Ráakadtam Tumblr-en erre a két képre, ami a kínai Lujiazui városáról készült 1990-ben, és 2010-ben. Azt hiszem erre mondják, hogy 'sztakurva.
Húsz év.
Egy kínai város húsz éve és most
Csináltam múlt hónapban ezt a Budapest száz éve és most összehasonlító galériát, ami egész nagy siker lett (most dolgozok a következő adag képen, de sem az időjárás nem volt túl kegyes, sem a helyszinek nem a legjobbak). A képek kapcsán gyakran elhangzott, hogy nem látni radikális változást (sicc) az elmúlt száz év városképében. Ez sokaknak tetszett, sokaknak meg nem. Ízlés dolga. Viszont már értem, mire gondoltak.
Ráakadtam Tumblr-en erre a két képre, ami a kínai Lujiazui városáról készült 1990-ben, és 2010-ben. Azt hiszem erre mondják, hogy 'sztakurva.
Húsz év.
Ráakadtam Tumblr-en erre a két képre, ami a kínai Lujiazui városáról készült 1990-ben, és 2010-ben. Azt hiszem erre mondják, hogy 'sztakurva.
Húsz év.
Fotózz megáradt Dunát éjszaka
Nagy vízfelület, a szokásos gyönyörű háttér, kellemes idő - minden adott, hogy a megemelkedett vízszintbe ne csak a rombolást lássuk bele, hanem az ordas nagy giccset is. Viccen kívül: nem mindennapi fotótéma a kiöntött folyó, érdemes kihasználna ezt a pár napot, és készíteni néhány képet a rakpartok közelében.
Régen mindig utáltam, hogy nem találok jó leírást az ilyen fotók készítéséhez, úgyhogy itt egy rövid how-to, lépésről lépésre az előkészületektől az utómunkáig.
Régen mindig utáltam, hogy nem találok jó leírást az ilyen fotók készítéséhez, úgyhogy itt egy rövid how-to, lépésről lépésre az előkészületektől az utómunkáig.
Előkészület
Természetesen a hozzávalók: állvány, filterek - itt 2x Cokin ND8, fényképezőgép. Filter esetében a legolcsóbb, ha ND8 filterekből veszünk kettőt-hármat, meg hozzá való sínt, amivel egyszerre lehet az obi elé csavarni őket. Erősebb filterek nem is nagyon kaphatók itthon, az egymás elé tett két nyolcas pedig 9FÉ-t ad a játszóterünkhöz (3 filter esetén 27FÉ).
Időpont kiválasztásánál a kékórára kell időzíteni, ilyenkor durván 20-25 perc van megcsinálni a képeket (kékóra a naplemente utáni néhány perc). Célszerű már ekkor a tervezett helyszínen lenni, az idő ugyanis hamar röpül, ha percenként egy kép készíthető. A napokban ez egyébként 20.30 -21.15 között ideális.
A kép
Az ND filterek lehetővé teszik a 15-30+ seces expókat is szűk rekesz (11-16) és alacsony ISO mellett, cserébe ezek az olcsóbb fajták elszínezik a képet. Mindenképp RAW-ban kell lőni, hogy utána ne legyen gond a korrekcióval. Apró nehezítés még, hogy a filterekkel a lencsén szinte semmit nem fogunk látni a keresőben, és az AF is nehezen talál fókuszt. Egyszerűbb előre komponálni és éleset állítani, aztán rátenni a filtereket az obira.
A fenti kép F11 20 sec ISO100 - Tokina1224@20mm
Az alsó F9 30 sec ISO100 - Tokina1224@24mm
A fények percről percre változnak szürkületkor, folyamatosan korrigálni kell megfelelő beállítással.
Utómunka
Nem kell megijedni, ha exponálás után a nyers képek így néznek ki. A lényeg hogy maradjon részlet a shadow és highlightban egyaránt, amivel utána lehet dolgozni.
Ha a szűrők által torzított szineket szeretnénk csak helyreállítani, akkor annyi a dolgunk, hogy a Tint zöld/lila értékeit zöld fele toljuk, a fehéregyensúlyt pedig alacsonyabb értékre állítjuk (kék irányba). Az árnyalatokat finomhangolni a Split toninggal lehet még, a highlighthoz sárgás, a shadowhoz kékes árnyalatot adva. A valós színeket 100%-ban visszakaphatjuk, klikk a linkre a bizonyítékért.
