Isten óvja a királynőt! - a három órás portréfotózásoktól

Hatvan év a trónon sok idő. Ennyi idő alatt II. Erzsébet sok minden más mellett udvari fotósai közül is túlélt néhányat, de legalábbis elég sok ideje volt rá, hogy cserélgesse őket. Bár a királynőről minden lapnak és ügynökségnek annyi fotója van, amennyit nem szégyellnek (hivatalosan is ő a világ legtöbbet fotózott nője), a királyi család portéit elkészíteni még mindig különleges és hálás feladat.

Cecile Beaton volt az első igazán meghatározó fotós a királyi család életében. A királynőt először 16 évesen fotózta (akkor még nem volt királynő), és már akkor dicsérte a hosszúra nyúló fotózások során tanúsított végtelen türelmét. A fotózás húsz percig tartott volna, de a kép végül három óra állítgatás után készült el.

A királynő személyes kérésére Beaton fotózta a koronázási ceremóniáját és ott volt Károly herceg bölcsőjénél is. Negyven évig volt a királyi család fotósa, naplót vezetett az udvarnál eltöltött évei alatt, amiben részletesen beszámol a királyi család mindennapjairól, a udvari bulik hangulatáról, ilyenek. Letölthető a hatszáz oldalas napló scribd-ről.

Kiadásra engedélyezett fotók II. Erzsébetről (Cecile Beaton, 1942)

Beaton-t Fülöp herceg fotós barátja (Stirling Henry Nahum) követte a sorban, de ő a történelemkönyvek szerint nem hagyott mély nyomot a királyi család vizuális kultúrájában. A Barum-nak becézett fotós idején is többször Beaton-t hívta vissza Erzsébet, hogy ő örökítse meg a fontosabb eseményeket.

Udvari fotósok jöttek, mentek (Dorothy Wilding, Yousuf Karsh, Piettro Annigoni, és még páran, az eheti HVG-ben olvashattok róluk), a következő akit kiemelnék a kanadai Chris Levine volt, aki a különleges, holografikus portrét készítette 2004-ben. Nem is igazán a technika az érdekes, hanem hogy egészen extrém módon, csukott szemmel ábrázolja II. Erzsébetet.

2004-es brit lapok címlapjai Chris Levine fotójával

A fotózás kilenc másodperces etapokban zajlott, Chris pedig megvárta, míg két képsorozat között megpihen a királynő, és akkor készítette a képet, ami a 'Lét könnyűsége' nevet kapta.

A harmadik kiemeltem Annie Leibovitz, az egyedüli, aki kilóg a királyi portréfotósok sorából. Egyrészt amerikai származása miatt - a királyi család mindig angol, vagy az egykor gyarmati országokból származó fotóst alkalmazott - másrészt azért, mert ő volt az a fotós, akinek sikerült elmennie a falig II. Erzsébet türelmével.

Annie szabadtéri portrét akart készíteni egy skóciai helyszínen, mert szerinte az amerikaiak csak valamilyen jellegzetesen angol tájon tudják elképzelni a királynőt, amint birtokát járja. A választás nem nyerte el az udvar tetszését (nyilván skócia miatt).

A királynőt ehhez a fotóhoz beltéren fotózták, és mögé vágták be a tájat

A következő variáció egy lovagló portré lett volna, amin a királynő a Windsori kastély körüli birtokán lovagol. Pár nap múlva egy telefont kapott Annie, hogy pontosítsák a fotózás részleteit, miszerint minden oké, kivéve a szabadtéri helyszínt, a lovat, a lovaglóruhát és tulajdonképpen a fotó a Buckingham-palotában fog készülni, máshol nem.

Annie még ekkor sem adta fel, hogy a királynő emberibb oldalát próbálja majd megmutatni. A fotózáson megkérte a királynőt, hogy vegye le a tiaráját, hogy 'kevésbé legyen előkelő' a képen, mire II. Erzsébet csak annyit kérdezett vissza, hogy 'kevésbé előkelő? szerinted mit csinálunk itt?'

Egy teljes ígykészült videó a fotózásról (meg Annie visszamelékezse a Vanity Fair oldalán). Nagyon tanulságos Annie-t nézni munka közben. Lehet belőle tanulni, csak ajánlani tudom:

A fotózásról a BBC vágott össze egy dokumentumfilmet, amiben ezután a beszélgetés után egy olyan vágás következett, ahol a királynő mogorván elhagyja a termet. A valóságban ez nem történt meg, a felvétel egy korábbi alkalommal készült (...) Mikor ez a ferdítés kiderült, majdnem a teljes stábot kirúgták a köztévétől, akinek köze volt a filmhez.

Annie négy fotója végül 25 perc alatt készült a királynőről. A képek valójában több részletből összevágott fotók, külön befotózott háttérrel és külön fotózott berendezési tárgyakkal. Annie ezzel a technikával Cecile Beaton hagyományait szerette volna megidézni, Beaton ugyanis mindig maga rendezte be a királyi portrék háttereit, az utolsó virágszálakig.

 Így lett a királynő emberi oldalából ez: