Szakdolgozat értékelés

Szakdolgozat értékelések. Tegnap vettem át mind a kettőt. Elég jó pontokat kaptam a két bírálótól, de nekem ez mindig gyanús. Valahogy sosem tudok őszintén örülni semmilyen sikernek. Megszotkam azt, hogy ha bármit csinálok arra konstruktív kritikát kapok a fejlődés érdekében, és sosem dícséretet (<3 hvg).

Szerintem bármilyen értékelésnél az a normális, hogy hibákra hívjuk fel a figyelmet. Ez ellen szól talán hogy én is ezt teszem és emiatt nincsenek művészbarátaim. Dehát. Na.

Ha végigolvasok egy oldalnyi dicséretet mindig az az érzésem, hogy: jó csináltam valamit. Ami jó. És ennyi.
Egy oldal kritika után pedig azt érzem hogy valóban komolyan vesznek, és látnak bennem valamit amit érdemes tovább egyengetni. Ezért nem bízok a fotós felvételiben sem. Mosolygott és bólogatott a zsűri a szóbeli közben, ami szerintem egyértelműen kedvezőtlen előjel.

Mindennel egyben azért elég büszke lehetek magamra a két értékelés után. Remélem tényleg így van. A tovább után el lehet olvasni őket. (további bejegyzések gomb a like alatt. bugos ez a cucc)

Bázisugrás a víz alatt

Ez gyönyörű. Két fotós/búvár művészeti projectje: egy víz alatt filmezett bázisugrás a Bahamákon, a világ második legmélyebb víznyelőjében (Dean's Blue Hole 202m). Fantázia project, tehát nem merültek valóban 202m-re segédeszközök nélkül. Ezt sem a technika, sem a búvár nem bírták volna ki. Annyi realitás van benne azért, hogy szabadmerüléssel, légzőkészülék nélkkül vették fel a jeleneteket (a kötél és uszony nélkül merülés világrekordja egyébként 95m).

Így vagy úgy, brutálisan szép percek. Szigorúan HD-ban.

Szerencsére a videó 5DMarkII-vel készült így nem lóg ki nagyon a blog tematikájából. Utána néztem kicsit a vízalatti tokoknak, de azt hiszem ezek azok a kiegészítők, amiket nem fog senki megvenni nyaralás előtt, útban a reptérre:

A boltban kapható legdrágább típusokkal kb 60-70 méterig lehet merülni, ezek 1600 dollár körüli áron kaphatók és a váz plusz az objektív számára biztosítanak védelmet. Külön vehető mellé vízalatt használható lámpa és vaku is (és kell is, ilyen mélyen kevés a fény a filmezéshez), amihez a tok mégegyszer ennyibe kerül. Közel tehát ~8-900e forintból lehetne összehozni egy ilyen felszerelést. KELL.

Facebook bérlet a Mai Manó Házba

Szívből örülök minden kezdeményezésnek, ami a közösségi média valamilyen felületét igyekszik használni promóciós célokra. Ez a jövő, ezt mindenki tudja. A Mai Manó Házba egy Lájkért cserébe most lehetőség nyílik korlátlan kiállításlátogatásra, ami több mint jó ajánlat.

Július 15-ig Facebook bérletet lehet váltani a Manóba 3000Ft-ért. A kártyával dec. 31-ig minden kiállítás ingyen látogatható, tehát ha egy évben elmennél megnézni 3-4 tárlatot, már visszahozta az árát. Bejelölitek a Mai Manót Facebookon, bementek az épületbe és a könyvtárban (legfelső emelet) kértek egy Facebook kártyát.

És hogy miért jó gyakran látogatni a kiállításokat?

Én most a felvételik alatt jöttem rá, mire/miért jó képben lenni a kortárs fotóban. Átnéztem több évnyi Fotóművészet és Balkon magazint, véletlenszerűen belelapozgattam sok fotós könyvbe a könyvtárban, és rengeteg ötletet, inspirációt szereztem. Nem azért, hogy utána ezeket másoljam. Azt meghagyom az igazi kortársművész ismerősöknek. ;)

Látni azt hogy más az adott szituációban mit vett észre, mankót adhat a kereséshez bármilyen helyzetben.

