Képnézegető alkalmazások iphone-ra

Májusban szinte egyszerre jött ki iphone-os képnézegető alkalmazásával a Boston.com Bigpicture rovata és a Magnum ügynökség, valamint a Cooliris is nemrég tette elérhetővé az iphone-ra fejlesztett verzióját. 

Miközben a Reuters, a NYTimes és a WallStreetJournal is ipadre fejleszti a hasonló képes szolgáltatásokat, csak remélni lehet, hogy a két platformra párhuzamosan fognak jönni a frissítések (és miért ne jönnének? - a két eszköz eleve más felhasználási területre lett tervezve, ugye.)

Iphone-on is viszonylag élvezhetőek maradnak az online galériák (mondjuk a hvg.hu nagyítás csak portré módban), a flickr alkalmazásával az oda feltöltött fotók is gond nélkül fogyaszthatók, viszont akkor jön a Cooliris és rátesz egy lapáttal a képnézegetés élményére.

Nem csak a flickr, vagy picasa albumok/toplisták böngészhetők vele áttekinthetőbben, hanem tematikus (google images) keresőt is kapunk mellé. Összeköthetjük Twitter accountunkkal és az ismerőseink twitteren megosztott fotóit is legyűjti, elboldogul az RSS-feedekkel is, így mindenki megtalálja az útját vele kedvenc online galériájához.

Az alkalmazásból megoszthatunk képeket twitteren, eltehetjük kedvencnek, amit aztán a Cooliris desktop klienssel is szinkronizálhatunk. Nekem ez az _a_ funkció mobil alkalmazások esetében, ami musthave. Ha napközben keresgélek valamit a telefonon, azt nem csak unalomból teszem, hanem szeretném utána otthon onnan folytatni, ahol a telefonon abbahagytam. 

A mobil alkalmazás felülete az évek óta ismert desktop verzióhoz hasonló 3D képfal, viszont mindezt ujjal vezérelni: tologatni, nagyítgatni, dobálni tényleg élmény.

A cooliris ingyenes app. Hülye aki nem szedi le. (egyetlen hiányossága, hogy a telefonon lévő képeket nem lehet vele böngészni)

A Boston.com Bigpicture rovata volt talán az első nagyformátumú képgaléria annak idején (vagy egyike az elsőknek, de mindenképp a legismertebb), most ők lettek az úttörők a mobil alkalmazások terén is. A program letölti, leméretezi a rovat képeit. Gyorsabb és kényelmesebb böngészést tesz lehetővé. 
Ha már fizetős, megcsinálhatták volna, hogy a képek offline is elérhetők legyenek. Így csak egy szebb kezelőfelülettel kapunk többet, mint a -

- Bigpicture nevű ingyenes alkalmazással, amiből szintén elérhetők a Boston.com galériái, mobilra optimalizált verzióban. Igaz, valamivel butább és kevésbé esztétikus kezelőfelületen keresztül.

A Magnum ügynökség nemrég megjelent iphone appja 3 EUR-ért tölthető iTunesból, amiért 101 híres magnum fotót kapunk a telefonunkra. Az alkalmazásból ezután ~1EUR áron tölthetők le folyamatosan riportsorozatok (meg ahogy elnéztem, néhány ingyenes is).
Én félnék feltelepíteni, mert a gatyámat rá tudnám költeni, és azért a fotók mégis csak a telefonon maradnak. Kicsiben.

Bármennyire is magas minőségű képekről van szó, azt hiszem eljönne az az időpont, amikor sajnálnám rákölteni a pénzt. Aztán ott van az a tényező is, hogy az ilyen fotók igazi ereje nagy méretben érvényesül, az apró részletek által. 

Iphone-ról napközben a napi híreket akarom követni képekben, vagy csak unaloműzőnek lapozgatni a látványos galériákat tak-tak-tak(TM) módszerrel. A Magnum fotói nekem egy magasabb kategóriát képviselnek. Olyan képeket, amihez le kell ülni és kényelmesen befogadni őket. (iPadre tökéletes lesz)

Kapcsolódó alkalmazások közt találtam még rá a Reuters ingyenes alkalmazására is, ahol szintén gazdag képgalériát lehet böngészni régiók szerint. Képgalériás böngészője másik hírügynökségnek rajtuk kívül azt hiszem nincs is.




