A 360 fokos interaktív gömbpanorámák témája

A tegnapi budapesti párnacsatáról készült egy elképesztőenlátványos és interaktív gömbpanoráma a kerekterek.hu jóvoltából.

Nem sok ilyet láttam eddig, úgyhogy szétnéztem neten, mik vannak még a témában. Mint kiderült, a kerekterek jóval több, mint egyszerű hobbiproject: a fotóst európa legjobb technikai szakemberei közt tartják számon ebben a műfajban. Teljesen jogosan, ahogy az eddigi munkásságát elnézem.

Felületes utánaolvasásból hamar kiderül, hogy a képek elkészítéséhez egy halszem obi kell és egy darab váz, meg állvány. A trükk az összeillesztésben van, erre vannak célszoftverek. Egy egyszerűbb gömbpanoráma 20-30 képből áll. Ha valaki szeretné kipróbálni magát a témában, a 360cities.net a kiindulópont tutorialokkal, példákkal, gigapixelekkel, közösséggel. Hajrá!

Keresgélés közben találtam rá erre a Norvég országimázs oldalra is, ahol helikopterekről gömbpanorámázták körbe a turistacsalogató tájakat, a helyszínek közt térképen ugrálhatunk. Masszív eyecandy.


Hopp, és ezek a dolgok embedelhetők is. Csodálatos!

Kerio Volcanic Crater in Iceland

BKF Fotográfia szak felvételi - 2011

Kedves felvételizők

Februárban letelt már a jelentkezési határidő, de mivel az elmúlt két hónapban szerintem mindannyian tőlem érdeklődtetek a fotográfia szakról (sőt, a mai napig), szeretnék az alábbi bejegyzéssel tisztázni pár dolgot:

1. Nem járok a BKF Fotográfia szakára.

2. Csak a felvételiről írtam tavaly nyáron.

3. Nem tehetek róla, hogy egy egész szaknyi fiatal fotós nem volt képes a blogomnál relevánsabb találatot a google-be tuszkolni közel egy év alatt.

És akkor a felvételiről:

A BKF hivatalos oldalán: semmi, igen.

Én tavaly a három fordulóról leírtam a tapasztalataimat három bejegyzésben:

BKF Fotográfia szak felvételi - I. forduló
BKF Fotográfia szak felvételi - II. forduló
BKF Fotográfia szak felvételi - III. forduló

Negyedik rész azért nincs, mert nem kerültem be. Egy darab államilag támogatott hely volt, ahhoz pedig több pont kellett volna, mint amennyit én kaptam.

Viszont járnak oda ismerőseim. Az ő véleményük a szakról, ha nem is egyértelműen, de pozitív.

Amit eddig meséltek róla, én is annyit tudok:

- Azoknak ajánlható elsősorban, akiket a műtermi, alkalmazott része érdekel a fotónak.

- Vannak rendszeresen tematikus feladatok, amiket meg kell csinálni. Aztán azokat átnézitek, átbeszélitek az oktatókkal. Vannak elméleti és gyakorlati órák - ahogy mindenhol.

- Van lehetőség használni egy elég jól felszerelt műtermet.

- Van lehetőség barátkozni az épületben tanuló grafikusokkal, ruhatervezőkkel, kreatív emberekkel.

- Kaptok segítséget, felhívásokat, pályázatokra/hoz.

- Attól hogy befizetitek és bejártok, nem fogtok megtanulni sem fotózni, sem kreatívan gondolkodni. - Ahhoz tenni is kell.

- Vannak jó oktatók, akiktől lehet, és van is mit tanulni.

- Vannak nem-túl-jó oktatók, akik azt hiszik, egy oktatóDVD lejátszása jelenti a tanítást.

Sikeres felvételizést mindannyiótoknak!

The Bang Bang Club - hivatalos trailer

Kijött a végleges (egyelőre iTunes exkluzív) trailer a The Bang Bang Clubhoz. Tavaly már mindent leírtam a filmről, mikor afganisztánban megsérült Joao Silva: az egyik fotóriporter, akiről a film is fog szólni.

A trailert itt lehet megnézni.

Panorámafotók James Nachtweytől Japánból

klikk a képre a nagyobb verzióhoz

James Nachtwey biztos nem unatkozott az elmúlt hetekben egy pillanatot sem.