Ugyanez a helyzet a kiállításokkal. Megtanít sorozatokban gondolkodni, szélesíti a látókört, új ötleteket adhat önálló témákhoz. El lehet rá vinni barátnőt, közösségi program, szép.

enyém lett az első. ^.^

A hivatalos szöveg:

"Váltsuk valóssá netes együttlétünket, itt a Facebook Bérlet, használjátok ki:) Baráti Kör „F” fokozat nevet viseli és felmutatásával ez év végéig látogathatjátok meg a Mai Manó Ház kiállításait.

A bérlet ára 3000.- Ft, (jelenleg 1000.-Ft egy kiállításra a felnőtt belépő a Mai Manó Házba) és mint azt jeleztük 2010. december 31-ig mindegyik kiállításunkat – akár többször is – megtekinthetitek vele.

Az akció időtartama: 2010. június 15 – július 15."

BKF Fotográfia szak felvételi - III. forduló

Végre. Tegnap volt a harmadik forduló, a gyakorlati feladat. Négy óra alatt kellett egy 6-12 képből álló sorozatot összehozni a megadott témák valamelyikéből. A három lehetőség Utcai divat, Kicsi-Nagy és Nonfiguratív voltak, én az elsőt választottam.

Elég korrektül le volt szabályozva a játék: A BKF egy kilométeres körzetében kellett a képeket csinálni, téma adott, leadni pedig nyers képeket kellett (nem raw, nem úgy nyers), mindenféle utómunka nélkül. A három téma is jól átgondolt volt. Mindenki megtalálhatta benne, amit meg tud csinálni.

Ahogy elnéztem a többi fotóst, a társaság 80%-a rögtön ész nélkül rohanni kezdett az Őrs Vezér tér irányába. Én leültem inkább egy fél órára gondolkodni, hogy mit is szeretnék utcai divat címén fotózni. A másik két témát élből elvetettem: a nonfiguratívhoz nincs szemem, a kicsi-nagyhoz meg semmi jó nem jutott eszembe. Makrózni meg nem akartam.

Az utcai divat bizonyult a legnépszerűbb témának. A legtöbb felvételiző akivel összefutottam mind a metró környékén vadászott emberekre, helyzetekre. Én először divat plakátokkal akartam összehozni járókelőket meg színeket. Nem találtam változatos posztereket és ha rá is akadtam egyre, akkor sem volt garantált, hogy bármilyen érdekes helyzet összeállna ilyen rövid idő alatt. Elég csúnya ráfutás lett az ötlet.

Bevallom Nick Turpin lebegett végig a szemem előtt a fantasztikus utcaképeivel. Hamar felpofoztam magam és megmagyaráztam a gépháznak, hogy azok a képek évek munkájával lettek olyanok, négy óra alatt nekem kevés az esélyem hasonlóra. Mire ezt beláttam már el is vesztegettem két órát a négyből. Igazán értékelhető kép nélkül.

*pánik*felülkerekedés*

Elkezdtem nagyon nézelődni: bazársor, pláza, metrómegálló, Ikea-park - semmi olyan, ahol ne láttam volna másik két-három fotóst. Úgy döntöttem megállok az Őrs közepén - ahol a legtöbb az ember, ott a legjobb az esélyem találni valami érdekeset.

Álltam egy-két percig, majd felfigyeltem az utcai árus négy szemüvegtartó polcára, amiknek a tetején kis tükrök voltak. Bámultam a tükröket, amikben fel-feltűnt egy elsuhanó kéz, egy táska, kalapok, lábak, egész alakok - mindenféle testrészek attól függően gazdájuk milyen messzire sétált az üvegtől. Belefotóztam az egyikbe kíváncsiságból, és ezt láttam:

Megtetszett a gyenge minőségű üveg torzítása és ahogy a tükörből nézve teljesen más hangulatát lehet megteremteni ugyanannak az utcaképnek. Jó lett a giccses hatást keltő keret is, elég groteszk módon kelti életre az utcai divatot (ami valójában nem is divat. Mindennapi emberek mindennapi viselete. Vagy épp ez az utcai divat?), nekem pedig ez volt a célom. Az első kép után eldöntöttem, hogy ezt fogom csinálni. Az ötlet mellé praktikus is volt. Nem kellett többet sétálnom (~másfél órám maradt ekkorra a feladatból).