Ha bárki tud ezeken kívül hasznos képnézegető appot, ne habozzon megosztani!

NYTimes világmozaik - teljes galéria

Elkészült a teljes Moment in Time adatbázis, több tízezer képpel. Komoly beleéléssel lehet nézegetni a galériát,  ha naivan hiszünk benne, hogy tényleg mindegyik kép ugyanabban a percben / pillanatban készülhetett.

 Már maga az arhívum megvalósítása is látványos: az azonos helyen és tematikában készült fotókat tornyokban egymásra rakodva lehet végignézni.

 A szerkesztők szerint az egyértelműen más időpontban készült fotókat (eltérő napszak, eseményfotók stb) nem tették bele a válogatásba, így nagyjából meg is van az az illúzió a képek nézegetése közben, hogy miközben valahol Afrikában marhákat terelt hazafelé egy kisgyerek, a világ túloldalán mások épp szappanbuborékot fújnak egy szikla szélén ücsörögve, vagy a délutáni süteményüket szeletelik egy tea mellett.

Bónuszként a Marson robotoló Opportunity is küldött egy képet az eseményre, ezzel a kezdeményezés jócskán túllépte a bolygónk szabta szűkös korlátokat.

Fantasztikus.

Hogy mennyire volt sikeres a felhívás, talán abból látszik a legjobban, hogy Budapest - Hungaryből ugyanarról a helyről két kép is készült:

Én a Moszkva téren az újságárus mellől fotóztam ugyanazokat a virágárusokat, akiket - mint ma így kiderült - Kecskeméti Dávid is. Bár feltehetően nem ugyanazon a napon, hacsak nem ment haza átöltözni egyikőjük. :D

ui: nézd anyu, kinn van a fotóm a New York Times honlapján.

A győzelem napja akkor és most, képekben

1945. Május 8-án tették le a Német csapatok a fegyvert Berlinben, azóta ünneplik Oroszországban május kilencedikén a győzelem napját, idén 65. alkalommal. Két galéria a két oldalról, 65 év távlatában:

A Spiegel Online galériája - a győzelem napja 1945-ben, Berlinben

A SacramentoBee Frame galériája - ugyanez a nap 2010-ben, Moszkvában

Nikon lencse szimulátor

Objektív vásárlás előtt örök dilemma (DX forumátumú váz tulajoknak legalábbis), hogy fullframe-re tervezett objektívet vásároljunk a DX-es vázra, vagy kifejezetten a kisebb érzékelőmérethez gyártott DX-es optikákat válasszuk.

Nagylátószög esetében akár 10-20 foknyi is lehet az eltérés a lencsék által alkotott kép látószöge közt (azonos átfogású DX és FX), alaposan meg kell fontolni mire lesz szükségünk. A döntésben látványos segítség a Nikon Lens Simulator alkalmazás, amivel tesztelhetjük, milyen képet fog adni a vásárolni tervezett optika a vázunkon, összehasonlíthatjuk ugyanazt a gyújtótávolságot a kétféle lencsetípussal és érzékelőmérettel.

A kínálatban értelem szerűen csak Nikon optikák szerepelnek, de a 3rd party gyártók objektívjeit is tesztelhetjük a rendszerrel, ha tudjuk hogy a kiszemelt optika milyen érzékelőhöz lett tervezve. Tokináéknál az objektív nevében a DX jelzés jelenti a cropolt vázhoz tervezett lencsét, Sigmánál a DC, Tamronnál pedig a Di-II.

New York Times Global Mosaic - Budapest, Hungary@15.00(UTC)

Így készült: Budapest 100 éve és most - összehasonlító fotógaléria

Közeli kapcsolatba kerülhet bárki a történelemmel, ha a HVG galéria után kedvet kap hasonló fotók készítéséhez saját környezetéről, vagy kirándulni indul az archív felvételek alapján a városban. Ki tudja, talán azokat a képeket fogja valaki 2100-ban felhasználni, amiket mi most megcsinálunk.

Előkészület

Első lépés (egyben az első akadály) maga az archívum, amire a Tumblr végtelen bölcsességtengerében találtam rá hh-tól. Rettentő rosszul összerakott, nehezen kezelhető adatbázis. Talán csak IE alól működik rendesen, a felugró ablakokat engedélyezve. Kereshetünk benne utcanév és épületek alapján is, mindkét módszer egyformán nehézkes.

