerű néző csalogatásról van szó, nem többről. A kutya sem kíváncsi már az afganisztáni sorozatokra, amiket hetente - havonta - naponta? az arcunkba tolnak, lassan kilence éve. Fel kell dobni valamivel az unalmas harctéri tudósításokat.

Szó sincs arról, hogy az egyébként kiváló riporter meg szeretné mutatni, hogy egy iphonennal is remek pillanatképek készíthetők. Sokkal inkább arról, hogy iphonennal kell odacsalogatni a látogatót a galériához, mert a 'weekly afghanistan' sorozatot már egyre kevesebben nézik.

Ha innen közelítjük meg, akkor elég szomorú az ilyen riportokat végignézni, bármennyire is hangulatos életképek valójában.

(a szerző ettől eltekintve boldog iphone tulajdonos)

Csináljunk fürdésálló Nikon D300-at!

Vagy csak hülyét magunkból, a biztonságban tudott felszerelés látszatát keltve.

Nemrég Cinetrip-en voltam fotózni a Rudas gyógyfürdőben, erre az alkalomra rögtönöztem az alábbi  óvinézkedéseket. Vízben kellett fotózni, pancsoló-fröcskölő partyzók között az egyik teremben, és extrém páratartalom mellett a másikban.

Az ötlet az volt, hogy minden rést ledáktépelek (van erre jobb szó?), amit csak találok a vázon - ezzel is csökkentve a veszélyét, hogy valahogy víz kerül a rendszerbe. Mivel ez távolról sem tűnt kielégítőnek, szemeteszsákba dugtam a gépet és a végén lyukat vágtam rajta az objektívnek.

 A napellenzővel valamennyire rögzítettem az obit a zsákhoz, aztán vastagon körbetekertem dáktéppel, így stabil maradt az egész. Nem mozgott, nem csúszott el, és nem is jutott be mellette víz a zsákba.
Az egyedüli sebezhető pont a frontlencse maradt, ide viszont nem tudtam semmit tenni, nyilván.

Munka közben úgy ügyeskedtem, hogy lehetőleg ne érjek vele a vízbe, vagy ha mégis, akkor csak a szemeteszsák merüljön. Ezt sikerült is tartani, még úgy is, hogy a vállig érő vízben fel-fel csaptak a hullámok körbe a zsákon. A csurom vizes szatyorból teljesen száraz gépet húztam ki minden alkalommal, mikor kimentem a medencéből ellenőrizni, vagy obit cserélni (minden obinak csináltam egy saját szemeteszsákot, és csak a vázat tettem egyikből a másikba).

Az igazi probléma egyébként nem is a vízbemenetel volt, hanem a fürdőzők, akik ha nem akarták, hogy fotózzam őket, elég egyszerűen tudtomra adták egy barátibb fröcsköléssel. Volt aki csak simán jófejségből kezdett el pocsolni, mert azt hitte nem veszem észre a zsákba bújva, de ez is mind belefért. Élveztem a dolgot.

A párával a szaunában viszont így sem lehetett mit kezdeni (nem is ettől vártam a csodát). Hiába hagytam 5-10 percet akklimatizálódni a gépet, ugyanúgy másodpercek alatt párásodott a lencse. Itt csak úgy lehetett fotózni, hogy minden kép után letöröltem a frontlencsét, aztán 3-4 másodpercem volt a következő kép elkészítésére, mielőtt újra teljesen belepte a pára a lencsét és a keresőt egyaránt.

 Igazi kihívás volt, szerintem ismételni is fogok még.

Canonfieldreviews.com - Kiütéssel győzött a Nikon

A canonfieldreviews.com-ot jegyző Ole Jorgen Liodden átállt a sötét/világos oldalra(kinek melyik áll közelebb a szívéhez). A legutolsó postban végigkövethető a folyamat, melynek végeredményeképp a szerző megtért.

The following weeks I did more field tests with fast moving birds, high ISO shooting and difficult light conditions. After 5000 exposures I was so happy with the image quality, sharpness and colors of my pictures from Nikon D3S and Nikon D3X, that I decided to sell all my Canon gear. This was a shocking decision for me, Canon and my photo colleagues. I´m 100% sure that this was the right decision.

First of all, I will do no more Canon field reviews and I will also soon make a link to a new site: nikonfieldreviews.com

Természetfotókkal indult, rácsodálkozott a gép pontosságára és látta, hogy ez jó.

Mostohább körülmények következtek kevés fényben, magas ISO-n, gyorsan repülő témával. Megbabonázta a gép gyorsasága, a képminőség, és belátta, hogy ez jobb.

Eladta minden felszerelését, és Nikonokat vásárolt belőle. Jót cselekedett.

 (Nem kell ám ezt komolyan venni tőlem. Ha Canonos lennék, akkor Canonért rajonganék vallásos fanatizmussal, mert hasonlóan jók)


FYI: Liodden a spitzbergákon csinált sorozatából készít könyvet. A helyről válogattam egy Nagyítást is a hvg.hu-ra. Gyönyörű hely. Mennék.

Lightroom 3 Beta 2 - Noise Reduction test

A napokban vált elérhetővé a Lightroom3 beta 2 verziója, amibe a gyorsabb kezelőfelület és lemezkezelés mellett az új noise reduction funkciók is bekerültek.