Próbáltam részletekre, divatelemekre vadászni: cipőre, táskákra, ékszerekre, kalapokra, arcokra, testhelyzetekre. Aki próbált már tükörből fotózni, tudja mennyire nehéz fókuszt találni, pláne ha közben a tárgyak folyamatosan (bár kiszámíthatóan) mozognak is. Szerencsére egy Nikon 70-200mm 2.8 VR II (köszönöm Ákos!) volt nálam, ami hihetetlen gyors és kegyetlenül pontos. Bizton állítom, hogy nem sikerült volna egy átlagos objetkívvel ennyi idő alatt megoldani a feladatot. Alig tévesztett a tükörben, ha igen azt is a gépház(én) hibájából félrecsúszott fókuszpont miatt.

A tükrök kb. írólap méretűek voltak, minden motívum egy-két mp-re villant fel bennük. Ennyi idő volt éleset állítani és kattintani. Sokat kellett előre gondolkodni, kinézni ki fog arra jönni, mit visel ami érdekes lehet és úgy helyezkedni, hogy sikerüljön lekapni az össze-vissza álló tükrökben. Kegyetlenül élveztem. Bár nem sikerült minden esetben jól időzíteni. (mindegyik kép spontán készült, nem állítgattam senkit)

Gyakorlatilag másfél órát ugrabugráltam, guggoltam, hasaltam és nyujtózkodtam a három tükör előtt. Tippem sincs mit gondolhattak rólam a járókelők vagy a többi fotós, de szerencsére ott megvolt az a jó tulajdonságom, hogy ha géppel a kezemben koncentrálok valamire, akkor a teljes külvilág megszűnik létezni. Nem igen zavartattam magam, a koncentrációból csak szegény árus "mikor fejezi be már" kérdései zökkentettek ki egy-egy pillanatra.

 A leadott 12 képet ~90-ből válogattam ki. There: (flickren, ha ott jobb)










































FIGYELEM DUPLA ZOKNISZANDÁL

Foci VB? - Maximum képekben (frissítve1)

Abba a fura embercsoportba tartozok, amelyiket csak a társaság és a sör tudja rávenni a VBnézésre. Nem vonz a foci, nem tudom ki az a vuvuzela (de állítólag idegesítő hangja van). A meccsekből általában annyit érzékelek, hogy nem egyforma színű csapatok játszanak egymás ellen. Mérkőzésen is életemben egyszer voltam, akkor is a fradi-ujpesten fotózni, de ott is inkább a balhé volt érdekesebb, nem a labdarúgás.

Ennek megfelelően nem is fogok nagyon foglalkozni az eseményekkel, képeket nézegetni viszont szeretek:

Boston.com Bigpicture galéria a VB készülődésről

Hvg.hu nagyítás ugyanebben a témában és Gazeta.pl válogatás szintén az előkészületekről, valamint egy másik lengyel oldal, a 990px is meglepően hasonló témában.

Magnum photos - a történelem legjobb focis képei (tényleg.)

Tampabayből (All Eyes) focidrukkerek világszerte

és még két galéria a nol.hu-n egyik és másik

Ha találok még, ezt a postot fogom frissíteni. Így is bőven sok ez fociból.

-
+1 Trendland képek a megnyitóról
+2 Újabb hvg nagyítás a szurkolókról

BKF Fotográfia szak felvételi - II. forduló

Amennyire örültem az első körben továbbjutásnak, annyira nem tudom mit gondoljak a másodikról. Megfogadtam, hogy soha nem fogom azt mondani a főiskolával kapcsolatban, hogy fuu kommunikáció szak, erre pont ők képtelenek egyértelműen közölni dolgokat - de sikerült a következetlenség igazi iskolapéldáját megteremteniük az írásbelivel.