Nekem bejön ez a lilás színvilág ebben az esetben, ezért hagytam. - Ha már giccs, akkor nyomjuk full kreténbe'.
Ha valaki nem szeret ilyenekkel szöszölni, letöltheti a fenti képekhez használt Lightroom Presetemet innen.
Sikerült az évek alatt mindkét filtert megkarcolnom, úgyhogy elég sok healingbrush és clonestamp kellett, mire eltűntek a karcolások a két képről. Belelendülve a belógó kábeleket és nemkívánatos elemeket is kiszedegettem még.
Amikor nagy területeket kell photoshopolni, a legsimább eredményt azzal lehet elérni, ha két layeren megcsináljuk nagyjából ugyanazt a maszatolást healing brushokkal, clonestamppel, ezután egymásra rakva a kettőt, az opacity-t addig változtatjuk, míg eltűnnek a retusálás szembeötlő nyomai. Ez időigényesebb, mert kétszer kell dolgozni, cserébe a végeredmény szebb lesz.
A Duna holnap-holnap után tetőzik Budapestnél, úgyhogy hajrá.
Függöny
06/06 D-day day - a partraszállás évfordulója
Ma 66 éve, 6 hó 6-án szálltak partra Normandiánál a szövetséges csapatok. A partraszállás körülményeit Capa fotóin keresztül ismerhette meg a világ. Talán egyik fennmaradt kép sem szorul bemutatásra, viszont összeszedtem hozzájuk néhány idézetet Capa életrajzi könyvéből, a Slightly out of focus-ból (Kissé elmosódva).
Összeszen 106 felvétel készült azalatt a néhány óra alatt, amit a parton töltött az invázió első hullámával. A filmek egy része már a harctéren tönkrement a víz miatt, a csatát átvészelő tekercsek a hívó technikus hibájából semmisültek meg: izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, így az emulzió leolvadt az előhívott filmekről. Nyolc felvételt sikerült megmenteni, melyek azóta méltán világhírűek. A korabeli újságok képaláírásai szerint csak Capa keze remegett túlságosan, mikor a felvételeket készítette.
"Kormányosunk leengedete elöl a rámpát, és a vízből kimagasló, groteszk rajzolatú fémakadályok között előtűnt egy füstfelhőkbe burkolózó, vékonyka partvonal - a mi Európánk, a "Könnyű Vörös" partszakasz. Egy másodpercre megtorpantam a rámpán, hogy elkészítsem első valódi felvételemet a partraszállásról. A csónak kormányosa azonban, aki fölöttébb érthető sietséggel óhajtott kikerülni ebből a pokolból, csöppet sem megmagyarázhatatlan tétovázásnak értelmezte fényképészeti előkészületeimet, és egy jól célzott fenékbe rúgással igyekezett elhatározásra bírni. A víz hideg volt, és a part még leglább száz méterre esett."
"A katona lerántotta fegyveréről a vízhatlan tokot, és minden célzás nélkül lőni kezdett a füstgomolyok mögött rejtőző part felé. Saját fegyverének dörgése annyi bátorsággal öntötte el, hogy előrenyomult és rám hagyta a fedezéket. Biztonságom ezzel valamelyest növekedett, így hát fotózni kezdtem a hozzám hasonlóan lapuló harcosokat."
"Egy lélegzetvételnyi pihenőt tartottam... aztán begolyóztam.
Az üres kamera vadul reszketett a kezemben. Valami újfajta, eddig ismeretlen félelem öntött el, amelytől eltorzult az arcom, és tetőtől taplig rázkódott minden porcikám. A katonák mozdulatlanul feküdtek körülöttem. Csak a holtakat görgették ide-oda a hullámok a víz szélén. Egyetlen csónak dacolt a pergőtűzzel, vöröskeresztes sisakot viselő szanitécek özönlöttek ki belőle. Nem gondolkoztam, nem döntöttem tudatosan. Egyszerűen csak talpra ugrottam , és a csónak felé iramodtam. ..."