Március 11-én még együtt rohan egy robbanás elől Líbiában az azóta elfogott, majd szabadon engedett négy Times tudósítóval, 17-én már a cunami pusztítását fotózza Japánban.

Amúgy, a Time nemrég dolgozta át a fotórovatát, ami a Lightbox nevet kapta. Öröm nézegetni. Tartsa meg az ég a jó szokásukat, ahogy a Japán eseményeket is feldolgozzák: Hírügynökségi anyagok helyett odaküldenek 3-4 különböző stílusú fotóst és szabad kezet adnak nekik. Japánból például James Nachtwey és Dominic Nahr küldi a képeket.

Egy hazai kép a tegnapi szuper teliholdról...vagy mégsem

Ezek szerint volt olyan hely, ahonnan lehetett látni. Pesten erősen felhős volt az ég, teljesen esélytelen volt.
Szerk:
Vagy mégsem. Ez egy januári fotó. Csak illusztráció. (Köszi Sanyi!) Mennyire ciki már a National Geographicnak, hogy egy archív képpel illusztrálnak egy eseményt, amit bárhol a világon mindenki - így valószínűleg az NG fotósai is - lefotózott.

A kép egyébként nem csak egy kép: Ladányi Tamás fotója, a National Geographic.com az ő felvételével hozza címlapon a szuperholdat. Tamást nagyon szereti a Nasa is, ahol rendszeresen közlik a csillagászati témájú fotóit, és a nevéhez köthető az a nyolcas az égen, ami a nap útját ábrázolja az égbolton.

Flickren azóta elkészült egy super fullmoon bárhol galéria. Mármint, mostmár tényleg az igazi, 14%-al nagyobb holdakról. Nézegessetek hatalmas teliholdakat a linkre kattintva.

Mennyire öngyilkos dolog Csernobilban fotózni?

Gerd Ludwig egy egészen elhivatott fotós. Négy nap múlva ér véget a kickstarer.com-on szervezett gyűjtése, ahol eddig húszezer dollár jött össze közösségi adományokból, így folytatni tudja a Long Shadow of Chernobyl történetét.


Olyan helyeken fotózott eddig Csernobilban, ahol a legkomolyabb védőfelszerelésben is huszonöt perces műszakban dolgoznak a munkások. Ennél többet egy nap nem is lehet a sugárzó romok közt tölteni egészségkárosodás nélkül.

Dokumentálni szeretné a helyreállítási munkákat, az egykori lakosok életét - akik közül többen visszaköltöztek a környékre, a nyilvánvaló veszélyek ellenére - a sugárzás hatását a környezetre és az emberekre. Az eddigi képeit a honlapján lehet megnézni. Egészen bámulatosak. (Nem olyan trágya HDR, mint ami kering állandóan csernobilról.) Ugyanitt rengeteg infó a katasztrófáról, és a 25 év alatt végzett helyreállítási munkákról. Talán Japánban nem ismétlődik majd ugyanez.

Komoly vállalás, főleg mert munka közben maga is állandó sugárzásnak lesz kitéve. A pénz jelentős része pedig erre, védekezésre megy el. Gyakran kell kamerát és védőruhát cserélnie, csak a speciális autó és a sofőrje, amivel közlekedhet a reaktor közelében, napi 600 dollárba kerül.

Nincs az a kiadó, amelyik teljes egészében finanszírozni tudná ezt a tervet, ezért a szokatlan (számomra például teljesen új, de én barlangban élek) felhívás a források előteremtésére.

A támogatók a befizetett összeg nagyságától függően nem csak felkerülnek a szponzorok listájára, de cserébe printeket, képeslapokat kapnak a fotóstól, díszpéldányt a készülő könyvből, személyesen találkozhatnak Gerddel egy portfolió konzultációra, stb.

Ha lehet választani, akkor ez a jövőkép a szimpatikusabb a közösségi médiáról, nem pedig az, amiről nemrég írtam a líbiai események kapcsán. Inkább a közösség támogassa a tehetségeket a színvonalas munkában, minthogy tehetségtelenek közössége árassza a nézhetetlen tartalmat.

Körülnéztem a kickstarter.com-on, mert tényleg teljesen kimaradt az életemből, hogy ilyen is van. Rengeteg fotós projectet lehet támogatni, a Magnumnak például külön alapítványa működik itt - ha éppen sok felesleges pénzünk lenne adakozni. És nem is ez a csernobili gyűjtötte eddig a legtöbb pénzt. GMH!