Kezdve onnan, hogy hetekkel ezelőtt a hallgatóiban érdeklődve azt mondták, az írásbelin arra lesznek kíváncsiak, milyen fotótechnikai ismeretekkel rendelkezünk (volt-e már fényképezőgép a kezünkben, ismerjük-e a funkcióit, stb) és mennyire vagyunk képben a kortárs fotográfiában. Erre utalt a feladott ajánlott irodalmak listája is (Fotóművészet és Balkon magazinok, fotótörténeti szakkönyvek, stb). Valóban ott szerepelt az is, hogy művészettörténet is lehet a dologban, erre viszont elég kevés dolog utalt.

Még a teszt előtt néhány nappal  is csak annyit lehetett megtudni, hogy "MEGLEPETÉS" lesz az írásbeli (ezt írta az egyik illetékes a felvételi fórumán).

A meglepetés össze is jött. Fotózáshoz kapcsolódó kérdés nagyjából három darab volt az öt oldalas tesztben, az összes többi kérdés állítólag általános műveltséghez tartozó, művészettörténeti ismeretekre vonatkozott.

 Ezzel az égvilágon semmi baj nem lett volna, mert maga a teszt komoly és összetett volt. Ilyennek képzelnék egy felvételit egy színvonalas művészeti képzésre, de

Miért kellett ezt titokban tartani? Miért nem lehetett egyértelműen kommunikálni a követelményeket? Ha csak a HII-ben mondtak nekem hülyeséget miért nem lehetett az ott dolgozókat felkészíteni az ilyen kérdésekre?

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy így akarnám levezetni a sikertelen írásbeli miatt összegyűlt indulatokat azért gyorsan megjegyzem: sikerült a teszt (sőt, elég sok embernek, ami furcsa - visszaemlékezve a kérdések láttán a teremben eluralkodott általános értetlenségre).

Pusztán arról van szó, hogy ha a felvételivel kapcsolatos online ügyintézés és kapcsolattartás színvonalasan működik még Facebookon keresztül is, akkor miért a legfontosabb információk terén volt ilyen óriási a fejetlenség?

Egy kínai város húsz éve és most

Csináltam múlt hónapban ezt a Budapest száz éve és most összehasonlító galériát, ami egész nagy siker lett (most dolgozok a következő adag képen, de sem az időjárás nem volt túl kegyes, sem a helyszinek nem a legjobbak). A képek kapcsán gyakran elhangzott, hogy nem látni radikális változást (sicc) az elmúlt száz év városképében. Ez sokaknak tetszett, sokaknak meg nem. Ízlés dolga. Viszont már értem, mire gondoltak.

Ráakadtam Tumblr-en erre a két képre, ami a kínai Lujiazui városáról készült 1990-ben, és 2010-ben. Azt hiszem erre mondják, hogy 'sztakurva.

Húsz év.

Fotózz megáradt Dunát éjszaka

Nagy vízfelület, a szokásos gyönyörű háttér, kellemes idő - minden adott, hogy a megemelkedett vízszintbe ne csak a rombolást lássuk bele, hanem az ordas nagy giccset is. Viccen kívül: nem mindennapi fotótéma a kiöntött folyó, érdemes kihasználna ezt a pár napot, és készíteni néhány képet a rakpartok közelében.

Régen mindig utáltam, hogy nem találok jó leírást az ilyen fotók készítéséhez, úgyhogy itt egy rövid how-to, lépésről lépésre az előkészületektől az utómunkáig.

Előkészület

Természetesen a hozzávalók: állvány, filterek - itt 2x Cokin ND8, fényképezőgép. Filter esetében a legolcsóbb, ha ND8 filterekből veszünk kettőt-hármat, meg hozzá való sínt, amivel egyszerre lehet az obi elé csavarni őket. Erősebb filterek nem is nagyon kaphatók itthon, az egymás elé tett két nyolcas pedig 9FÉ-t ad a játszóterünkhöz (3 filter esetén 27FÉ).