A képek kiválogatása után érdemes felfűzni őket valamilyen rendszerbe, megtervezni egy útvonalat amin a legrövidebb idő alatt bejárhatók a helyszínek. Én iphonera másoltam a képeket egy galériába, aztán a telefon térképén végigjelölgettem a pontokat, ahol meg kell állni fotózni. Ez triviális dolognak tűnhet, de így is előfordult, hogy oda-vissza rohangáltam két hely között, mert kihagytam valamelyiket.

Sokan írták – jogosan – hogy nem sikerült az eredeti perspektívából / kivágással csinálni a képeket. Ennek több oka volt, sajnos nem mindegyik kiküszöbölhető.

A 1900-as években használt formátum és a lencsék is eltérnek az általam használt NikonDX méretű érzékelő és a Tokina12-24 nyújtotta képtől, emiatt eleve változik a perspektíva. Ez a kisebbik probléma, a változás nem lenne annyira szembeötlő.

A legtöbb helyen (DX-ben számolva) 17-50mm között kell dolgozni, bárki nekivághat egy kitben vásárolt dslr géppel vagy egy kompakttal is. A lényeg, hogy egy-két emelet magasra jutva, perspektikus torzítás nélkül fotózhassuk az épületeket. A legideálisabb optika a feladatra egy 24-70 körüli átfogású, jó minőségű lencse, a torzítás minimalizálására.

Terepmunka

A játék nem is annyira a technikáról, inkább a helyszín felkutatásáról szól. A legtöbb helyen, ha maga az épület nem is, a környezet alaposan megváltozott. Az utcákat kiszélesítették, házakat építettek vagy bontottak el, a Gellért hegyet benőtte az erdő, a hidakat lebombázták és átépítették a század során.

A munka során a telefonon lévő képeket használtam támpontként. Meg kell találni azt a hangsúlyos elemet a képen, amit a legpontosabban szeretnénk visszaadni és ahhoz komponálni hozzá a környezetet. A pontos tájolásban/komponálásban jó segítség lehet például az épületek ablakait számolni, vagy díszítő elemeket és a képszéleket alapul venni.

Az archív fotók szinte kivétel nélkül 2-3 emelet magasból készültek, én azt sem tartom kizártnak, hogy létrát is vitt magával a fotográfus, vagy forgalomirányító bódék lehettek az út mentén, amiből az utcaképeket fotózta.

Ma ezek a pontok lakóházak vagy irodaépületek, ahol csak a szerencsén múlik, hogy sikerül-e bejutni. Általában kedvesek voltak a tulajdonosok és beengedtek, de ugyanennyi helyről el is küldtek. Ne feledjük: irodákból, boltokból csak a tulajdonos engedélyével készíthetünk felvételeket!

Érthető, hogy nem szívesen enged senki idegeneket a házába, vagy csak épp nincs otthon, esetleg rosszkor zavarunk. Ezeket kivédeni sehogyan sem lehet, többször visszajárni ugyanoda pedig végképp illetlenség. Volt olyan házaspár is, aki azzal hajtott el, hogy a HVG-t nem engedi a lakásába, mert csúfot űztek Viktorból a múlt heti címlappal. Fel kell készülni az elutasításra.

Ha meg is találjuk a tökéletes helyszínt, rengeteg apró elem zavarhatja a látványos fotó elkészítését: belógó kábelekbe, fák lombkoronáiba, hatalmas reklám feliratokba és közúti forgalomba fogunk ütközni. A teljes pontosság helyett érdemesebb szem előtt tartani, hogy a képünk önmagában is elfogadható legyen. Úgy komponálni, hogy a legkevesebb zavaró elem kerüljön a képre.

Utómunka

A legegyszerűbb módszer photoshopban megnyitni a képünket, majd egy új layerre másolni az archívumból letöltött fotót. Mivel a scannelt képek felbontása elég alacsony, érdemes a sajátunkat is 900-1000px körüli méretre kicsinyíteni.

A régi felvételt ezután átlátszóvá téve addig kell alakítani, amíg a legtöbb ponton fogja fedni a fotónkat. Az így kapott layereket külön-külön elmentve készen is vagyunk. Photoshopban a lencse torzítását is korrigálhatjuk valamennyire, a képminőség rovására.