Néhány tetoválós kép a hétvégéről

A hétvégén voltam két tetoválós rendezvényen is. Az egyik a Budapest Tattoo Convention, a másik a Tattoo Expo.

Nem értem miért kellett egymásra szervezni a kettőt, egy időpontra. Két csonka rendezvény lett az eredmény, amik önmagukban nem voltak túl izgalmasak. Sőt. Bár a hazai tetoválós közösség ezek szerint olyan hatalmas és szerteágazó, hogy képtelenség lett volna a kettőt egyeztetni. Ezt jó tudni.

Úgy terveztem egész hétvégén ott fogok fotózgatni a Lurdyban, de ehelyett alig 1-2 órát sikerült csak, a kettőn összesen . A két szépségversenyen, amiről élménybeszámolót a díványon olvashattok. Azért magyarázkodok ennyit, mert így nem jött össze olyan anyag amilyet akartam, csak pár használható kép.

Csináld magad főhadiszállás a nemzeti ünnepre

Akkor és ott nagyon büszke voltam rá, hogy így feltaláltam magam. Innen képszerkesztgettem másfél-két órát, amíg a laptop le nem merült. De egész délután elüldögéltem volna itt igazából.

Kell ennél több? Őszintén. Kell ennél több?

Mit mutat meg 53 évnyi World Press Photo?

A remek képek mellé csak egy sorkitöltő gondolat: Nem csak a mai kor sajátja a WorldPresses hullahegy. Az elmúlt harminc-negyven évben végig ilyen képek nyertek. Ilyen a történelem.



Viszont az erőszak és a halál ilyen ábrázolása rendben van. Az előző posztra kaptam pár visszajelzést, amiktől legszívesebben a hajamat téptem volna. Nagyon keveseknek jött át belőle a lényeg, hogy a probléma nem (csak) az erőszakos grafikus tartalommal van, hanem, na mindegy.

Remélem ez a videó segít rávilágítani a különbségre erőszak-ábrázolás és erőszak-ábrázolás között.

Ilyen lesz a közösségi háborús tudósítás?

Átkeresztelhetném a blogot Hogyan ábránduljunk ki a közösségi hírfolyamból tíz egyszerű lépésben-re. Nem ez a célom, de hétről hétre dob valami olyat a gép, amitől apránként morzsolódik le hitem.

Kevés képet láthatunk a Líbiai eseményekről, mert alig néhány tudósítónak sikerült bejutnia az országba. Az AP konkrétan egy flickr accountról vásárolja a fotókat, meg itt van ez a picasa album egy másik líbiaitól, innen is a fél világ veszi át a képeket. Amik nem mutatnak semmit.

Most nem is a képek minőségével lesz bajom. Inkább a tartalommal. Teljesen megértem azokat, akik csak az első galériáig jutnak például a picasa linken, és rögtön be is zárják az egészet. És mondjuk itt van ez a youtube videó, ami feltett minden pontot minden i-betűre (talán mire ezt a posztot megírom, már törlik is).

Szeretnék megmutatni milyen kegyetlen harc folyik az utcákon, oké, de erre akkor sem a cafatokra szakadt holttestek mutogatása a megoldás. Ilyen brutális képek eddig csak az internet legaljának számító oldalakon tűntek fel, és már ott, akkor is elég gáznak számított a facesofdeath tartalom. Ma meg youtube-on kapjuk az arcunkba ugyanazt.

Az ilyen nyers mutogatással semmit nem lehet elérni. Ezt nem lehet megosztani az ismerőseiddel, nem lehet továbbküldeni, hogy fú, nézzétek, zajlik a történelem.

Teljes céltalan, értelmetlen módja az erőszak bemutatásának, hogy hullazsákokat makróznak mobiltelefonnal, meg egymásra górt, felismerhetetlenségig összeroncsolt holttest-darabkákat videóznak jajjveszékelve. És akkor a fotóriporter a dögkeselyű?

A nézhetetlenül undorító képek mellé cserébe semmit nem tudunk meg körülményekről, hogy legalább valami értelme legyen a hullanézegetésnek. Így akarunk a jövőben tájékozódni a történésekről?

(nemtetszik, nem kattintasz rá. -persze, ezzel kíméljetek)