"Amint a fedélzetre léptem hatalmas rázkódást éreztem, és egyszerre csak toll lepett el mindent. - Mi a franc ez? - gondoltam. - Csirkét öldös itt valaki? - Aztán észrevettem, hogy a naszád felépítményét lőtték szét, és a toll a vele együtt eltalált katonák dzsekijének bélésanyaga volt. A kapitány hangosan zokogott. Az adjutánusát közvetlenül mellette szaggatta ízekre a gránát."
Összeszen 106 felvétel készült azalatt a néhány óra alatt, amit a parton töltött az invázió első hullámával. A filmek egy része már a harctéren tönkrement a víz miatt, a csatát átvészelő tekercsek a hívó technikus hibájából semmisültek meg: izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, így az emulzió leolvadt az előhívott filmekről. Nyolc felvételt sikerült megmenteni, melyek azóta méltán világhírűek. A korabeli újságok képaláírásai szerint csak Capa keze remegett túlságosan, mikor a felvételeket készítette.
"Nagyon korán volt még, az igazán jó képekhez túlságosan szürkének látszott minden, de a szürke víz meg a szürke égbolt döbbenetesen hatásossá tette a látványt, amint az apró emberek a Hitler-féle antiinváziós agytröszt szürrealisztikus díszletei közt bújkálnak."
"Kormányosunk leengedete elöl a rámpát, és a vízből kimagasló, groteszk rajzolatú fémakadályok között előtűnt egy füstfelhőkbe burkolózó, vékonyka partvonal - a mi Európánk, a "Könnyű Vörös" partszakasz. Egy másodpercre megtorpantam a rámpán, hogy elkészítsem első valódi felvételemet a partraszállásról. A csónak kormányosa azonban, aki fölöttébb érthető sietséggel óhajtott kikerülni ebből a pokolból, csöppet sem megmagyarázhatatlan tétovázásnak értelmezte fényképészeti előkészületeimet, és egy jól célzott fenékbe rúgással igyekezett elhatározásra bírni. A víz hideg volt, és a part még leglább száz méterre esett."
"A katona lerántotta fegyveréről a vízhatlan tokot, és minden célzás nélkül lőni kezdett a füstgomolyok mögött rejtőző part felé. Saját fegyverének dörgése annyi bátorsággal öntötte el, hogy előrenyomult és rám hagyta a fedezéket. Biztonságom ezzel valamelyest növekedett, így hát fotózni kezdtem a hozzám hasonlóan lapuló harcosokat."
Az üres kamera vadul reszketett a kezemben. Valami újfajta, eddig ismeretlen félelem öntött el, amelytől eltorzult az arcom, és tetőtől taplig rázkódott minden porcikám. A katonák mozdulatlanul feküdtek körülöttem. Csak a holtakat görgették ide-oda a hullámok a víz szélén. Egyetlen csónak dacolt a pergőtűzzel, vöröskeresztes sisakot viselő szanitécek özönlöttek ki belőle. Nem gondolkoztam, nem döntöttem tudatosan. Egyszerűen csak talpra ugrottam , és a csónak felé iramodtam. ..."
"Amint a fedélzetre léptem hatalmas rázkódást éreztem, és egyszerre csak toll lepett el mindent. - Mi a franc ez? - gondoltam. - Csirkét öldös itt valaki? - Aztán észrevettem, hogy a naszád felépítményét lőtték szét, és a toll a vele együtt eltalált katonák dzsekijének bélésanyaga volt. A kapitány hangosan zokogott. Az adjutánusát közvetlenül mellette szaggatta ízekre a gránát."
Miután visszatértek a Chase anyahajóra Capa tovább fotózta a sebesültek ellátását, majd maga is elájult. Órákkal később tért magához egy ágyon a sebesültek között, nyakában egy "harctéri sokk" címkével. Capán kívül egy másik fotóriporter is tudósított a D-napról, ő viszont nem szállt partra a csapatokkal, így egyedül Capának voltak fotói valódi harcokról.
