A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tapasztalatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tapasztalatok. Összes bejegyzés megjelenítése

Milyen képekre emlékszünk vissza legkönnyebben?



Kattintsatok a fenti képre, és nézzétek mondjuk tíz másodpercig.
Most vissza ide.
Most megint a képet.
Most vissza rám. Rendben?

MIT-s kutatók úgy vélik, kidolgoztak egy algoritmust, ami megmondja milyen képek ragadnak meg jobban az emberek emlékezetében, és melyek kevésbé.

Kutatásukban a tematikusan összeválogatott fotókból (tízezer kép: utca, táj, belső terek, portré, stb) a tesztalanyok általában azokra emlékeztek jobban, amiken emberek is voltak, illetve azokra, amik megszokott távolságból ábrázoltak szűkebb tereket, ismerős perspektívából mutattak be élethelyzeteket. Bár a emlékezőkészség emberenként változott
(nem vagyunk egyformák), tisztán kivehető minták mutatkoztak minden alany esetében.

Az eredményekhez minden tudományos kutatás nélkül is nyugodtan bólogathatunk. Nem lőttek mellé a kutatók. Ha most megpróbáltok visszaemlékezni a fenti képre (egyébként véletlenszerű válogatás, flickr-en kedvencnek jelölt fotók közül), biztos be fog ugrani nektek az a lány a harmadik sor harmadik képen, meg talán az első sor ötödik is. De milyen képek voltak még? Volt vízpart? Erdő? Valami tájkép? Ugye.

Arra viszont nem térnek ki a cikkben, a Wired oldalán sem, hogy ez miért is van így. A válasz talán kevésbé kézzel fogható, mint a kutatási eredmények, de nem is nehéz belátni, hogy igaz lehet.

Szerintem a következő dolgokhoz van köze a képi memóriánknak:

- Arc: A főbb arcvonások/testrészek mindenkinél egyeznek. Két szemünk van, alatta egy orrunk, két kezünk, lábunk - hasonló helyeken. Ezek olyan panelek, amikkel sokszor találkozunk, megszokjuk őket, könnyen ismerjük fel egy képen, az ismerős elemeket könnyebben tároljuk, majd elevenítjük fel.

Ha egy képen ezek az elemek egyértelmű hangsúlyt kapnak (közel van a fotóalany, könnyen felismerhető), könnyebb maradandó kapcsolatot kialakítani a fotóval. A közelséggel további részletek is segítik az emlékezést: gesztusok, mimika - az ilyen elemek mind pluszként hatnak a képben, segítenek minél több dologhoz kapcsolni a személyt.

- Szemkontaktus: Az elv ugyanaz, mint az előző esetben, de a szemkontaktus a nyilvánvaló érzelmi hatások miatt lesz maradandóbb emlék.

- Képi elemek mennyisége: Egy csoportképre, vagy a lenyűgöző tájban elrejtett modellre azért nehezebb emlékezni, mert egyszerűen túl sok mindenre kéne emlékezni, és a megszokott elemek is nehezebben körvonalazódnak egy zsúfolt képen.

El kell különíteni viszont a visszaemlékezést a kiváltott hatástól. Nem arról van szó, hogy csak a közeli portrék képesek hatást kiváltani a befogadóból. Arra bármilyen kép alkalmas, nem kell (nem is lehet) szabályokkal leírni.

A könnyen megjegyezhető képnek viszont egyértelmű előnyei vannak szerkesztői szempontból: Ha valamit ilyen képpel adunk az olvasónak, nagyobb eséllyel fog rá(nk) emlékezni.

Ilyen képekkel kell illusztrálni címlapokat, ilyen kép kell a könyv borítójára, a plakátra az utcán. És hát nézzünk végig magunk körül. Ilyeneket használunk mindenhol erre a célra.

És ti is ilyeneket csináljatok nyaralások alkalmával, családi összejöveteleken, szeretteitekről, haragosaitokról is, ha szeretnétek maradandó emlékeket!


Március 15 - terepen

Gondolom legtöbben otthonról/tv-ben néztétek az ünnepi eseményeket, vagy sokkal jobb programot választva inkább messzire hagytátok az egészet. Akik neten követték az eseményeket, bármelyik nagy (és szinte mindegyik kis/közepes) portálon találhattak percről-percre írott közvetítést, folyamatosan frissülő kép - és videós anyagokat.

Először toltam végig ilyen "percről-percre" közvetítős napot, embert próbáló feladat volt. Főleg úgy, hogy a fotózás mellett pakolni kellett a nagyítás galériát, meg felelős mikroblogger kötelességemnek eleget téve tolni a kontentot tumblira, facebookra.