A kezelőfelület javítása nem csak üres marketingduma. Tényleg gyorsabb lett a képek importálásától, a szerkesztésen át az exportig minden. Igazából mindegy, hogy mit optimalizáltak. Számomra a lényeg, hogy ugyanazon a gépen, ugyanazok a feladatok, gördülékenyebben végezhetők. Reszponzívabb a rendszer.

A leglátványosabb újítás a beta 1-hez képest mégis a zajcsökkentő algoritmus, főleg  luminance noise terén. A beta1 a jelenleg kapható 2.6-os Lightroom zajcsökkentését használja, hozzá képest a beta2 átugrott néhány lépcsőfokot (emeletet) felfelé.

Asztali szemétből rögtönzött tesztkörnyezetben, 1:1 cropon bemutatva (klikk a képekre a teljes méretért):

Az első kép a gépből kijött raw file. A vázban kikapcsolt belső - és lightroom zajszűrés nélkül.

D300-ISO6400-24mm-/f9-1/640 RAW NR-OFF

A következő kép a legjobb eredmény, amit Lightroom3 beta1-el össze tudtam hozni. Jól láthatók a színfoltok,  a kontrasztból és a részletekből is sokat vesztített a kép.

Lightroom3 beta1 color+luminance NR

A harmadik képen ugyanez Lightroom3 beta 2-vel. A felületek sokkal szebbek, eltűntek az artifactek, több maradt a kontraszt és a részlet a képen. A színek lettek fakóbbak egy árnyalattal, de ez még könnyen korrigálható.

Lightroom3 beta2 color+luminance NR

Így néz ki a teljes kép zajszűrés előtt és után. Leméretezve, netre általában használt formátumban, tehát a gyakorlatban:

export-lightroom3 beta 2 NR-OFF

export-lightroom3 beta 2 NR-ON

Magáért beszél.

Photoshop CS5 Content-Aware Fill - Kényelemsziget

Végignézve az alábbi videót, több alkalommal kellett keresgélnem az állam. A heteken belül megjelenő Photoshop CS5 content aware fill toolja, nos, ODABASZ. Kényelmes idők jönnek a CS5-öt használó képszerkesztőkre, fotósokra.



Végeredményben ez egy intelligens (egygombos) clonestamp+healing brush tool, a kijelölt mező környezetének megfelelően tölti ki a kijelölést, meglepően pontosan.

 Ahogy a videóban a végén látszik, leginkáb a panorámaképeknél fog jól jönni a torzítás miatt üresen maradt területek kitöltésére, illetve amit a leghasznosabbnak látok, az a lens-flare egy gombos elűntetése (gondolom ugyanilyen hatékony lesz vaku becsillanások, és hasonló kellemetlenségek javítására is). A többi feladat eddig sem volt bonyolult a két tool közös használatával.

Sajtófotó és kapcsolódó kiállítások

Amellett, hogy a 27. Sajtófotó Kiállítást a Nemzetiben kötelező program megtekinteni (aki akar velem is jöhet, illetve szerintem lesz egy BKF-es túra is a tréning szünet után), két kiállíást szeretnék még ajánlani, amiket mindenképp érdemes megnézni. Mindkettő a Mai Manóban.

Az egyik Szandelszky Béla - az év fotóriportere - munkáiból rendezett kiállítás a sajtófotó díj apropóján (roma gyász, megvan mindenkinek?), a másik pedig a Pécsi József ösztöndíjasok (Hartyányi Norbert, Hernád Géza, Simonyi Balázs) munkáiból válogatott galéria.

Hernád Géza

Képek fotölből förföléshöz

Corey Arnold fotós/halász sorozatai a halászhajók mindennapjairól. Lehengerlő-látványos képek, tele humorral. Minden anyagán látszik, mennyire közel van a témához.

Halas-sarkvidéki téma, de kevésbé vidám oldalról, Stanley Greene Gröndlandi sorozata a NOOR ügynökségnél. Nem csak a klímaváltozás miatt átalakuló Gröndlandot mutatja be, hanem vele együtt az ott élő eszkimók életét is. Kötelező.

Stanley Greene a párizsi divat világából 180 fokos váltással nyergelt át haditudósítói pályára, miután szakított feleségével. Nyolc évett húzott le a fronton, a háborús képeit a Black Passport c. könyvében lehet végigkövetni, valamint teaser videó formájában végigpörgetni youtubeon. Nekem múlt héten volt szerencsém átlapozni a könyvet, elejétől a végéig sokkoló, erős anyag.

Haiti romokban heverő elmegyógyintézetéról készített anyagot a New York Times. Az audio slideshow olyan durvára sikerült, hogy állítólag a tegnap reggeli verzióhoz képest két percet rövidítettek rajta azóta. Viszont még így is kötelező darab.

WSJ.com sorozat határvédelem témában. Igazából csak azért linkelem, mert fogalmam sincs mivel készülhetett. Középformátum + HDR, és túlhúzott élesség?

Völgyi Attila bejegyzése a csütörökön megnyitott Sajtófotó kiállításról. Nem tudtam elmenni a megnyitóra, így viszont az utolsó két bekezdésben idézettek duplán elérzékenyítettek. Fanatikus vagyok, na.

Joe McNally álomidőjárásban-álomerdőben. Eszembe juttatja, hogy elkezdődött a túraszezon, nekem meg nincs egy szabad hétvégém kimozdulni.

Hogy ne csak képek legyenek, illetve, de: Textblog postja a kutyás-cicás cipők témájában, gyönyörű szóvirágokkal.