A technika
Capa három vázzal szállt partra. Két 35mm-es Contax II-vel (adatlap) és egy Rolleiflexel. Később ő is Nikonos lett. Mint minden rendes fotóriporter. :)
Nemzeti mozgalmak trianoni megemlékezése - képekben
Már hazafele indultam a parlamenti emlékülés/bazilika emlékmise fotózásról, kikanyarodtam a sarkon a Deáknál, erre szembejött egy hadseregnyi ifjúsági mozgalom, így a hazamenetel eltolódott még két órával (ők sem tudták megmondani melyikhez tartoznak: mikor kérdeztem belezavarodtak a történelmi/népi/nemzeti szókombinációkba és előreszaladtak megkérdezni, aztán nem jöttek vissza). Már a rózsaszín ruhás kislányos (utolsó) képért megérte.
Rögtönzött galéria, klikk a nagyobb képekhez, vagy Flickr
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
Rögtönzött galéria, klikk a nagyobb képekhez, vagy Flickr
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
On the Spot a Spektrumon
Tegnap olyan dolgot tettem, amire lassan hét éve nem volt példa: Leültem a TV elé megnézni egy olyan műsort, amire kíváncsi voltam. Az On the Spot Afganisztánról szóró részét a Spektrumon.
Nem láttam előtte a korábbi részeket, magáról a sorozatról is csak tegnap hallottam először, Tumblr-en. A műsort két magyar fiatal készíti egzotikus/veszélyes országokból. Ennyi. - Nem kevesebb, viszont annál sokkal több. (A sorozat honlapján és blogján van bővebb infó róluk.)
Amiért vártam:
Kíváncsi voltam mit tud lowbudgetből összehozni két fiatal, ha nekivág Afganisztánnak.
Volt a főiskolán egy világ újságírói szemmel terepen c. speckol, ahol az ilyen műsorgyártás elméletét tárgyaltuk (egyedi témák felkutatása és feldolgozása külföldön), ott elég siralmas ötletekkel álltunk elő ha jól emlékszem. Érdekelt hogy csinálja, aki jól csinálja.
Amit kaptam:
Élvezetes, reality/dokumentumfilm. Kicsit gerillavideó jellegű, de ezáltal sokkal életszerűbb - emberközelibb képek. Érdekes témák. Sikerült eddig nem ismert oldalait is bemutatni a konfliktusnak, mégegyszer: élvezhetően. Nem tudom lehet-e hasonlítani bármihez is hazai műsorok közül (viszonyítási alapom nincs).
Inspiráló volt azt látni, hogy ilyen utak megvalósíthatók fiatalon/önállóan és kevés pénzből is, az anyagnak pedig utána lehet komoly nyilvánossága. Három évig azt hallgattuk a főiskolán, hogy a külföldi tudósítás halott, hülyeség, lehetetlen. Ez a műsor mindenképp új perspektívát adott.
Egyedül azt nem értem, miért ilyen lehetetlen időpontokban kell műsorra tenni. Késő este ismétlik minden alkalommal, pedig simán előrébb lenne a helye (bár félő hogy nem sokan kapcsolnának át kedvenc sorozatukról emiatt).
Ismétlések:
Szombat június 5. 22:00
Vasárnap június 6. 23:30
Péntek június 11. 22:30
Nem láttam előtte a korábbi részeket, magáról a sorozatról is csak tegnap hallottam először, Tumblr-en. A műsort két magyar fiatal készíti egzotikus/veszélyes országokból. Ennyi. - Nem kevesebb, viszont annál sokkal több. (A sorozat honlapján és blogján van bővebb infó róluk.)
Amiért vártam:
Kíváncsi voltam mit tud lowbudgetből összehozni két fiatal, ha nekivág Afganisztánnak.
Volt a főiskolán egy világ újságírói szemmel terepen c. speckol, ahol az ilyen műsorgyártás elméletét tárgyaltuk (egyedi témák felkutatása és feldolgozása külföldön), ott elég siralmas ötletekkel álltunk elő ha jól emlékszem. Érdekelt hogy csinálja, aki jól csinálja.
Amit kaptam:
Élvezetes, reality/dokumentumfilm. Kicsit gerillavideó jellegű, de ezáltal sokkal életszerűbb - emberközelibb képek. Érdekes témák. Sikerült eddig nem ismert oldalait is bemutatni a konfliktusnak, mégegyszer: élvezhetően. Nem tudom lehet-e hasonlítani bármihez is hazai műsorok közül (viszonyítási alapom nincs).
Inspiráló volt azt látni, hogy ilyen utak megvalósíthatók fiatalon/önállóan és kevés pénzből is, az anyagnak pedig utána lehet komoly nyilvánossága. Három évig azt hallgattuk a főiskolán, hogy a külföldi tudósítás halott, hülyeség, lehetetlen. Ez a műsor mindenképp új perspektívát adott.
Egyedül azt nem értem, miért ilyen lehetetlen időpontokban kell műsorra tenni. Késő este ismétlik minden alkalommal, pedig simán előrébb lenne a helye (bár félő hogy nem sokan kapcsolnának át kedvenc sorozatukról emiatt).
Ismétlések:
Szombat június 5. 22:00
Vasárnap június 6. 23:30
Péntek június 11. 22:30
BKF Fotográfia szak felvételi - I. forduló
Jelentkeztem a BKF idén induló Fotográfia (BA) szakára. Az első forduló eredményei tegnap kerültek fel: megfeleltem. 250 másik wannabe fotóssal együtt a 497 pályázóból. A következő állomás a szerdai írásbeli lesz, ahol tovább csökken az esély az öt darab hely egyikére.
Az első fordulóba a korábbi képeinkből kellett válogatni néhányat, ami legjobban bemutatja eddigi tudásunkat, mellé pedig idegen világ címmel összerakni egy 6-12 képből álló anyagot.
Ezeket választottam az elmúlt egy év képeiből. Fennvan néhány flickr-en is, ide gyűjtöm majd külön setben a személyes kedvenceket ezentúl.
Iszonyatosan nehéz volt válogatni a saját képek közül. Megszenvedtem vele rendesen, de így sem mondanám azt, hogy ezek azok a képek, amik legjobban mutatják be az elmúlt évemet. Könnyen lehet ha másnap reggel újrakezdtem volna, 7-8 kép változna a fentiekhez képest.
Hiába kötődök érzelmileg egy-egy képhez, nem biztos hogy attól bemutatásra is érdemes, vagy hogy más is látja benne ugyanazt, ami miatt számomra kedves. Igyekeztem inkább a ránézek és egyszerűen jó képnek tűnik elv szerint válogatni. Arra is próbáltam figyelni, hogy a képek valamennyire egymáshoz passzoljanak.
12000 fotó volt az elmúlt év termése.
Iszonyatosan nehéz volt válogatni a saját képek közül. Megszenvedtem vele rendesen, de így sem mondanám azt, hogy ezek azok a képek, amik legjobban mutatják be az elmúlt évemet. Könnyen lehet ha másnap reggel újrakezdtem volna, 7-8 kép változna a fentiekhez képest.
Hiába kötődök érzelmileg egy-egy képhez, nem biztos hogy attól bemutatásra is érdemes, vagy hogy más is látja benne ugyanazt, ami miatt számomra kedves. Igyekeztem inkább a ránézek és egyszerűen jó képnek tűnik elv szerint válogatni. Arra is próbáltam figyelni, hogy a képek valamennyire egymáshoz passzoljanak.
12000 fotó volt az elmúlt év termése.
Első körben ~120-ra csökkentettem szóba jöhető képeket, aztán még egy kör után 35-re, majd órákon át tartó rakosgatás és tanakodás után lett ez a 16. Mindenkori kedvenc így is maradt vagy hetven, ami egész jó arány, azthiszem.
Idegen világ fantázianévre egy vallással kapcsolatos anyagot találtam ki, mivel az számomra elég idegen világ, sőt a világvallások egymáshoz képest is lehetnek idegen világok.
Nem lett annyira látványos a dolog, mint gondoltam - nem is sikerült annyi időt és olyan minőségben rászánni, ahogy azt szerettem volna - de valamennyi következetesség így is látszik a képeken, ez szerencsémre elég is volt az első fordulóhoz. Ide is képpárokban gondolkodtam.
Nagyobban nem tölthetem fel és ebben az állapotában nem is mutogatnám az anyagot. Szeretném még a nyáron tovább vinni és befejezni.
És ki tudja, talán ez lesz az első komolyabb önálló témám is.
Így néz ki az olajfolt Magyarországhoz viszonyítva
Ilyen arányok mellett talán jobban érthető az előző post, és a dolog súlyához képest komolytalan fotók is.
Innen a link.
Cenzúrázza a BP a Mexikói-öbölben készült fotókat?
Kínában állami cenzúrával ellenőrzik az internetet, az arab világban betiltják a közösségi oldalakat az első Mohammedet ábrázoló karikatúra után, Amerikában pedig a jelek szerint a BP olajtársaság tarthatja távol a sajtót az olajkatasztrófától.
A parti őrség közleménye szerint ma reggelre sikerült egy ún. top-kill módszerrel elzárni azokat a csöveket, melyekből lassan egy hónapja szivárgott az olaj a tengerbe a fúrótorony helyén (a műveletet élő web-cam közvetítésen is lehetett követni). A mentési és helyreállítási munkák minden nyilvánosságot megkapnak, az igazi katasztrófáról viszont nem mondható teljesnek a sajtóból visszaköszönő kép.
Kezdettől fogva gyanúsan kevés és többnyire unalmas kép érkezett a katasztrófáról, amit már akkor furcsának találtam: hazai terepen egy ekkora szenzáció esetén minimum azt várná az ember az amerikai sajtótól, hogy a partvidék teljes hosszában, méterenként táborozó fotós és videós stábok ötpercenként élőben jelentkeznek a helyszínről. A dolog nem csak nekem tűnt fel, a témával a Newsweek egy mai cikkében foglalkozik.
Már a szivárgás első hetében érkeztek műholdas felvételek, amiken jól kivehetően kisváros méretű olajfoltok lebegtek a vízen, alig néhány száz kilométerre a Mississippi folyó deltájától. Ezután napokig semmilyen izgalmas (bár ez a szó elég morbid, a katasztrófára gondolva) kép nem érkezett, és azóta is alig lehet olyan fotókat látni, amik az ilyen olajfoltokat, vagy a hatalmas károkat szenvedett élővilágot mutatnák be (akad azért egy, két ellenpélda)
A környéken dolgozó riporterektől egyre több olyan történetet hallani, hogy a parti őrség nem engedi a sajtó munkatársait a a területre. Az ipari területeken nyilván akkreditációhoz kötött a fotózás és az is megérthető, ha a felderítő gépen épp nem marad hely a fotósnak, de ennél komolyabb lépések is történtek az ellenőrzött tudósítás érdekében.
A cikk szerint parti őrség visszafordít minden hajót az öbölben és a nemzeti parkok közelében, ha azokon sajtósok is utaznak, ugyanígy nem szállhatnak vízre a sajtó munkatársai saját hajókon sem. Az egyetlen ellenőrizetlen lehetőséget a halászhajók jelentették, ám pletykák szerint a BP már a halászokra is nyomást gyakorol, felhasználva a befolyását a környéken. A legtöbb halász aki eddig fedélzetére engedte a fotósokat, már szóba sem áll velük, féltve az állását vagy engedélyét.
A térségben magánrepülők csak a BP beleegyezésével repülhetnek, engedély hiányában ezer méter alá nem ereszkedhetnek, ilyen magasságból pedig nem lehet használható képeket készíteni. A korlátozás biztonsági előírás, mely kivételesen szigorú, ha a gépen a sajtó képviselői utaznak. A legtöbb ilyen repülő nem kapott berepülési engedélyt az elmúlt hetekben. Az öbölben gyakorlatilag kizárólag a BP-vel szerződött parti őrség gépei és helikopterei repülhetnek,
A vízi és légi korlátozásokkal elérhető, hogy csak olyan területekről készüljenek képek, ahol a szennyezés minimális, vagy ahol a védekezési munkák sikeresen haladnak. Így történhet meg, hogy amerika legnagyobb ember által okozott környezeti katasztrófájáról csak a steril, kémcsövet egy fazéknyi olajba dugdosó képek jutnak el a sajtóig. Aggasztó tény, hogy a helyi hatóságok egy olajtársaságnak alárendelve hoznak intézkedéseket, a nyilvánosság kárára.
Még egy érdekesség, bár ez inkább apró ferdítés, mint cenzúra:
Infografika egy BP-s sajtótájékoztatóról:
A képen a zöld csíkok a semlegesített és elkerített olaj mennyiségét ábrázolják az eltelt idő függvényében. A tájékoztatón a BP-s alkalmazott épp arról magyaráz, hogy az egyre hatékonyabb módszerekkel egyre több olajat sikerül kezelniük. Könnyen lehet úgy is értelmezni, hogy mióta az új módszereket alkalmazzák, nagyságrendekkel több olajat sikerül elkülöníteniük.
