A következő címkéjű bejegyzések mutatása: március 15. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: március 15. Összes bejegyzés megjelenítése

iPhone-nal videózol, buzi-e vagy?

Gúnyos nevetés mellett nagyjából ez volt minden kolléga reakciója, akivel összefutottam március 15-én, és akinek elújságoltam, mivel próbálkozok épp.

Szeretnék pár dolgot megcáfolni és megerősíteni.
1. Nem vagyok!

2. Ennek ellenére sosem éreztem ennyire erős és fontos eszköznek az iPhone(4)(s)-t.

A cél az volt, hogy minden ünnepi rendezvényről készüljön azonnal, egy néhány másodperces hangulatjelentés, ami használható a percről percre tudósításhoz illusztrációnak. Egy kép videó a tömegről, rendkívüli eseményekről, satöbbi.

Gondoltam majd fotózás közben előkapom egyszer-egyszer a telefont, felveszem azt a négy jelenetet, amiből összejön a harminc másodperces hangulatjelentés, aztán fotózok tovább.

Ez az, ami a gyakorlatban nem működik.

Videós előképzettségemről annyit érdemes tudni, hogy még egy családi videót sem raktam össze soha. Egy nappal korábban kipróbáltam egyszer a szerkesztőségben, hogy hogyan fogok felvenni, meg egyáltalán, mit lehet rögzíteni, ééés nagyjából ennyi.

Nehezítő körülmény volt, hogy az összes ünnepi rendezvényről kellett videó, így amikor három helyszínen egy időben történtek dolgok, nagyjából 5-10 perc jutott egy eseményre, aztán rohantam a következőre.
Megkockáztatom, hogy egy egyszerűbb helyzetben jobban működik egymás mellett a kettő. Legközelebb.

Az odáig oké, hogy az ember eldönti fejben, hogy mit akar megmutatni. Ez a napi rutinból adja magát.
A kézremegés az első probléma. Nem vagyok remegős kezű, a kamera viszont baromi érzékeny, még oszlopnak támasztva is elég látványosan remeg, sajnos. Akciójeleneteknél lehet, hogy annyira nem lesz feltűnő, de állóképnél meg svenkelve az. Nagyon az.

Viszont még így is ezekre a legalkalmasabb.A remegés nagyon leszűkíti a mozgásteret, ez komoly technikai korlát, amit le kell nyelni.

A videó összerakása, feliratozása és feltöltése pofonegyszerű. Az iMovie egy hihetetlenül erős alkalmazás. Nagyjából 3-5 percig tartott egy-egy videó összerakása, !séta közben egyik helyszínről a másikra. Ennyi idő alatt a memóriakártyáról nem töltök a laptopon át képeket a szerkrendszerbe.

Bármennyire is egyszerűnek tűnik felvenni pár rövid snittet, ez elég komolyan a fotós munka rovására megy. Ott kell lennie a telefonnak is a kézben; nem mindegy, hogy milyen hangok szólnak a háttérben a jelenet alatt; hirtelen nehéz váltani egyik eszközről a másikra, mert teljesen máshogy kell a témához közelíteni az egyik és a másik géppel (és nem csak technikai értelemben, meg a látószög miatt).

Itt is lehet rontani, a hibát pedig ugyanolyan nehéz korrigálni, mint egy elszalasztott képnél. Meglök valaki, belekiabálnak, belemászik valaki a képbe és lehet is újrakezdeni a felvételt. Megint várni egy jó jelenetre, tovább keresni. Satöbbi.

Nem lehet csak úgy zsebre vágni egyik eszközt sem, mert a munka minden eleme folyamatos odafigyelést igényel. Még feltöltés közben is figyelni kell a csíkot, hogy nem szakad-e meg a kapcsolat, rendben felért-e az anyag, ilyenek. (ugyanez a fotók esetében is. Ha fotózni kell, akkor csak a téma van, és nincs más a világon körülötted.)

Most akkor fotó vagy videó? Kezdjek el feltölteni? Szerkesszem? Vágjak? Várjak, mert történhet valami? Küldjem a képet? - ezt az öt kérdést tettem fel magamnak egyszerre, minden pillanatban, és nem mondom, hogy mindig jól döntöttem. Hihetetlenül komplex feladat, de igazi kihívás, és ez tetszik.

Első tapasztalatnak felbecsülhetetlen volt a tegnapi. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire erős eszköznek tartom ma az iPhone-t.

-
Zászlótűzés a volt MTV székháznál: Egy jelenet, ami jó, persze megvan képben is, de így, hogy végig látod a botladozást, hallod mögötte az erőteljes hangokat, szerintem hatásosabb, mint egy fotó. (jó, itt utólag jól elbasztam a feliratok helyét, ez korrigálható. :P)



A Jobbik a Deák téren:


Lengyel ünneplők a várban:



Tisztában vagyok vele, hogy nem ezekkel és ilyen anyagokkal lehet/fogok a jövőben minőségiújságírás díjakat nyerni. Ezek a technikák a minél gyorsabb multimédijás beszámoló elkészítésére szolgálnak, ezen az eszközök fejlődése sem fog nagyban változtatni még egy jódarabig. Amikor viszont kattintásokban kifejezhető olvasói igény van rá, hogy azonnal képet és videót tudjunk mutatni valamiről, akkor ez > bármi más, ami jelenleg elérhető az internetekre dolgozó szalagmunkás számára.