Időpont kiválasztásánál a kékórára kell időzíteni, ilyenkor durván 20-25 perc van megcsinálni a képeket (kékóra a naplemente utáni néhány perc). Célszerű már ekkor a tervezett helyszínen lenni, az idő ugyanis hamar röpül, ha percenként egy kép készíthető. A napokban ez egyébként 20.30 -21.15 között ideális.

A kép

Az ND filterek lehetővé teszik a 15-30+ seces expókat is szűk rekesz (11-16) és alacsony ISO mellett, cserébe ezek az olcsóbb fajták elszínezik a képet. Mindenképp RAW-ban kell lőni, hogy utána ne legyen gond a korrekcióval. Apró nehezítés még, hogy a filterekkel a lencsén szinte semmit nem fogunk látni a keresőben, és az AF is nehezen talál fókuszt. Egyszerűbb előre komponálni és éleset állítani, aztán rátenni a filtereket az obira.

A fenti kép F11 20 sec ISO100 - Tokina1224@20mm

Az alsó F9 30 sec ISO100 - Tokina1224@24mm

A fények percről percre változnak szürkületkor, folyamatosan korrigálni kell megfelelő beállítással.

Utómunka

Nem kell megijedni, ha exponálás után a nyers képek így néznek ki. A lényeg hogy maradjon részlet a shadow és highlightban egyaránt, amivel utána lehet dolgozni.

Ha a szűrők által torzított szineket szeretnénk csak helyreállítani, akkor annyi a dolgunk, hogy a Tint zöld/lila értékeit zöld fele toljuk, a fehéregyensúlyt pedig alacsonyabb értékre állítjuk (kék irányba). Az árnyalatokat finomhangolni a Split toninggal lehet még, a highlighthoz sárgás, a shadowhoz kékes árnyalatot adva. A valós színeket 100%-ban visszakaphatjuk, klikk a linkre a bizonyítékért. 

Nekem bejön ez a lilás színvilág ebben az esetben, ezért hagytam. - Ha már giccs, akkor nyomjuk full kreténbe'.

Ha valaki nem szeret ilyenekkel szöszölni, letöltheti a fenti képekhez használt Lightroom Presetemet innen.

Sikerült az évek alatt mindkét filtert megkarcolnom, úgyhogy elég sok healingbrush és clonestamp kellett, mire eltűntek a karcolások a két képről. Belelendülve a belógó kábeleket és nemkívánatos elemeket is kiszedegettem még. 

Amikor nagy területeket kell photoshopolni, a legsimább eredményt azzal lehet elérni, ha két layeren megcsináljuk nagyjából ugyanazt a maszatolást healing brushokkal, clonestamppel, ezután egymásra rakva a kettőt, az opacity-t addig változtatjuk, míg eltűnnek a retusálás szembeötlő nyomai. Ez időigényesebb, mert kétszer kell dolgozni, cserébe a végeredmény szebb lesz.

A Duna holnap-holnap után tetőzik Budapestnél, úgyhogy hajrá. 

Függöny

06/06 D-day day - a partraszállás évfordulója

Ma 66 éve, 6 hó 6-án szálltak partra Normandiánál a szövetséges csapatok. A partraszállás körülményeit Capa fotóin keresztül ismerhette meg a világ. Talán egyik fennmaradt kép sem szorul bemutatásra, viszont összeszedtem hozzájuk néhány idézetet Capa életrajzi könyvéből, a Slightly out of focus-ból (Kissé elmosódva).

Összeszen 106 felvétel készült azalatt a néhány óra alatt, amit a parton töltött az invázió első hullámával. A filmek egy része már a harctéren tönkrement a víz miatt, a csatát átvészelő tekercsek a hívó technikus hibájából semmisültek meg: izgalmában túl forróra kapcsolta a szárítót, így az emulzió leolvadt az előhívott filmekről. Nyolc felvételt sikerült megmenteni, melyek azóta méltán világhírűek. A korabeli újságok képaláírásai szerint csak Capa keze remegett túlságosan, mikor a felvételeket készítette.