Az ábrán ezzel ellentétben az eddigi összesített mennyiségeket mutatják, ami értelem szerűen csak nőhet az idő függvényével. A valós kép az ábra helyes értelmezése szerint, hogy az egyre több tengerbe ömlő olajat ugyanolyan hatétkonysággal semlegesítik.
A parti őrség közleménye szerint ma reggelre sikerült egy ún. top-kill módszerrel elzárni azokat a csöveket, melyekből lassan egy hónapja szivárgott az olaj a tengerbe a fúrótorony helyén (a műveletet élő web-cam közvetítésen is lehetett követni). A mentési és helyreállítási munkák minden nyilvánosságot megkapnak, az igazi katasztrófáról viszont nem mondható teljesnek a sajtóból visszaköszönő kép.
Kezdettől fogva gyanúsan kevés és többnyire unalmas kép érkezett a katasztrófáról, amit már akkor furcsának találtam: hazai terepen egy ekkora szenzáció esetén minimum azt várná az ember az amerikai sajtótól, hogy a partvidék teljes hosszában, méterenként táborozó fotós és videós stábok ötpercenként élőben jelentkeznek a helyszínről. A dolog nem csak nekem tűnt fel, a témával a Newsweek egy mai cikkében foglalkozik.
Már a szivárgás első hetében érkeztek műholdas felvételek, amiken jól kivehetően kisváros méretű olajfoltok lebegtek a vízen, alig néhány száz kilométerre a Mississippi folyó deltájától. Ezután napokig semmilyen izgalmas (bár ez a szó elég morbid, a katasztrófára gondolva) kép nem érkezett, és azóta is alig lehet olyan fotókat látni, amik az ilyen olajfoltokat, vagy a hatalmas károkat szenvedett élővilágot mutatnák be (akad azért egy, két ellenpélda)
A környéken dolgozó riporterektől egyre több olyan történetet hallani, hogy a parti őrség nem engedi a sajtó munkatársait a a területre. Az ipari területeken nyilván akkreditációhoz kötött a fotózás és az is megérthető, ha a felderítő gépen épp nem marad hely a fotósnak, de ennél komolyabb lépések is történtek az ellenőrzött tudósítás érdekében.
A cikk szerint parti őrség visszafordít minden hajót az öbölben és a nemzeti parkok közelében, ha azokon sajtósok is utaznak, ugyanígy nem szállhatnak vízre a sajtó munkatársai saját hajókon sem. Az egyetlen ellenőrizetlen lehetőséget a halászhajók jelentették, ám pletykák szerint a BP már a halászokra is nyomást gyakorol, felhasználva a befolyását a környéken. A legtöbb halász aki eddig fedélzetére engedte a fotósokat, már szóba sem áll velük, féltve az állását vagy engedélyét.
A térségben magánrepülők csak a BP beleegyezésével repülhetnek, engedély hiányában ezer méter alá nem ereszkedhetnek, ilyen magasságból pedig nem lehet használható képeket készíteni. A korlátozás biztonsági előírás, mely kivételesen szigorú, ha a gépen a sajtó képviselői utaznak. A legtöbb ilyen repülő nem kapott berepülési engedélyt az elmúlt hetekben. Az öbölben gyakorlatilag kizárólag a BP-vel szerződött parti őrség gépei és helikopterei repülhetnek,
“It’s a running joke among the journalists covering the story that the words ‘Coast Guard’ affixed to any vehicle, vessel, or plane should be prefixed with ‘BP,’ "...“It would be funny if it were not so serious.”
A vízi és légi korlátozásokkal elérhető, hogy csak olyan területekről készüljenek képek, ahol a szennyezés minimális, vagy ahol a védekezési munkák sikeresen haladnak. Így történhet meg, hogy amerika legnagyobb ember által okozott környezeti katasztrófájáról csak a steril, kémcsövet egy fazéknyi olajba dugdosó képek jutnak el a sajtóig. Aggasztó tény, hogy a helyi hatóságok egy olajtársaságnak alárendelve hoznak intézkedéseket, a nyilvánosság kárára.