08.00 Parlament - Zászlófelvonás

Félálomban átveszem a sajtós kártyát, végignézem a főpróbát, hogy kitaláljam mit honnan érdemes fotózni. Hamar kiderült viszont, hogy feleslegesen. Két poolból lehetett választani, és műsor közben nem lehetett mozogni.

Mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai: Az egyik pool szembefényben, de nagyobb mozgástérrel, közelebb a parlamenthez,  a másik pool árnyékból, valamivel jobb rálátással a műsorra, de kisebb mozgástérrel. Előbbi mellett döntöttem. 200-as telém volt, ami a távolabbi poolból rövid lett volna akármihez. 



Maga a műsor hihetetlenül üres volt. Mintha csak annak a pár tucat embernek csinálták volna, akiket a parlament lépcsőjére felsorakoztattak nézőnek. A kordon túloldalán a maroknyi tüntető is teljes érdektelenséggel, rutinból nyomta a szokásost. A szerkesztői utasítás "pacik, tormbiták, zászlófelvonás, és menetelő katonák" volt, a feladatnak sikerült eleget tennem.

A zászlófelvonás után gyorsan behúzódtam egy kapualjba, lekuporodtam a földre egy szélvédett sarokban képeket válogatni. Csak az különböztetett meg egy jobban öltözött hajléktalantól, hogy laptop, kábelek, meg fényképezőgép vettek körül. A kb. 90 képet tíz perc alatt leválogattam lightroomban (csillagokkal és labelekkel baromi egyszerű a folyamat, erről majd külön postban), majd még tíz perc export és feltöltés.


Villámgyors pakolás után irány a Demszky műsor. Előtte még rövid kitérő az MSZP-s rendezvényre és a környező utcákban portyázó forradalmár wannabeek közé.

13.00 Petőfi tér, fővárosi megemlékezés

Kordonon kívül fotóztam. Bemondásos alapon sorsoltuk ki, ki menjen be és ki maradjon a szimpatikus tüntető fiatalokkal és öregekkel odakinn. 

Nem nagyon tudtam mit kezdeni az ellenfénnyel. Vakuzni elég béna dolog lett volna, nem szeretek. Így viszont elég kevés használható képem lett. A helyzetet szerencsére megmentette, hogy Ákosnak barmi jó képei lettek Demkszkyről, és a leeső műfogsorral ordító, a tüntetést igazán szívügyének öregemberről (18-as kép).




Ezután is képválogatás, viszonylag kényelmesebb helyről, a mekiből. Mire az "ebédet" letudtam, a képek is felkerültek a szerkrendszerbe. A Mc'Donalds talán az egyetlen cég, ami jól  járt a belvárosi ünnepségekkel. Vicces volt látni a multiellenes árpádsávos nagymagyarokat sorbanállni a 250Ft-os sajtburgerért.

15.00 Jobbik - Deák tér

Ide kicsit későnek bizonyult a pontos érkezés. Mire odaértem a tömeg már Bazilikáig állt, A színpad az Arany János metrómegállónál. Nem volt egyszerű mutatvány odajutni. Húsz perc alatt beverekedtem magam a fotós poolig, ami reménytelenül tele volt, az emelvény alól is nagy fehér telék fürkészték a színpadot.



Újabb hosszú kínos tolakodás valami használható pozícióért, de a végeláthatatlan magyar, árpádsávos, jobbikos zászlók tengerében képtelenség volt jó helyet találni. Végül feladtam és inkább hátra mentem a résztvevőket fotózni.

Utolsó ötletként végigcsöngettem két lépcsőházat, és egy második emeleti lakás erkélyéről sikerült pár kép a tömegről, meg egy fehér kapcsolószekrényen egyensúlyozva néhány kocka a felszólalókról a színpadon (innen is köszönet az Origós újságírónak, aki segített nem leesni! - Jövök egy sörrel, ha valaha összefutunk még). Mindent összevetve viszont kudarcba fulladt minden igyekezetem az igazán jó színpadi fotókra.



A beszédek után utolsó erőmből lesprinteltem a Gödörbe, és egy sör mellett töltöttem fel az utolsó adag képeket. A technika is pont eddig bírta, a laptop akksiból 10% maradt, a kijelzője meg átmenetileg elszíneződött az egész napos zötykölődéstől és nyomástól a táskában (azóta rendbejött szerencsére), a D300 tartalék akksija is még 80-90 képre lett volna elég. 

A végeredmény 16 giga kép, rengeteg tapasztalat, derék - és vállfájdalmak másnap.