Csináld magad főhadiszállás a nemzeti ünnepre

Akkor és ott nagyon büszke voltam rá, hogy így feltaláltam magam. Innen képszerkesztgettem másfél-két órát, amíg a laptop le nem merült. De egész délután elüldögéltem volna itt igazából.

Kell ennél több? Őszintén. Kell ennél több?

Március 15 - terepen

Gondolom legtöbben otthonról/tv-ben néztétek az ünnepi eseményeket, vagy sokkal jobb programot választva inkább messzire hagytátok az egészet. Akik neten követték az eseményeket, bármelyik nagy (és szinte mindegyik kis/közepes) portálon találhattak percről-percre írott közvetítést, folyamatosan frissülő kép - és videós anyagokat.

Először toltam végig ilyen "percről-percre" közvetítős napot, embert próbáló feladat volt. Főleg úgy, hogy a fotózás mellett pakolni kellett a nagyítás galériát, meg felelős mikroblogger kötelességemnek eleget téve tolni a kontentot tumblira, facebookra.



08.00 Parlament - Zászlófelvonás

Félálomban átveszem a sajtós kártyát, végignézem a főpróbát, hogy kitaláljam mit honnan érdemes fotózni. Hamar kiderült viszont, hogy feleslegesen. Két poolból lehetett választani, és műsor közben nem lehetett mozogni.

Mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai: Az egyik pool szembefényben, de nagyobb mozgástérrel, közelebb a parlamenthez,  a másik pool árnyékból, valamivel jobb rálátással a műsorra, de kisebb mozgástérrel. Előbbi mellett döntöttem. 200-as telém volt, ami a távolabbi poolból rövid lett volna akármihez. 



Maga a műsor hihetetlenül üres volt. Mintha csak annak a pár tucat embernek csinálták volna, akiket a parlament lépcsőjére felsorakoztattak nézőnek. A kordon túloldalán a maroknyi tüntető is teljes érdektelenséggel, rutinból nyomta a szokásost. A szerkesztői utasítás "pacik, tormbiták, zászlófelvonás, és menetelő katonák" volt, a feladatnak sikerült eleget tennem.

A zászlófelvonás után gyorsan behúzódtam egy kapualjba, lekuporodtam a földre egy szélvédett sarokban képeket válogatni. Csak az különböztetett meg egy jobban öltözött hajléktalantól, hogy laptop, kábelek, meg fényképezőgép vettek körül. A kb. 90 képet tíz perc alatt leválogattam lightroomban (csillagokkal és labelekkel baromi egyszerű a folyamat, erről majd külön postban), majd még tíz perc export és feltöltés.


Villámgyors pakolás után irány a Demszky műsor. Előtte még rövid kitérő az MSZP-s rendezvényre és a környező utcákban portyázó forradalmár wannabeek közé.

13.00 Petőfi tér, fővárosi megemlékezés

Kordonon kívül fotóztam. Bemondásos alapon sorsoltuk ki, ki menjen be és ki maradjon a szimpatikus tüntető fiatalokkal és öregekkel odakinn. 

Nem nagyon tudtam mit kezdeni az ellenfénnyel. Vakuzni elég béna dolog lett volna, nem szeretek. Így viszont elég kevés használható képem lett. A helyzetet szerencsére megmentette, hogy Ákosnak barmi jó képei lettek Demkszkyről, és a leeső műfogsorral ordító, a tüntetést igazán szívügyének öregemberről (18-as kép).




Ezután is képválogatás, viszonylag kényelmesebb helyről, a mekiből. Mire az "ebédet" letudtam, a képek is felkerültek a szerkrendszerbe. A Mc'Donalds talán az egyetlen cég, ami jól  járt a belvárosi ünnepségekkel. Vicces volt látni a multiellenes árpádsávos nagymagyarokat sorbanállni a 250Ft-os sajtburgerért.

15.00 Jobbik - Deák tér

Ide kicsit későnek bizonyult a pontos érkezés. Mire odaértem a tömeg már Bazilikáig állt, A színpad az Arany János metrómegállónál. Nem volt egyszerű mutatvány odajutni. Húsz perc alatt beverekedtem magam a fotós poolig, ami reménytelenül tele volt, az emelvény alól is nagy fehér telék fürkészték a színpadot.



Újabb hosszú kínos tolakodás valami használható pozícióért, de a végeláthatatlan magyar, árpádsávos, jobbikos zászlók tengerében képtelenség volt jó helyet találni. Végül feladtam és inkább hátra mentem a résztvevőket fotózni.

Utolsó ötletként végigcsöngettem két lépcsőházat, és egy második emeleti lakás erkélyéről sikerült pár kép a tömegről, meg egy fehér kapcsolószekrényen egyensúlyozva néhány kocka a felszólalókról a színpadon (innen is köszönet az Origós újságírónak, aki segített nem leesni! - Jövök egy sörrel, ha valaha összefutunk még). Mindent összevetve viszont kudarcba fulladt minden igyekezetem az igazán jó színpadi fotókra.



A beszédek után utolsó erőmből lesprinteltem a Gödörbe, és egy sör mellett töltöttem fel az utolsó adag képeket. A technika is pont eddig bírta, a laptop akksiból 10% maradt, a kijelzője meg átmenetileg elszíneződött az egész napos zötykölődéstől és nyomástól a táskában (azóta rendbejött szerencsére), a D300 tartalék akksija is még 80-90 képre lett volna elég. 

A végeredmény 16 giga kép, rengeteg tapasztalat, derék - és vállfájdalmak másnap.