Még egy érdekesség, bár ez inkább apró ferdítés, mint cenzúra:
Infografika egy BP-s sajtótájékoztatóról:
Az ábrán ezzel ellentétben az eddigi összesített mennyiségeket mutatják, ami értelem szerűen csak nőhet az idő függvényével. A valós kép az ábra helyes értelmezése szerint, hogy az egyre több tengerbe ömlő olajat ugyanolyan hatétkonysággal semlegesítik.
Hova ne menjünk nyaralni?
Legalábbis ha olyan helyeken szeretnénk járni és fotózni, ahova a legkevesebb turista látogat:
Európát és a sárga területeket nyugodtan messzire kerülhetjük, a lila helyeken még mindig sok a turista, de talán nem kell verekedni velük a jobb helyekért, a szürke részek pedig csak ránk várnak, hogy felfedezzük őket.
Az térképet a panoramio képmegosztó geotaggelt képei alapján állították össze. Google Maps-re vetítve interaktív formában is böngészhető.
Story Beyond the Still - Közösségi minisorozat
A fórumokon játszható szólánc-szerű szöveges asszociációs játékok, de akár ezek képes megfelelői is elég huszadik századi őskövületnek tűnnek a Canon által szponzorált Story Beyond the Still projectet nézve.
Az ősi online közösségi játék tuningolt verzióját Vincent Laforet indította (reverie megvan gondolom) Vimeo-n. A Chapter 1-ben elindított történetét az utolsó jelenetet alapul véve kell folytatni. Bárki küldhet be videót az általa kigondolt folytatással, de csak a nyertesnek hirdetett klip viszi tovább a cselekményt a következő epizóddal. A nyertes videó mellett a többi induló anyagát is meg lehet nézni, így minden epizód után 6-7 felé ágazik a sorozat.
Lost rajongóknak kifejezetten élvezetes lehet össze-vissza is nézni a klipeket, ők hat év alatt már hozzászokhattak, hogy egy történetből semmit nem értenek.
Az ötlet persze nem új. Amióta videómegosztó oldalak léteznek, ez a játék is él rajtuk. A Beyond the Still-t a HDDSLR kamerák kizárólagos használata, és az igen magasra tett vizuális mérce teszi különlegessé. Minden beküldött anyag profi munka, az eddigi nyertes részek - bár teljesen más stábok készítik őket - egységes látványvilággal építkeznek egymásra.
Négy fejezet készült el eddig a történetből, ezeket sorban embedelve meg lehet nézni itt is, aki pedig kedvet kapott az alternatív folytatásokhoz, az Vimeon a projectnek dedikált oldalon nézelődhet. Otthonülős pünkösd hétfői programnak tökéletes.
Első fejezet:
Második fejezet:
Harmadik fejezet:
Negyedik fejezet:
Az ősi online közösségi játék tuningolt verzióját Vincent Laforet indította (reverie megvan gondolom) Vimeo-n. A Chapter 1-ben elindított történetét az utolsó jelenetet alapul véve kell folytatni. Bárki küldhet be videót az általa kigondolt folytatással, de csak a nyertesnek hirdetett klip viszi tovább a cselekményt a következő epizóddal. A nyertes videó mellett a többi induló anyagát is meg lehet nézni, így minden epizód után 6-7 felé ágazik a sorozat.
Lost rajongóknak kifejezetten élvezetes lehet össze-vissza is nézni a klipeket, ők hat év alatt már hozzászokhattak, hogy egy történetből semmit nem értenek.
Az ötlet persze nem új. Amióta videómegosztó oldalak léteznek, ez a játék is él rajtuk. A Beyond the Still-t a HDDSLR kamerák kizárólagos használata, és az igen magasra tett vizuális mérce teszi különlegessé. Minden beküldött anyag profi munka, az eddigi nyertes részek - bár teljesen más stábok készítik őket - egységes látványvilággal építkeznek egymásra.
Négy fejezet készült el eddig a történetből, ezeket sorban embedelve meg lehet nézni itt is, aki pedig kedvet kapott az alternatív folytatásokhoz, az Vimeon a projectnek dedikált oldalon nézelődhet. Otthonülős pünkösd hétfői programnak tökéletes.
Első fejezet:
Második fejezet:
Harmadik fejezet:
Negyedik fejezet:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)