"Nagyon korán volt még, az igazán jó képekhez túlságosan szürkének látszott minden, de a szürke víz meg a szürke égbolt döbbenetesen hatásossá tette a látványt, amint az apró emberek a Hitler-féle antiinváziós agytröszt szürrealisztikus díszletei közt bújkálnak."

"Kormányosunk leengedete elöl a rámpát, és a vízből kimagasló, groteszk rajzolatú fémakadályok között előtűnt egy füstfelhőkbe burkolózó, vékonyka partvonal - a mi Európánk, a "Könnyű Vörös" partszakasz. Egy másodpercre megtorpantam a rámpán, hogy elkészítsem első valódi felvételemet a partraszállásról. A csónak kormányosa azonban, aki fölöttébb érthető sietséggel óhajtott kikerülni ebből a pokolból, csöppet sem megmagyarázhatatlan tétovázásnak értelmezte fényképészeti előkészületeimet, és egy jól célzott fenékbe rúgással igyekezett elhatározásra bírni. A víz hideg volt, és a part még leglább száz méterre esett."

"A katona lerántotta fegyveréről a vízhatlan tokot, és minden célzás nélkül lőni kezdett a füstgomolyok mögött rejtőző part felé. Saját fegyverének dörgése annyi bátorsággal öntötte el, hogy előrenyomult és rám hagyta a fedezéket. Biztonságom ezzel valamelyest növekedett, így hát fotózni kezdtem a hozzám hasonlóan lapuló harcosokat."

"Egy lélegzetvételnyi pihenőt tartottam... aztán begolyóztam.
Az üres kamera vadul reszketett a kezemben. Valami újfajta, eddig ismeretlen félelem öntött el, amelytől eltorzult az arcom, és tetőtől taplig rázkódott minden porcikám. A katonák mozdulatlanul feküdtek körülöttem. Csak a holtakat görgették ide-oda a hullámok a víz szélén. Egyetlen csónak dacolt a pergőtűzzel, vöröskeresztes sisakot viselő szanitécek özönlöttek ki belőle. Nem gondolkoztam, nem döntöttem tudatosan. Egyszerűen csak talpra ugrottam , és a csónak felé iramodtam. ..."


"Amint a fedélzetre léptem hatalmas rázkódást éreztem, és egyszerre csak toll lepett el mindent. - Mi a franc ez? - gondoltam. - Csirkét öldös itt valaki? - Aztán észrevettem, hogy a naszád felépítményét lőtték szét, és a toll a vele együtt eltalált katonák dzsekijének bélésanyaga volt. A kapitány hangosan zokogott. Az adjutánusát közvetlenül mellette szaggatta ízekre a gránát."

Miután visszatértek a Chase anyahajóra Capa tovább fotózta a sebesültek ellátását, majd maga is elájult. Órákkal később tért magához egy ágyon a sebesültek között, nyakában egy "harctéri sokk" címkével. Capán kívül egy másik fotóriporter is tudósított a D-napról, ő viszont nem szállt partra a csapatokkal, így egyedül Capának voltak fotói valódi harcokról.

A technika

Capa három vázzal szállt partra. Két 35mm-es Contax II-vel (adatlap) és egy Rolleiflexel. Később ő is Nikonos lett. Mint minden rendes fotóriporter. :)

Nemzeti mozgalmak trianoni megemlékezése - képekben

Már hazafele indultam a parlamenti emlékülés/bazilika emlékmise fotózásról, kikanyarodtam a sarkon a Deáknál, erre szembejött egy hadseregnyi ifjúsági mozgalom, így a hazamenetel eltolódott még két órával (ők sem tudták megmondani melyikhez tartoznak: mikor kérdeztem belezavarodtak a történelmi/népi/nemzeti szókombinációkba és előreszaladtak megkérdezni, aztán nem jöttek vissza). Már a rózsaszín ruhás kislányos (utolsó) képért megérte.

Rögtönzött galéria, klikk a nagyobb képekhez, vagy Flickr


1


2


3


4


5


6


7


8


9


10


11


12


13


14


15