Archívumra fel! A magam részéről biztos folytatom még a sorozatot.

NYTimes világmozaik

Holnap (2010. május 2-án) délután öt órakor mindenki ragadjon fényképezőgépet egy pillanatra, és csináljon egy képet a helyről ahol épp tartózkodik. A fotót ezután a NYTimes Global Mosaic oldalára kell feltölteni, ahol a sok százezer (millió) kép együtt alkot majd egy mozaikot, ami elég pontosan dokumentálja majd, mit csinált a világ vasárnap délután.

A legjobb képek kiemelt helyre kerülnek majd az összeállításban, de mindegyik kereshető marad egy feltehetően elég terebélyes méretű összeállításban - földrajzi hely, téma és megannyi más szempont alapján. Érdemes lesz nem csak egyszerű pillanatképet kattintani majd, hanem olyan témát kitalálni, ami legjobban bemutatja környezetünket és rajta keresztül minket is.

A képeket tehát magyar idő szerint délután ötkor (UTC+2h) kell elkészíteni, majd ide feltölteni: http://submit.nytimes.com/moment (file méret: max 5MB, a kép hosszabbik oldala minimum 1000px!)


Addig már csak azt kell kitalálni, hol legyek holnap délután.


(ha pedig már úgyis a Lensblogon járunk, és a NYTimes a téma, akkor New York, New York!)

Getty images és a kettős mérce a stock fotózásban

Először egy TED-video Jonathan Kleintől (Getty Images vezetője). Nagyszerű gondolatok a fotózás és a képek jelentőségéről, mindenről ami megkülönbözteti a sorsdöntő/emblematikus fotókat a jó képektől.

De: kimaradt az előadásból egy ezekszerint nem-túl-fontos tényező, a fotós. 

Innentől csak annak érdemes tovább olvasni, akit valóban érdekelnek a stock fotózás buktatói, borzalmas jövőképek, fotós sírás-rívások.

Szakdolgoztam

Elkészült életem legrosszabb időráfordítás/olvasószám - aránnyal jellemezhető írása: a szakdolgozatom.

A Hírportálok és újságírók a közösségi médiában címet viseli és a témát boncolgatja 8 fejezeten, 70 oldalon és SZÁZÖTVENEZER karakteren keresztül.

Csütörtökön hajnali négy óra tájt került pipa a wördben az utolsó javítási ajánlat átugrása gombra, reggel 8-kor már keltem is és vittem a copycatnek, beköttetni. Lefotózni természetesen elfelejtettem leadás előtt. ÉN.

Senkinek nem kívánnék olyan nyomasztó élethelyzetet, amiben végig kell olvasnia egyéb/jobb elfoglaltság hiányában. A bevezető azért innen elérhető .pdf-ben.

és most tovább a fontosabb dolgok felé.

Wallpeople Budapest a Gödörnél

Itthon a Lecool magazin szervezte a Gödör üvegfalára a Wallpeople 2010 kiállítást, amit a néphagyomány szerint április 10-én tartanak világszerte.

Annyi a dolog lényege, hogy bárki leviheti a képeit, kipakolhatja a falra egy-két órára, aztán sípszóra szabadrablás jelleggel mindenki hazaviheti a képet, ami megtetszik neki. Szimpatikus kezdeményezés, bár nem vittem és nem is hoztam el semmit. Ennyi év alatt nem igazán sikerült még olyan képet csinálnom, amit szívesen mutogatnék nyomtatásban.

Nem tudom ez miért van, a nyomtatott kép számomra misztikus és szent dolog, valahol elérhetetlen magasságokban a digitális felhők felett (hülye hasonlat, lehet csak az SR-71 pilóta naplójának a hatása még mindig).

A képek hátuljára sokan ráírták az elérhetőségüket, honlapjuk címét, e-mailt ilyeneket. Volt aki jókívánságokat hagyott rajtuk, ilyen "minden jót kívánok, a következő hét napban csinálj valamit, amit még soha, és boldog leszel" - meg hasonló bullshitet.

Volt viszont egy vicces idézet, ami tetszett: 

Minden képben van valami jó, és minden jóban van valami rossz.